Rész, Fejezet

 1   1,  12 |                Lipótot nem szerették a magyarok, s ha Pest mégis ilyen nagy
 2   1,  13 |              regnáljon fölöttünk, igaz magyarok fölött.~- Nem, nem, ez képtelenség -
 3   1,  13 |                a gravamenekben, hogy a magyarok gonoszul bántak el a kun
 4   1,  15 |                  téged nem szeretnek a magyarok; de ha szeretnének, sem
 5   1,  15 |            Trónod összedõlne.~De ami a magyarok szeretetébõl hiányzott,
 6   1,  15 |              vége - felelte Fulvio - a magyarok nem hiszem, hogy örülnének
 7   1,  15 |            talán tudja is: hol, hogy a magyarok mint szoktak elbánni fõpapjaikkal.
 8   1,  15 |                a pápa, hogy fogadják a magyarok a gyermek prímást. Akit
 9   1,  19 |         töltötte a gyászesztendejét. A magyarok azt kiáltották volt a pozsonyi
10   1,  21 |             mert megisszák ám a sört a magyarok is, ámbátor még Pázmány
11   1,  29 |               ma, hogy átcsúszhassak a magyarok hadvonalain, most már tiszta
12   1,  32 |                szívtõl-szívhez vivõ. A magyarok megértették, mert már megtanulták
13   1,  33 |               Ah, isteni erejû bûvige. Magyarok balzsama. Nemzeti klenódium.
14   1,  35 |      kiteremtettézett huszárt.)~- Ez a magyarok legkedvesebb nemzeti étele.
15  II,  5  |            Csak lassan! Csak vigyázva, magyarok! Elõre! Utánam! Mellettem...
16  II,  5  |                A piski hídnál vagyunk, magyarok!~Egyszer azonban, amint
17  II,  12 |            DOLGOZATOK~RIMASZOMBAT~1861~MAGYAROK BEJÖVETELE~1861~Beszély~
18  II,  12 |                vezér alatt állottak, a magyarok szent lelkesedéssel, újult
19  II,  12 |                   Dicső fejedelem...~A magyarok megdöbbenve fordultak feléje,
20  II,  12 |                a sereg ajkiról.~- És a magyarok! - mond a követ, egyet igazítva
21  II,  12 |           serege megveretett, Ungvár a magyarok kezére jutott.~A magyar
22  II,  13 | gyõzelem-kiáltás közt tódul a várba. A magyarok ajkiról hangzik a vészkiáltás. -
23  II,  38 |                közbe Margit.~- Hát mi, magyarok.~- Hahaha! Nézd a németet, -
24  II,  38 |            Csata volt a határszélen. A magyarok gyõztek.~Báró Potymándy
25  II,  56 |            azon magaslatán, melyen mi, magyarok) hódító hadjáratokat viselnek
26  II,  79 |                császár kombinálta ki a magyarok romlását, a nõkön...~- Helyesen! -
27  II,  79 |             közül valók. Elvégre is mi magyarok barbár faj vagyunk, mit
28  II,  90 |              õrangyalnak küldött ide a magyarok istene.~- S tudod-e, hogy
29  II,  117|            szerette volna fölkeresni a magyarok elõdeit Ázsia belsejében,
30 III,  13 |         szerelmet. Magyar portéka ez s magyarok közt kelendõ.~A magyar fõváros
31 III,  18 |              Péter pálcájá«-t, amit ti magyarok sascsillagnak neveztek s
32 III,  26 |               ma visszakívánnak azok a magyarok, akik abban a hitben voltak
33 III,  67 |        tûrhetem. Én Raksányi de Raksa. Magyarok! Elõre magyarok!~A cilinderek
34 III,  67 |              de Raksa. Magyarok! Elõre magyarok!~A cilinderek üldözõje ilyenkor
35 III,  75 |          mindég az isten szeme elõtt a magyarok közt; jólesik egy kicsit
36 III,  77 |                egy ágyú volna.~- Hajrá magyarok! Csakugyan csináljunk valamit,
37 III,  86 |              Tótok a messze falvakból, magyarok a környékről. A gyalogosok
38 III,  105|       világhírû vendégrõl. Derék nemes magyarok úgy el tudtak vele dicsekedni:~»
39 III,  144|             restórálásban, hogy külön »magyarok istenét« választottunk,
40  IV,  10 |               a levegõje, azt pedig mi magyarok csak akkor tudjuk beszívni,
41  IV,  12 |          mindig rossz szemmel néztek a magyarok, hogy olyan erõsséget nem
42  IV,  12 |                a vajdáké volt a vár, a magyarok folyton visszakövetelték,
43  IV,  36 |                                      A MAGYAROK ISTENÉRŐL~(Szíves üdvözlet
44  IV,  36 |              Az még csak semmi, hogy a magyarok az erdélyi szászokat szeretnék
45  IV,  36 |              mégiscsak nekik kedvez, a magyarok istene ő még most is kizárólagosan,
46  IV,  36 |          emlékszem.~*~Ilyen kedélyes a magyarok istene, és ilyen erõsen
47  IV,  43 |           Magunk közt legyen mondva, a magyarok jó emberek és szeretnek
48  IV,  43 |              csak azt hallotta, hogy a magyarok egészen a bolondulásig szeretik
49  IV,  43 |      teletömték adatokkal, amik mind a magyarok nagylelkûségét és vonzalmát
50  IV,  43 |            iskolaügy volt szõnyegen. A magyarok indítványozták.~A szászok
51  IV,  43 |              mit fognak hát már most a magyarok csinálni? Ni, szólni se
52  IV,  43 |          Rettenetes dolgokat hallott a magyarok felõl. Égbekiáltó erõszakoskodást:
53  IV,  45 |              Dákos divatba jött, a bús magyarok (mert ebben az idõben voltak
54  IV,  85 |           hallottak már kegyelmetek a »Magyarok istenérõl«, aki az õsi néphit
55  IV,  87 |                 Talán már nem is élnek magyarok?!~Mindent tudtam most már.
56  IV,  113|             ahogy a Duna balpartjára a magyarok Galambóccal szemben felépítették
57  IV,  119|                 Kívánjon hát valamit a magyarok részére. Tudja, mennyi a
58  IV,  127|                Nyitrában. Már a bejövő magyarok is sok castrumot találtak
59  IV,  127|                 Ez még olcsón jutott a magyarok kezére, ha igaz az a »piros
60  IV,  127|      honfoglaláskor már itt találtak a magyarok. Tuhutum fia Moglout tette
61  IV,  127|               menekülés…~Azaz,… hiszen magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása
62  IV,  127|                is, méltán leköthetné a magyarok figyelmét, mert õsváraink
63  IV,  148|               óbégatással szaladgált a magyarok nyakára, hogy õ nem ellenkezik
64  IV,  152|            sziklát hempergetnek is rá. Magyarok! Minden összeomolhat, átváltozhat,