Rész, Fejezet

 1   1,  5  |       valahol az ábc-ét tanulta; Ákos bácsi pedig javában lovagolt
 2   1,  25 |      Nagy hirtelen megebédelvén, Ákos bácsi a fekete kávénál újra
 3   1,  25 |     csillapítani, kérlelgetni.~- Ákos! Ugyan, Ákos! Ne okoskodj,
 4   1,  25 |      kérlelgetni.~- Ákos! Ugyan, Ákos! Ne okoskodj, Ákos. Ereszd
 5   1,  25 |        Ugyan, Ákos! Ne okoskodj, Ákos. Ereszd el azt az embert!
 6   1,  25 |        meg, hogy demokrata vagy, Ákos.~Ákos úr egy lesújtó pillantást
 7   1,  25 |       hogy demokrata vagy, Ákos.~Ákos úr egy lesújtó pillantást
 8   1,  25 |     szaladtam.~- Ne bolondozzál, Ákos bácsi, maradj itt.~- Hát,
 9   1,  25 |      szolgálni tudnak.~Én Kállay Ákos bácsival jutottam egy kupéba.
10   1,  25 |         máig sem hiszi igazinak.~Ákos bácsi kedvét éppen nem rontotta
11   1,  25 |         is, mely nyelüket fogta.~Ákos bácsi egészen elérzékenyült,
12   1,  25 |       egyebüvé: Nini, ott keresi Ákos bácsi a pakktáskáját savanyú
13   1,  25 |        szoktam beszélni a Kállay Ákos történetét. De most már
14   1,  25 |        No, mi az? - kérdé Kállay Ákos nyájasan.~- Hát abban van
15   1,  25 |        édes fiam! - mondá Kállay Ákos egy kicsit röstelkedve a
16   1,  25 |         az úr!~S ezzel odaugrott Ákos bácsihoz Sós Istvány, hogy
17   1,  25 |         Ez a szó megszelídítette Ákos bácsit, türelmesen nyújtotta
18   1,  25 |           ennyi az egész.~Kállay Ákos ettõl a naptól kezdve sohasem
19  II,  7  |        hogy a másodalispán Botló Ákos kimaradt Mády nagy örömére,
20  II,  7  |          Mády nagy örömére, mert Ákos bácsi volt eddig is az õ
21  II,  7  |          hõsével! Még maga Botló Ákos sem fog ránézni többé azzal
22  II,  7  |       valamennyiök helyett Botló Ákos, kit a »svihák« melléknévvel
23  II,  7  |         Napóleon herceg, - hanem Ákos bácsi.~- Szervusz, Ákos! -
24  II,  7  |          Ákos bácsi.~- Szervusz, Ákos! - ordított az rá messzirõl. -
25  II,  7  |      rimánkodásra hazabocsátotta Ákos bácsit, olyan volt mindkettõnek
26  II,  7  |    Napóleont »veres herceg«-nek. Ákos bácsinak pedig örökösen
27  II,  7  |          siker.~De már azt Botló Ákos meg nem állhatta szó nélkül,
28  II,  7  |     istennyila...~- Mondja csak, Ákos bácsi, miért nevezetes az
29  II,  7  |      amint meglátott.~»Szervusz, Ákos! mit keressz itt?«~»Quelle
30  II,  7  |          a hívõk, úgy hallgatták Ákos bácsi kalandjait, melyekbõl
31  II,  7  |          mindenféle történt a jó Ákos bácsival!~Melanie azalatt
32  II,  7  |      hallgat a »svihákra«. Hanem Ákos bácsi csak azért is folytonosan
33  II,  7  |          Kicsodát? - kiált közbe Ákos bácsi, mindenféleképp mesterkedvén
34  II,  7  |          No ‘isz csak az kellett Ákos bácsinak! Hogy meri valaki
35  II,  7  |         megindultan simogatá meg Ákos úrfit; »sose sírj, kis öcsém,
36  II,  7  |    XIX-dik század mindenestül az Ákos bácsi teremtménye; õ a világ
37  II,  7  |        Eduárd mer megkockáztatni Ákos úr szavaira egy-egy kételkedõ »
38  II,  7  |         toasztot hallgatni.)~Sõt Ákos bácsi ezúttal is keményen
39  II,  7  | ledorongolni ostoba szójárásával Ákos bácsit.~Hanem az meg is
40  II,  7  |        pedig nagy ritkaság, hogy Ákos bácsi toasztot mondjon.
41  II,  7  |        egész teljességében, mert Ákos bácsi nem tartotta magát
42  II,  7  |      egyetlenegy szócskát sem az Ákos bácsi toasztjából. Még csak
43  II,  7  |        nem érdemeltem meg.~Végre Ákos bácsi megelégli a bolondériát,
44  II,  7  |        hangosan kitört a hahota. Ákos bácsi egyet csavarint bajuszán
45  II,  7  |       hol Shakespeare, hol Botló Ákos.~Azaz, hogy marad biz ott
46  II,  78 |       hanem én mégis körülnéztem Ákos bácsit, s meglepetve látom,
47  II,  78 |          akasztva aranyláncon.~- Ákos bácsi - kiáltám -, egy óra
48  II,  135|                         CSERVÁRY ÁKOS HŰ FELESÉGE~1881~Szezon-beszély
49  II,  135|          Maga nagyságos Cserváry Ákos nem mehetett el õnagyságával
50  II,  135|      menyecske egyedül utazik... Ákos úr majdnem könnyeket hullat
51  II,  135|           Ez a szó visszhangzott Ákos úr fejében; mindenünnen
52  II,  135|         a folyamok ezt morogták.~Ákos úr szívére nagy lidércnyomás
53 III,  6  |      mese~Október közepe van, és Ákos még mindig nem jött haza
54 III,  6  |       orvosai Pöstyénbe küldték. Ákos, amint mondá s mutatta,
55 III,  6  |          az egy hónap letelt, és Ákos helyett az a Jób-hír érkezett,
56 III,  6  |         viszontlátásig hû férjed Ákos.«~A szegény beteg férj Ischlben
57 III,  6  |         járásnyira Aporfalvától, Ákos bizonyosan hazajön, ha nem
58 III,  6  |     Ákosnak. Ez volt veszedelme. Ákos még sohase volt olyan friss
59 III,  6  |         elmúlt október elseje, s Ákos nem mozdult Meránból.~Auróra
60 III,  6  |                  Mind hasztalan! Ákos Meránból Nizzába utazott
61 III,  6  |        miért oly kegyetlen ez az Ákos? És miért oly hû ez az Auróra?~
62 III,  6  |       teremtés, harminchét éves, Ákos pedig huszonhat éves szeleburdi,