Rész, Fejezet

 1   1,  10 |           Hányszor mondjam már, hogy enyém a ló. A lami tótoktól vette
 2   1,  12 |            még ez is elfogyhat.~- Az enyém nem, de miattad aggódom.
 3   1,  17 |        bolond. A kezére ütnék, de az enyém meg van dermedve, mozdítani
 4   1,  18 |        kellett utána fizetni. Nem az enyém volt az, hanem csak a madaraké.
 5   1,  18 |     tagosításnál eltagadtam, hogy az enyém. Nem akadt gazdája. Az államé
 6   1,  18 |      kettõnké, a Mihály öcsémé és az enyém. Igazat vallott a Szurina.
 7   1,  19 |           három kérését; ha pedig az enyém gyõz, akkor én diktálok
 8   1,  19 |          Dani, ha az a te Borcsád az enyém lehetne.~No, már erre Dani
 9   1,  23 |              csakugyan. No, végre az enyém vagy, Tündérszép Ilona,
10   1,  23 |            nem hagyhatom. A morva az enyém. Ha akarsz, beszélj elõtte,
11   1,  24 |              Ha jól nézem, nem is az enyém, csak úgy ideszabadult valahogy.
12   1,  24 |              a mienk?~- Hát mégis az enyém - hagyta rá a háziúr fáradtan,
13   1,  25 |      Bizisten, semmivel se kékebb az enyém. Vedd el hát a leányomat,
14   1,  31 |          tapogat reszketõ kezével az enyém után…~- De enni mégis csak
15   1,  34 |              és dikicset. A leány az enyém most és azt akarom, hogy
16   1,  34 |      menetele után se szégyelljen az enyém lenni.~- Minden az Istentõl
17   1,  35 |           kié ez a patak?~- Ez is az enyém - felelte Kozsibrovszky.~
18   1,  35 |              Sokért nem adnám, ha az enyém lenne.~- Annak igazán örülök -
19  II,  35 |              melyrõl tudják, hogy az enyém, akkor végre magam fordítom
20  II,  36 |              Harry! az a pénz nem az enyém! - felelte Dick ez öröm
21  II,  38 |              amelyik ellen harcol az enyém.~Szegény Vilma. Õ még nem
22  II,  59 |       mondogatni. - Az elsõ rózsa az enyém lesz. Egy nagykendõt veszek
23  II,  60 |          kinyíló elsõ rózsa tehát az enyém lesz, s ha aztán a nemes
24  II,  60 |            grófné, az a virág nem az enyém - rebegte félénken a leány.~-
25  II,  63 |             közöd a rókához? - Az az enyém.~- Micsoda? Hát nem közösen
26  II,  109|            is került. De most már az enyém, hála istennek, és senki
27  II,  127|              is lenne másé? Igen, az enyém - mondja elmerengve. - Meg
28 III,  1  |        cseréljünk: legyen a kezed az enyém, legyen a koronám a tied.«
29 III,  1  |             csüggni fog rajtam, õ az enyém leend, ha nekem adod. Az
30 III,  1  |              tudat, hogy ön végre is enyém lesz, éltet és boldoggá
31 III,  1  |             adta az Isten; legyen az enyém!~S azzal elfordult az ámuló
32 III,  30 |              nélkül.~- Ilyen lesz az enyém - dünnyögé, vagy pedig büszkén
33 III,  30 |             forinttal lesz különb az enyém!~Némelykor lehangoltan tért
34 III,  30 | dünnyögésével:~- Éppen ilyen lesz az enyém. Kilencvennyolc forintos!~
35 III,  34 |          határoz, mihelyt tény, hogy enyém a gyümölcs.~E kevély pszichológiai
36 III,  42 |              egy hatost, ha pedig az enyém jön: én kapok tõle egy hatost.
37 III,  42 |              anyának. - Melyik tehát enyém a kettõ közül?~- Akármelyik -
38 III,  95 |            meggondoltam, hogy nem az enyém és sohasem lehet az enyém.
39 III,  95 |            enyém és sohasem lehet az enyém. Úgy voltam… becsületemre
40 III,  95 |              összeget. Blikk most az enyém. Furcsán jutottam hozzá,
41 III,  95 |           annyi tény. De végre is az enyém… Az ördögbe csak, ha az
42 III,  131|             bátya, hanem azért mégis enyém lehet Zboró.~Az öreg csak
43 III,  146|              fattyút is, mert nem az enyém«. Oh, hogy nézett rám! Én
44 III,  148|             magától is kitalálhat.~- Enyém lesz-e - lihegte - a választás
45 III,  148|            torkán... Szóljon, Ágnes, enyém lesz-e, ha gyõzök?~- Olvassa
46  IV,  32 |                Ennek a hosszú idõnek enyém legyen a legeleje.«~Ez volt
47  IV,  32 |      önkéntelen.~- Azért te mégis az enyém leszel, vagy így, vagy úgy.~
48  IV,  62 |            mind a kettõ, csakhogy az enyém drágább.~Csodálkozásom tetõpontra
49  IV,  63 |   asszentálta be. Csak addig volt az enyém, míg nyerget nem lehetett
50  IV,  69 |             ez a pompás épület?~- Az enyém - mondá.~Megörültem, kigömbölyödött
51  IV,  69 |             nagy ház kié?~- Ez is az enyém - felelte roppant szerényen.~
52  IV,  95 |            mohón utánakapott: »Ez az enyém…« a Hanem hát az volt a
53  IV,  95 |             homlokát…~- Így legalább enyém a fiúnak a fele.~Gáthy elgondolkozott.~-
54  IV,  117|             érettem a kocsiját.~- Az enyém - válaszolta Pereszlei uram
55  IV,  117|             Kinek a birtoka ez?~- Az enyém.~Egy félóráig mentünk szótlanul,
56  IV,  117|              közé:~- Bizony az is az enyém.~- Ugyan! És mennyi holdja
57  IV,  127|              talán ez a mente sem az enyém, ami rajtam van.~~A SZEGEDI
58  IV,  127|      föltette magában: »Ez a Fogaras enyém lesz egykor.« Majláth István
59  IV,  127|       magában: »A fejedelmi süveg is enyém lesz egykor.«~S majd csakhogynem
60  IV,  128|             a kis ördög lenne már az enyém.~A bolt hátterében két leeresztett
61  IV,  142|      megindult a falu felé.~Így lett enyém a Plutó. Ezt vallom eskü
62  IV,  152|           Babona ne legyen benne, az enyém is annyi.~Élénk beszélgetésbe
63  IV,  152|            le a kocsiról, a kocsi az enyém!« - s hóban, fagyban otthagyta
64  IV,  152|              És olyan férje, mint az enyém. Aki szereti a természetet