Rész, Fejezet
1 1, 9 | hangon feddé meg.~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene
2 1, 9 | azért lehetetlen, mert még a bûnös nincs kihallgatva.~Kléner
3 1, 9 | vagyok teljesen tisztában.~(A bûnös arca borzadást tükrözött
4 1, 9 | hajdúnak, hogy vezesse ki.~A bûnös visszafordult az ajtóból.~-
5 1, 9 | végezze el ön az istennel.~A bûnös eltávozása után Kléner úr
6 1, 9 | lakoljon az eleven, igazi bûnös, de szeretném, ha a köztünk
7 1, 9 | hangon feddé meg:~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene
8 1, 10 | eligazítani a veszekedõ és a bûnös polgárok dolgát is. Ember
9 1, 10 | hangon feddé meg: ~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene
10 1, 11 | hogy ilyen esetekben az a bûnös, akit a nagyobb tisztviselõ
11 1, 11 | vagy, mert ösmerjük, vén bûnös, a csínjeidet, tudjuk, miért
12 1, 12 | vagyok az oka, én vagyok a bûnös!~- Hogy beszélhetsz botorságokat?
13 1, 14 | fölemelte a hangját.) Mivel e bûnös ember jobban szerette az
14 1, 14 | lesütötte a szemeit, mint egy bûnös, s várta amint Eszter azt
15 1, 15 | fölséged helyzetemet, hogy bûnös vagyok-e, ha a rossz indulatok,
16 1, 17 | töredelmes vallomással:~- Nagy bûnös vagyok magam is, nemzetes
17 1, 20 | szorongó érzésekkel, mint egy bûnös, indul az ebédlõbe. A szalonon
18 1, 20 | vén bútor bújtatja el a bûnös szeretõt.~Lehajolt és fölismerte
19 1, 23 | kicsit is, és minekutána a bûnös gondolatokra sarkantyúzó
20 1, 23 | magasba, az én hánykolódó bûnös lelkembõl keserû szemrehányások
21 1, 27 | elûzték a literaturából a bûnös asszonyok. Ritkák már a
22 1, 27 | amit tudnak? Hátha mégis bûnös a Mimi? Az igazat megvallva,
23 1, 27 | zavartan sütötte le, mint egy bûnös. A férfi villogó szemekkel
24 1, 29 | istentõl olyat kiejteni a bûnös nyelveddel. Hogy hálna meg
25 1, 32 | lesütött szemekkel, mint egy bûnös -, de megígértem valakinek,
26 1, 32 | a lelkiismerettõl fél a bûnös. Csak ne jönne még. Csak
27 1, 32 | Vagy a férjemuram ad túl bûnös módon a menyecskén, szüle
28 1, 32 | ítéletet tart s kivégzi a bûnös gólyákat, ha napfényre jön
29 1, 34 | Oh, uram, istenem, milyen bûnös vagyok. Én kergettem õt
30 II, 11 | rogyjék. Olyan volt, mint a bûnös angyal, ki vétkei lajstromát
31 II, 22 | szavaimat mindenki hallja. Nagy bûnös vagyok, mindenki ellen vétettem.
32 II, 60 | feledlek tégedet!~Oh, én bûnös leány, könnyelmû teremtés!
33 II, 77 | kanyarítottam le - bocsásson meg bûnös lelkemnek a derék Boros
34 II, 84 | fekete asszony!~Könnyelmû, bûnös királyok, akik megsokalltátok
35 II, 99 | megrezzent, mint a tetten érhetõ bûnös; zavartan fordult el a betegtõl,
36 II, 99 | Úgy tetszett neki, hogy az bûnös gondolat, pedig nem volt
37 II, 115| Ez lett volna tán az elsõ bûnös lépése, s azt hiszi, a szándék
38 II, 127| megrezzent, mint a tetten kapott bûnös; zavartan fordult el a betegtõl,
39 II, 127| van abban, pedig nem volt bûnös gondolat, csak új gondolat,
40 III, 1 | Bocsásson meg ennek a bûnös gyermeknek, kegyelmes uram.~
41 III, 2 | kétségbeesetten s leborult a földre. - Bûnös vagyok. A pénzedet loptam,
42 III, 17 | hangon feddé meg:~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene
43 III, 23 | volt egy kicsit, de nem bûnös. Egyszer elvitte egy bálba,
44 III, 51 | bizonyos, hogy az asszony-é a bûnös vagy a király kezdte-é a
45 III, 64 | esztergályozott ki egy százegyedik bûnös asszonyt, aki kimaradt a
46 III, 73 | hosszabbra hagyott fürt.~- Önök bûnös dolgokról tanácskoztak!~
47 III, 73 | uraim, mit tartanak önök bûnös dolognak, csak egyet tudok,
48 III, 73 | tudok, hogy az nem lehet bûnös, amirõl Deák Ferenc is tud.
49 III, 114| természetesnek találta:~- Érzi a bûnös voltát a kis zsivány. Ni,
50 III, 122| jegyzõ, kilenc bíró… mind bûnös… Egy kis vagyonkát gyûjtöttem
51 III, 127| De most már tudom ki a bûnös… most már kisült.~- Mi által? -
52 III, 148| No, ezt megkeserülöd, vén bûnös!~- Hallgass! Te azt nem
53 IV, 7 | pallós alatt.~Ki tudja, bûnös volt-e? S miben volt bûnös?~
54 IV, 7 | bûnös volt-e? S miben volt bûnös?~Vagy csak azért kellett
55 IV, 9 | Selmeci háza a tivornyák bûnös fészke lett. Úgyhogy becsületes
56 IV, 14 | Ha megjelenik, akkor nem bûnös, tehát nem nyakaztatom le;
57 IV, 66 | humanitásra is, uraim) a szegény bûnös is anyaszülte ember; annak
58 IV, 97 | rámutat.« - »Hadd lakoljon a bûnös, tekintetes fõkapitány úr.«
59 IV, 97 | ez a derék asszony, ki a bûnös.« A lányka megrezzent (legalább
60 IV, 97 | megmagyarázni, hogy nem Pali a bûnös, hogy a fölismerhetés veszélye
61 IV, 108| várába.~- Olyan elõkelõ a bûnös - mondá -, hogy csak a nádor
62 IV, 126| fenyegetõbb lett.~- Vén bûnös, nem szégyelli magát! -
63 IV, 135| Összeült a tanács ítélni a bûnös felett. Csupa jámbor mesteremberek.
|