Rész, Fejezet
1 1, 1 | lassankint mérgezték meg lelkét.~Oh, ha azt akkor tudta
2 1, 4 | abból, ami az õ szívét, lelkét nyomja?…~Merõn odanézett
3 1, 4 | hadd álmodjék… Fürössze meg lelkét a gondolatban, melyet egy
4 1, 4 | annak a képnek, ha nyomja is lelkét az a kép, ha fölijeszti
5 1, 8 | annak a képnek, ha nyomja is lelkét ez a kép, ha fölijeszti
6 1, 9 | Matyej lihegett a kéjtõl, lelkét édesen csiklándozta ez a
7 1, 9 | Matyej lihegett a kéjtõl, lelkét édesen csiklandozta ez a
8 1, 13 | Beleöntötte egész háborgó lelkét, lefestette eleven színekkel
9 1, 14 | egy embernek a fejét és lelkét kérte. Numa ekkor fej helyett
10 1, 14 | nem rázzák meg az ember lelkét.~De hát, uram, mondtam én
11 1, 14 | valaha, hogy én az önök lelkét akarom rázogatni?~Ezt csak
12 1, 15 | biztatta magát kedélyesen - a lelkét hadd hizlalja a magyar pap,
13 1, 17 | Kaszperek elkárhozott gonosz lelkét. Ott vezekli csínyjeit,
14 1, 23 | kántor belelehelte egész lelkét s a Prakovszky éneke is
15 1, 23 | imádsággal akarja leöblíteni a lelkét vasárnap, de apródonként
16 1, 24 | el a kapitány alakján s lelkét lágyítja, rezegteti sok
17 1, 24 | amikor tényleg kileheli a lelkét. Becsületemre mondom, hogy
18 1, 25 | és lázongásba hozná egész lelkét…~Hánykolódott, nem aludt
19 1, 29 | kegyed örökölte volna egész lelkét!~- Mindég a régi önzõ csont!
20 1, 30 | megöregszik, és mikor a lelkét kileheli. S csak az elsõ
21 1, 31 | Sõt mindjárt most kiadja a lelkét. Csak percekrõl lehet szó
22 1, 33 | csak kis ideig birizgálta a lelkét, halványodott, színtelenedett,
23 1, 34 | a csizmadia lelke (mert lelkét önti bele a megalkotott
24 1, 34 | lapban van. Kitárta hát a lelkét, lelke állapotját s rámordult:~-
25 1, 34 | boltba, hogy bosszút lihegõ lelkét ott friss hírekkel meghizlalja,
26 II, 3 | pletykázik; pedig isten látja a lelkét, még a légynek sem vét szegény
27 II, 6 | hittel táplálva regényes lelkét, hogy õbelõle még gazdag
28 II, 7 | abban bízott, az foglalta el lelkét e napokban...~Melanie utána
29 II, 7 | beszédjén végighizlalni lelkét - ki tudja már hányadszor?~
30 II, 17 | is nyújtana árnyékot, ha lelkét a nagyság tüze hevíti. Hát
31 II, 22 | mondott hazug szót soha, lelkét nem nyomja semmi teher.
32 II, 22 | hogy egy nótába lehelje be lelkét, szegény szerelmes lelkét,
33 II, 22 | lelkét, szegény szerelmes lelkét, melyben annyi sok gondolat,
34 II, 39 | Épp e percben leheli ki lelkét szegény.~S azzal egykedvûen
35 II, 51 | Lamiel szemeit, meghódította lelkét, de nem tudta magát otthon
36 II, 54 | istennek ajánlották már lelkét. A nagy kiáltásra, hogy
37 II, 69 | tessék ennek az elkárhozott lelkét a nagytiszteletû professzor
38 II, 99 | csüggedés ette meg a kedves lény lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója:
39 II, 113| rengeteg kéziratcsomó, amelybe lelkét, tudományát lehelte, cipelte
40 II, 117| Ilyen kételyek borították be lelkét, de mégsem tudott lemondani.
41 II, 127| fogta el a kedves leány lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója.
42 II, 127| kardját a hatalom! De a lelkét, a szívét nem törhette ketté
43 III, 1 | Matyej lihegett a kéjtõl, lelkét édesen csiklandozta ez a
44 III, 2 | hogy annyira megfeketíti a lelkét… s elmegy azzal a másik
45 III, 8 | éjjel-nappal elfoglalá egész lelkét.~Egyszerre azonban nyílt
46 III, 10 | zökkenõs. A szegény doktor lelkét majd kirázta.~- Aztán nagyon
47 III, 19 | még aznap kilehelte nemes lelkét tanítványaitól környezve.~
48 III, 19 | rendnek felforgatói; fiatal lelkét azonban annál inkább felforgatták
49 III, 19 | szállnak.~A kis Bárkay Gábor lelkét, mint már mondtam is, nagyon
50 III, 83 | nyomták a szegény asszony lelkét huszonkét esztendeig.~-
51 III, 84 | karakterét, régi arcával a régi lelkét?~Megvallom, ezt a panaszt
52 III, 104| az állásra: isten látja lelkét, hogy õ nem akar meggazdagodni.~-
53 III, 143| kereskedõ csakugyan kiadta lelkét, s a fiú, aki sohasem volt
54 III, 144| keresztény ember keresztet vet, s lelkét az Istennek ajánlja, sõt
55 III, 144| Mágyikával csavarta el a leány lelkét tõlem. De megkeserüli, megbosszulom
56 IV, 77 | szavakkal vasalgatta az András lelkét gyûretlenre, folyton simábbra
57 IV, 111| holnapra biztatják.~Nyugtalan lelkét csak nagy nehezen nyomta
58 IV, 129| asszonyom e percben adta ki lelkét az Úrnak.~Hát arról vajon
59 IV, 142| kakaskukorékoláskor adta ki a lelkét.~Pataki Erzsébet sírt és
60 IV, 145| szegénylegény-forma ember volt, akinek a lelkét sok tarka macska nyomta
61 IV, 145| muzulmán, kibe Allah a maga lelkét küldé.«~Abdallahnak volt
62 IV, 152| Hiszen örülhet. Megölte a lelkét. Vége van. Nem az én szívembõl
63 IV, 152| kedvenc kanárija kilehelte a lelkét. Dühbe jött, tört, zúzott
|