Rész, Fejezet
1 1, 8 | homlokán, szép nõ lépegetett felém; picike lábain piros szattyán
2 1, 9 | vallatás emlékei derengnek felém az aranyos gyermekkor tündér-ködébõl.~
3 1, 9 | puskáját tölteni kezdve, felém fordult.~A düh és bosszú
4 1, 12 | közül, megpillantott és felém lépdelt. Elsõ dermedtségemben
5 1, 23 | lenni s lopva odatekingetni felém. Szívem izgatottan dobbant
6 1, 23 | azért csak egyre nevetgélt felém. No lám, milyen huncut a
7 1, 23 | padsorok között, egyszerre felém fordította a fejét, s szemei
8 1, 23 | felelsz? - mondá a nagyapa, felém fordulva.~- Pali vagyok.~-
9 1, 24 | benne a lateinert, egyszerre felém fordult szemrehányón: -
10 1, 26 | csak a balkezét nyújtotta felém:~- Szervusz - recsegte jóízûen
11 1, 26 | törvényeket.~A pap fürgén futott felém a húsos apró lábaival, és
12 1, 26 | pillantott, elmosolyodott; aztán felém jött, de minden meglepetés
13 1, 28 | urak? Úgy? Erdélybe. (Aztán felém fordul egy gentleman könnyed
14 1, 33 | csempészett dohányt szítt, a szél felém hozta füstjét, megéreztem;
15 II, 15 | rémletes fényû szem villámlott felém. A másik szeme hiányzott
16 II, 17 | puhafaasztalra. Kutlikné felém mosolygott, mintha mondta
17 II, 18 | kétségbeesésében, azután villámhirtelen felém ugrott és nyakon ragadott.~-
18 II, 24 | voltam, megtagadtam; azóta felém sem jõ.~- Akkor alkalmasint
19 II, 45 | vetett egy-egy pillantást felém, mintha mondta volna: itt
20 II, 67 | sajátságosan zordon arccal fordult felém.~- Árkándyt is ismeri ön?~-
21 II, 70 | fülig pirult. Majd dühösen felém fordult. - Honnan tudja
22 II, 71 | árnyként húzódott volna felém; sötét üregeivel rám nézett,
23 II, 71 | csillog valami. Így csúszott felém lassan, legkisebb nesz nélkül,
24 II, 71 | és midõn közel-közel jött felém, és ruhája leple alól gyertyatartó
25 II, 73 | fehérlepedõs kísértet lépeget felém komoly, lassú léptekkel
26 II, 82 | ezzel a kérdéssel fordult felém:~- Mit gondol ön, kollega,
27 II, 82 | arcképére a falon.~Majd felém fordult s fölsóhajtott:~-
28 II, 88 | édesdeden kacsintgatott felém, hogy szinte faggyúvá olvadtam
29 II, 88 | száz torok kezd kiáltani felém:~»Éljen Coburg fõherceg!«~
30 II, 88 | lobogtattak és csókot hánytak felém, a férfiak pedig ökleikkel
31 II, 101| jön az egyházfi s nyújtja felém egy póznán a csöngettyûs
32 II, 130| lobogtatják, csókjaikat szórják felém... szédültem, s lázban égõ
33 II, 130| magamhoz tértem, Fütykös Lázár felém fordulva a vasajtóra mutatott
34 III, 1 | arcát mosolyogva fordítá felém s anyai büszkeséggel mondá:~-
35 III, 2 | Mintha a Cukrit láttam volna felém szaladni a levegõben.~Eközben
36 III, 2 | õ a boszorkány! - súgá felém Buga Istók uram.~- Nem õ!…
37 III, 4 | boszorkány! - súgá lassan felém Buga Istók uram.~- Nem õ!
38 III, 50 | mint egy gyilkosra, de Vica felém futott s gyöngéden mondta:~-
39 III, 52 | végigsimogatta homlokát, azután felém fordult, rám nézett a szelíd
40 III, 52 | öreg nyugalommal fordult felém, bámészan rám nézett s volt
41 III, 52 | fiam - szólt a kanonok felém fordulva. - Azért hát én
42 III, 97 | közbe.~Bámészan fordult felém, mintha arcomból szeretné
43 III, 100| gyújtani, udvariasan tolta felém a gyufatartót, s eközben
44 III, 102| az amicével.~Anna most felém fordította üde arcát, s
45 III, 102| Anna a fejével biccentett felém, mikor kiment. Úgy tetszett
46 III, 102| szeme zöldes fénnyel villant felém. Rávetettem magam fürgén,
47 III, 102| elkezdett lassan, csendesen felém lépegetni, mint az árny,
48 III, 116| mozdulatot tett a könyökével, s felém fordítá ónszínû arcát, s
49 III, 124| jössz, te kölyök - kiáltá felém dühösen. - Hát hallott már
50 IV, 1 | csináljunk valami okosabbat.~Felém fordult: tudok-e preferanszot
51 IV, 1 | Horváthné, álmodozó arcát felém fordítva.~- Valóban szép
52 IV, 13 | mit fog csinálni.~Lopva felém pillantott, és felemelte
53 IV, 23 | gyõzte csóválni a fejét.~Majd felém fordult, s halkan mondá:~-
54 IV, 56 | egy nagy füstmacskát fújva felém. - Ritka becsületes ember
55 IV, 63 | könnyû kocsiba.~Majd ismét felém fordítá okos bozontos fejét.~-
56 IV, 84 | mackó jön ki a sűrűségből, s felém rohan.~- Jézus Mária! -
57 IV, 100| fürkészõ szemmel fordulnak felém az emberek. Egy gunyoros
58 IV, 100| valóban, az öreg soha azóta felém sem jön, az utcán kikerül;
59 IV, 120| irányt változtatva, egyenesen felém tart.~Aha, kis hamis! Úgy,
60 IV, 120| találkozni akarsz te is.~Valóban felém tartott, kétségtelenül felém.
61 IV, 120| felém tartott, kétségtelenül felém. Nos, hát tettessük magunkat
62 IV, 131| szaladgálna az abroszon.~Majd felém fordult, s anélkül, hogy
63 IV, 131| ajkain s békülékenyen fordult felém:~- Hát mért nem beszél?~-
64 IV, 152| S durván löktem el a felém nyújtott kezét.~Kilenc órakor
|