Rész, Fejezet

 1  II,  51|             EGY UNALMAS FICKÓ~1877~Lamiel úr egy nagy nyomdai üzletben
 2  II,  51|            díjazása közt.~Különben Lamiel Eduárd úr mint afféle szegény
 3  II,  51|         köze a hitvány pénzhez.~De Lamiel urat ez nem zavarta meg.
 4  II,  51|           következõkben? Nem, nem, Lamiel úr nem szeretett gondolni
 5  II,  51|           napra kiaszottabb, addig Lamiel úr a maga 30 forintjával
 6  II,  51|        kellett változni!~Egy napon Lamiel úr ugyanazon gondosan megkefélt
 7  II,  51|        siet egy negyedórával, vagy Lamiel úr jön késõbb egy negyeddel.
 8  II,  51|    csodálkozása, midõn látta, hogy Lamiel úr nem az üzleti helyiség
 9  II,  51|            semmi!~A megnyílt ajtón Lamiel lépett be, szerényen, kalapját
10  II,  51|          ott künn hagyva.~- Ön az, Lamiel? - kérdé Danner úr ridegen,
11  II,  51|         Még egyszer kérdem, ön az, Lamiel?~- Azt hiszem, igen - mondá
12  II,  51|          eseményt, hogy itt látom?~Lamiel úr félénken hebegé:~- Egy
13  II,  51|          boldogult üzlettársamtól, Lamiel. Legyen ön szabatos, sir!~-
14  II,  51|             ismétlé. - Ön vakmerõ, Lamiel, ön megbolondult. Mivel
15  II,  51|     indokolni, sir?~- Sir - felelé Lamiel akadozva -, egy esemény
16  II,  51|          öntötte el.~- Oh, oh, Mr. Lamiel. Oh, oh! Tisztelje meg házamat,
17  II,  51|        hogy helyet foglal. Oh, oh!~Lamiel leült, s Mr. Danner állva
18  II,  51|       maradt.~- Az ördögbe is, Mr. Lamiel. Nem parancsol ön egy pohár
19  II,  51|       ébred. Ön szerencsés úr, Mr. Lamiel. Ha önnek eszébe jön könyvtárt
20  II,  51|          szó. Mit gondol, sir?~Mr. Lamiel nem gondolt semmit. Õ nem
21  II,  51|           bizonyára ért engem, Mr. Lamiel? Szolgálhatok egy kis dry
22  II,  51|       fogja ön távozását, sir.~Mr. Lamiel felemelkedett s meghajtotta
23  II,  51|          bizonyára van - mondá Mr. Lamiel szórakozottan.~Danner úr
24  II,  51|            old cherryt tenni a Mr. Lamiel terítéke elé. Gondolom,
25  II,  51|           Becsületemre mondom, sir Lamiel, mikor én olyan fiatal voltam,
26  II,  51|     szilajság tombolt Igen ám, sir Lamiel. Csakhogy én ügyetlen, beteges
27  II,  51|           fölösleges táplálék, sir Lamiel ez a fõ...~Mr. Lamiel alig
28  II,  51|          sir Lamiel ez a fõ...~Mr. Lamiel alig hallgatott fõnökére,
29  II,  51|            A szép tájkép elbûvölte Lamiel szemeit, meghódította lelkét,
30  II,  51|     ijedten rántotta vissza fejét.~Lamiel odatekintett és pillantása
31  II,  51|          ma New Yorkba utazik, sir Lamiel pedig Párizsba indul Milyen
32  II,  51|      bátorkodom poharat emelni Mr. Lamiel távozására, ki pótolhatlan
33  II,  51|           Ön túloz, Mr. Klimpston!~Lamiel vidáman nyújtá kezét Mr.
34  II,  51|       Danner hamiskásan kacsintott Lamiel felé, kin a legnagyobb zavar
35  II,  51|        süté le szemeit tányérjára. Lamiel még nagyobb zavarban volt
36  II,  51|         társalkodónét. Arról, hogy Lamiel nem fog elmenni, mindenki
37  II,  51|       Isten önökkel, uraim!~Azután Lamiel felé fordult s csintalan
38  II,  51|          hazámba, Franciaországba?~Lamiel éppen a kesztyûjével játszott
39  II,  51|               Kisasszony! - hebegé Lamiel...~- Eh, uram, ön nagyon
40  II,  51|     Henriette gúnyosan mosolygott.~Lamiel arcát láng borította el.~
41  II,  51|      valamit, tiszteletreméltó sir Lamiel?~- A másik bérkocsit akarom,
42  II,  51|           fél sincs, uram - kiáltá Lamiel nyersen - látja ön, hogy
43  II,  51|            Azt a leányzót? Oh, oh!~Lamiel kiszakítá kezét a Dannerébõl
44  II,  51|         van, kétszázezer fontja...~Lamiel kihajolt a rohanó kocsi
45  II,  51|                Annyira tudtam, sir Lamiel, hogy megparancsoltam kocsisomnak,
46  II,  51|              Ez bámulatos - hebegé Lamiel úr -, ez bámulatos ez igazán
47  II,  51| kíváncsiság, hogy kérdést intézzen Lamiel felõl. Elszegényedtek -
48  II,  51|          kér, s utasításokat adott Lamiel felkeresésére s körülményeinek
49  II,  51|          elhervadt ifjúságot.~- Én Lamiel Eduárd vagyok, sir.~Mr.
50  II,  51|              Elolvadt - jegyzé meg Lamiel, bánatos, humorteljes mosollyal.~-
51  II,  51|        kereskedõ megtartja szavát, Lamiel. Ezen háromfontos állás
52  II,  51|          végezve, hagyjon magamra.~Lamiel elfoglalta elõbbi állását.
53  II,  51|            lesimogatni a ráncokat. Lamiel beletörõdött az új helyzetbe,
54  II,  51|           hozta, sürgõsnek mondva.~Lamiel izgatottan törte fel s futotta
55  II,  51|          szobájába.~- Mi dolog ez, Lamiel? Ön nincs íróasztalánál.
56  II,  51|          Takarodjék ön asztalához!~Lamiel büszkén emelte fel fejét,
57  II,  51|     alakjába ütõdék.~- Az ördögbe, Lamiel, ön úgy látszik, nem tartja
58  II,  51|       képzel engem. Ez mulatságos!~Lamiel már nem hallotta ezen elmés
59  II,  51|             Délután ismét nem volt Lamiel látható. Mr. Klimpston azt
60  II,  51|    meggyõzõdni szavai valóságáról.~Lamiel egy ódon, piszkos ház negyedik
61  II,  51|          egyszeribe ki ne nyisson, Lamiel ajtajának zárját egy derekas
62  II,  51|           nem hatott el, a szegény Lamiel függött fölakasztva.~Asztalán