Rész, Fejezet

 1   1,  2  |         felfogni nem tudott; lángba borult mindkét orcája, s kis kezét
 2   1,  2  |        félig eszmélet nélkül nejére borult zsidóhoz, s jóízû röhögéssel
 3   1,  3  |     emelhesse…~Boris asszony térdre borult, összetette kezeit és azt
 4   1,  4  |        ezentúl!~A leány arca lángba borult. Azon hatást tette volna
 5   1,  4  |        Éljen Bojthos!«~Miklós némán borult az öreg nyakába.~...~A zajongó
 6   1,  12 |             fel a levegõbe.~Nyakába borult az ismerõseinek, s váltig
 7   1,  12 |       elment, olyan szerencsétlenül borult fel a hegyszakadéknál, hogy
 8   1,  14 |        venni. Egyszer-egyszer némán borult Balduin nyakába, majd elfordult,
 9   1,  14 |                Meg - lihegte lángba borult arccal. - Imádom.~Eszter
10   1,  14 |            jaj, milyen fészek! Hogy borult lángba az arca.)~Péter karonfogta.
11   1,  20 |             vörös lett, szeme vérbe borult, a halántékai lüktettek,
12   1,  20 |          eget; majd barátja vállára borult szelíden, csöndesen és zokogni
13   1,  24 |            elérzékenyedett és sírva borult az asztalra.~- Nem szeretnék
14   1,  25 |          Kállay nagy dühösen, vérbe borult a szeme, halántéka lüktetett
15   1,  27 |        megtetszettek valakinek. Így borult rá a Kripuska mûremekeire
16   1,  27 |        homlokára. Valami isteni köd borult rá, szemeit félig lehunyta,
17   1,  35 |        ragyogó üzletébe, a nyakamba borult: »Uram, én mindent önnek
18  II,  7  |         ünnepélyes csöndesség némán borult a szûz álmaira, a mell lágy
19  II,  7  |           barikádja! Melanie lágyan borult ezek hallatára Mády keblére.~-
20  II,  34 |           könnyei, és anyja keblére borult.~- Meg fogod nekem engedni -
21  II,  36 |             az összeget.~Dick sírva borult Harry nyakába.~- Köszönöm
22  II,  40 |          fel székérõl s arca lángba borult.~- Uram, tudja meg ön, hogy
23  II,  40 |             Ardon.~Mari arca lángba borult. Nagy zavarban volt. Szemeit
24  II,  49 |            veszekedõkhöz, s nyakába borult a vékony napbarnított alaknak.~-
25  II,  54 |        ugyan lészen.~A szûcs térdre borult a hatalmas zsarnok elõtt,
26  II,  99 |              és az én vagyok. Sírva borult keblemre s kért, ne haragudjam,
27  II,  99 |         szeret-e?~Edith arca lángba borult.~- Oh, uram! - rebegé -
28  II,  99 |         volna fülemnek ennél!~Edith borult, elmélyedt arccal hallgatta
29  II,  113|             a hidegtõl, arca lángba borult.~Megint kopogtatás. Új telegramm.
30  II,  120|        akartam haladni.~Arca lángba borult, amint végigtekintett önmagán.~-
31  II,  124|         között. Az öreg arca lángba borult, egy méltóságteljes megvetõ
32  II,  127|              és az én vagyok. Sírva borult keblemre s kért, ne haragudjam,
33  II,  127|          szeret-e?~Mari arca lángba borult.~- Oh, uram! - rebegé -
34  II,  127|          volna fülemnek ennél!~Mari borult, elmélyedt arccal hallgatta
35  II,  134|     következõben már elérzékenyülve borult barátja nyakába.~- Áldjon
36  II,  136|           értsd meg, reggel.~Lángba borult a leány arca... majd elsápadt.
37 III,  1  |      ijedtséggel s bájos naivsággal borult Krisztina nyakába.~- Látod,
38 III,  2  |          találkozáshoz!~Zsófi némán borult a holttest fölé, csókokkal
39 III,  2  |        felelte vontatottan s lángba borult arccal osont ki a konyhába.~
40 III,  2  |      szeretném én tudni, hé?~Lángba borult a kis Magda fehér arca.
41 III,  15 |             a »petite maman« lángba borult arccal és csókjaival árasztá
42 III,  47 |           király!~Az asszony lángba borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz
43 III,  51 |           király?~Az asszony lángba borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz
44 III,  63 |             öröm pirossága, nyakába borult szép sógornéjának, összevissza
45 III,  64 |        kedves kis szemecském… vérbe borult kis csillagocska!… Fáj,
46 III,  64 |            sötét éjben, mely föléje borult.~- Ki van itt? - lihegte. -
47 III,  83 |           kedélyvilága egyre jobban borult. Készült a halálra, de senkinek
48 III,  114|         napja. Az öreg néni nyakába borult Ajtányinak, össze-vissza
49 III,  144|            megértett mindent, sírva borult a földre, a Fruzinka testére.~
50  IV,  3  |          kis szeszélyes arca lángba borult.~- Ez már sok - sziszegte
51  IV,  33 |     verejtékes homlokkal csüggedten borult a Szomor nyakába.~- Vesztettem
52  IV,  38 |      Kétségbeesetten, jajveszékelve borult reájok.~- Minek sírsz -
53  IV,  43 |             rémletesen forgó, vérbe borult szemekkel, s az övében köröskörül
54  IV,  43 |            szomszéd állomáson õszbe borult öregúr szállt be két suhanc
55  IV,  73 |      meglesz a randevúm.~Hálálkodva borult nyakamba:~»Ön egy nagy lélek!« -
56  IV,  82 |              azután elérzékenyülten borult a nyakamba.~- Mindig igaz
57  IV,  85 |         megértett mindent, és sírva borult a földre.~Azután összeszedte
58  IV,  95 |            anya egy örömsikoltással borult ura nyakába. Ez az egy szó
59  IV,  95 |             megdobbant. Arca lángba borult, majd elhalványodék.~- Mit
60  IV,  100|           kakas, toporzékolt, vérbe borult szemeit vadul forgatta.
61  IV,  127|             kegyre csakugyan térdre borult Venetur.~- Megállj! - folytatta
62  IV,  127|         elfogván, hogy éji sötétség borult Nyitrára stb.«~Ugyanígy
63  IV,  152| számítgattak, hogy az este is rájok borult. Belezavarodtak, rekedtre