Rész, Fejezet

 1   1,  3  |             borzong a hátam… hallják kegyelmetek édes lelkem: még most is
 2   1,  3  |           ezzel az okoskodással, mit kegyelmetek, meg õexcellenciáik hoztak
 3   1,  3  |          fehér ház ajtaját.~- Jöjjön kegyelmetek utánam!~Marciék némán haladtak
 4   1,  12 |             dönteni, kinek van igaza kegyelmetek közt. Éppen ma érkezett
 5   1,  12 |          engem nem akarnak hallgatni kegyelmetek, hát jól van, azért mi mégis
 6   1,  12 |        kössék egy rakásba az eszüket kegyelmetek.~E pillanatban lépett be
 7   1,  12 |          szemeivel.~- Adják elõ neki kegyelmetek - vette fel a fonalat Apafi -
 8   1,  12 |                 Egyszóval nem kapnak kegyelmetek kardot.~- Igaz, ki kapja
 9   1,  12 |           orrunkra.«~- Nem hallották kegyelmetek, mi fog vele történni?~-
10   1,  12 |      csodálkozva. - Engem éljeneznek kegyelmetek vagy a lovamat?~- Mind a
11   1,  12 |             Rákóczi:~- Kérdezzék meg kegyelmetek a katonák gyomrát, ha vajon
12   1,  15 |   méltóztatott a képet. - Nézzék meg kegyelmetek is!~Átnyújtotta Szapolyainak,
13   1,  15 |     megakadályozta.~- Hova gondolnak kegyelmetek? Nem megyei comes az, hogy
14   1,  15 |      Palásthyné kastélyába. Legyenek kegyelmetek híradással a szép özvegyhez!
15   1,  15 |      találunk ott. Meg lesznek lepve kegyelmetek.~Aztán mintegy dicsekedve
16   1,  15 |              a szem elõl.~- Jöjjenek kegyelmetek utánam; sohase törõdjenek
17   1,  15 |          õnagyságának, mit gondolnak kegyelmetek?~Amely ötlet általános derültséget
18   1,  17 |         szokás szerint vigyék vissza kegyelmetek.~S fürgén, mint az orsó,
19   1,  17 |              Kaszperek barátomat, ha kegyelmetek elítélik - mondotta vaskos
20   1,  17 |             bizonyos, majd meglássák kegyelmetek, hogy a ló nem hiába van
21   1,  17 | kétségtelenül az õ teste. Nézzék meg kegyelmetek és konstatáljuk hivatalosan.~
22   1,  17 |       tanácsolni.~- Hát keressék fel kegyelmetek, menjenek el hozzá!~Több
23 III,  2  |       Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek felül.~- Oh, oh, oh! - hajtja
24 III,  63 |            vacsoráljanak meg jóízûen kegyelmetek, kedves sógorném galambom
25 III,  63 |             én abba fogódzva, hallja kegyelmetek… Majd kötök én még erre
26 III,  63 |            görcsöt, de ki nem oldják kegyelmetek.~Mikor magához jött, nyájas
27 III,  66 |           szétnézve sas szemekkel -, kegyelmetek mind úgy állanak elõttem,
28 III,  66 |              állanak elõttem, mintha kegyelmetek volnának a bûnösök, pedig
29 III,  83 |            ha jó járatba való lelkek kegyelmetek!~A baglyok szétrebbentek
30 III,  102|           Rákóczit.~- Megbolondultak kegyelmetek vagy mi? - riadozott Tóthné
31 III,  102|           Mert ha ki találok rohanni kegyelmetek közé a lapáttal, tudom,
32 III,  112|             kutyándi atyafiak.~- Hát kegyelmetek még itt vannak? - kérdé
33 III,  115|            Csak bátran viselkedjenek kegyelmetek. Ha a vármegye nem enged,
34 III,  144|                De mind eljöjjenek ám kegyelmetek, mert különben megapprehendálok!~
35 III,  144|                Ugyan ne okoskodjanak kegyelmetek. Igyanak friss vizet; legjobb
36 III,  148|           ész kellene.~- Tudják mit, kegyelmetek? Menjünk be a kátányi ténsasszonyhoz
37  IV,  2  |              értsük meg egymást, nem kegyelmetek csinálták az üzleteket,
38  IV,  2  |         csinálták az üzleteket, de a kegyelmetek unokái, akik a földjeiket
39  IV,  2  |              Ha úgy megelevenednének kegyelmetek, és meghallgatnának, be
40  IV,  28 |         közbevágott:~- Tegyék írásba kegyelmetek így, ahogy nekem elmondták.
41  IV,  28 |         Lépjenek közelebb. Adják elõ kegyelmetek a mondanivalójukat.~A barátok
42  IV,  28 |       csakugyan sokan voltak, de nem kegyelmetek, hanem õkegyelmeik, az ellenségek.
43  IV,  28 |            az ellenségek. Hüm! Mégis kegyelmetek kevesbedtek meg.~Teleki
44  IV,  45 |       agyagja. (Ugyan korán nevettek kegyelmetek Dákos Mihály uramon! )~Ezenközben
45  IV,  49 |         szakértõk dolga. Mondják meg kegyelmetek, de igaz lelkükre, mit adnának
46  IV,  70 |               úgy, hiába vigyorognak kegyelmetek - folytatta hetykén -, itt
47  IV,  85 |             Bizonyosan hallottak már kegyelmetek a »Magyarok istenérõl«,
48  IV,  85 |         debrecenieknek:~- Köszönöm a kegyelmetek megtisztelõ kívánságát,
49  IV,  85 |                Ugyan ne okoskodjanak kegyelmetek. Igyanak friss vizet, legjobb.
50  IV,  96 |              szólt:~- Esküdjenek meg kegyelmetek, hogy arról senkinek sem
51  IV,  96 |       jöjjenek - rendelé a fõbíró. - Kegyelmetek pedig tegyék fel álarcaikat.~
52  IV,  96 |  megbolondultál?~- Semmi Borbála! Ha kegyelmetek úgy, mi is úgy.~A tanácsurak
53  IV,  102|               De ha a pört megnyerik kegyelmetek, olyan darab földet tartoznak
54  IV,  127|            koporsóját:~- Íme, lássák kegyelmetek, hogy két darabban vagyon
55  IV,  127|            bevenniök, kalapot emelek kegyelmetek elõtt.«~Biz az nem sikerült.
56  IV,  127|     húgocskáim. Hát ehhez is értenek kegyelmetek?~- Kegyelem, kegyelem a
57  IV,  132|           valamit. Mit szólnak hozzá kegyelmetek?~A szenátorok összenéztek.
58  IV,  135|         városban.~- Álljanak hátrább kegyelmetek! - parancsolá a vezér, aztán
59  IV,  142|              igazítani. Kinek vagyon kegyelmetek közül jó bundája?~Amire
60  IV,  142|         méltósággal:~- Ne búsuljanak kegyelmetek. Õfelsége sok dologban nemigen
61  IV,  142|            mezõbírótól:~- Hogy értik kegyelmetek ezt a költségkímélést?~Amire
62  IV,  142|           mezõbíró. - Nézzenek körül kegyelmetek, ki lát meg leghamarabb
63  IV,  142|          istállóban. Kerüljenek arra kegyelmetek.~Jászai uram olyan jó kedvében
64  IV,  152|              Hát ugyan kitaníttatták kegyelmetek a piktort! Hanem biz az