Rész, Fejezet
1 1, 3 | árnyékolja be értelmes, nyugodt homlokát és szemeiben valami
2 1, 3 | elmélázó arccal nézte a paraszt nyugodt, áhítatos vonásait: - az
3 1, 11 | legutolsó puskaporomat is. Nyugodt vagyok már.~S hogy bebizonyítsa,
4 1, 11 | hogy bebizonyítsa, milyen nyugodt, megtömte a nagy tajtékpipáját
5 1, 12 | fekete magyar ruhába öltözve. Nyugodt, halvány arcán élénken rajzolódott
6 1, 13 | a bor árát és így mindig nyugodt lenne a lelkiismeretünk,
7 1, 14 | szimulálja az alvást, hogy nyugodt lelkiismeretûnek látszassék.~-
8 1, 19 | földesúr a szeme közé nézett; nyugodt volt az, mint két sima tó,
9 1, 22 | meginni, Kriska.~Ebben a nyugodt, egyszerû rezignációban
10 1, 24 | biztos kezekbe adhatom.~- Nyugodt lehet.~Õrült sebesen rohant
11 1, 26 | Különben nem sokáig tartott a nyugodt tarokkozás, mert egy kis
12 1, 26 | senki sem láthatta. Efelõl nyugodt vagyok. Azt pedig képzelni
13 1, 27 | magamat adjam oda írásnak!~- Nyugodt lehetsz, more: utalványt
14 1, 28 | érdes hangja, de teljesen nyugodt volt.~- Számítsa fel a dolgokat,
15 1, 32 | csodálkozott, hogy minden olyan nyugodt a természetben, mintha semmi
16 1, 34 | meg is lesz - biztatá emez nyugodt komolysággal -, de türtõztesd
17 1, 34 | hallom.~- Hadd el, fiam, légy nyugodt - mondá, nem minden méltóság
18 1, 34 | felé. Az éj csöndes volt és nyugodt. A csillagok szikráztak,
19 II, 6 | visszaadta Sramko bácsi nyugodt, csendes vérmérsékletét.~
20 II, 6 | kinek azalatt, míg õ nyugodt lelkiismerettel ballagott
21 II, 7 | mindent, amit lehet, legalább nyugodt lesz a lelkiismerete, ha
22 II, 12 | Hunnia emléke, s teljes nyugodt hangon szólt:~Előre, harcfiak,
23 II, 13 | esküje; midõn értesült róla, nyugodt lélekkel felelt:~»Elég volt
24 II, 28 | sem meglepetést, hanem nyugodt méltósággal válaszolt:~-
25 II, 34 | köznapiságra visszaviszi - egy nyugodt, következetes s kevésbé
26 II, 35 | bezárva. Minden teljesen nyugodt volt, se sóhajtás, se nyögés
27 II, 38 | másként határoz.~- Legyen nyugodt - mondá a báró majdnem szomorúan -,
28 II, 53 | a sima, oly végtelenül nyugodt s mégis bûvös álomregékkel
29 II, 60 | neked attól megválni. Légy nyugodt, én nem is kívánom magát
30 II, 70 | volt s rám mosolygott.~- Nyugodt lehet ön, uram - felelé. -
31 II, 84 | kóválygott belõle kifelé.~Az arca nyugodt volt s csak kissé sápadt;
32 II, 120| célzásokat lásson, igyekezett nyugodt maradni, de azért mégsem
33 II, 123| kérdé az halkan.~- Legyen nyugodt, jó öreg, odavisszük, ahol
34 III, 1 | a két derék úri embert, nyugodt lelkiismerettel térhetünk
35 III, 1 | büszkévé változott.~- Legyen nyugodt. Már én sem epedek önért -
36 III, 1 | szorongva.~- De nem ám - felelte nyugodt lelkiismerettel.~- Nem parancsoltam? -
37 III, 1 | ámuló asszonytól és csendes, nyugodt léptekkel ballagott be kunyhójába.~
38 III, 1 | amint kis pártfogoltja nyugodt volt vagy nyöszörgött. Éjfél
39 III, 2 | aranykeresztet.~Péter megvetõ, nyugodt pillantást vetett Samura.~-
40 III, 2 | akkor is olyan szelíd, olyan nyugodt volt az a bánatos arca,
41 III, 2 | leolvasni semmit, úgy látszott, nyugodt. Talán még némi megelégedés
42 III, 3 | tartalmán látszó csorbát, egész nyugodt lélekkel foghatunk ama hatalmas
43 III, 3 | semmit olvasni, úgy látszott, nyugodt. Talán még némi megelégedés
44 III, 14 | Hiripire? Hiripi miatt most már nyugodt lehetek vagy két hónapig, -
45 III, 34 | csatornák, s hõsünk teljesen nyugodt lett pontatlansága miatt.
46 III, 35 | hogy minden csendes és nyugodt, az érdemes honatya éppen
47 III, 66 | akartam tudni. Most már légy nyugodt, Anna. Abból a házasságból
48 III, 72 | és így szólott:~- Légy nyugodt, öreg bátyó, te is, szép
49 III, 77 | múlva megint olyan csendes nyugodt a város, mint tegnap volt.~
50 III, 91 | Ha az ember lecsavarta, nyugodt lelkiismerettel hordhatta
51 III, 97 | ALAKOMNÁL~1883~Nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha el
52 III, 102| nincs semmi baj, minden nyugodt, a gróf nem tágított többé,
53 IV, 1 | megszólított. Modora egészen nyugodt volt és természetes.~- A
54 IV, 25 | mentségére.~A gróf méltóságos, nyugodt hangon kezdte:~- Volt nekem
55 IV, 45 | elméjében.~- Nos igen - ismétlé nyugodt hangon. - Meg akarom venni
56 IV, 55 | nehéz nagyon.~- Legalább nyugodt leszel.~- Az igaz, de ha
57 IV, 60 | alig látott ellenséget. Nyugodt élete volt a Thurzók alatt,
58 IV, 85 | nekem kegyelmed, legyen nyugodt, megszabadítom a kísértettõl!~
59 IV, 133| tömött bajusza körül, s nyugodt malíciával lépett hozzám,
60 IV, 142| gyûrte az idézõ végzést s nyugodt, hideg arccal lépett be
61 IV, 150| ajkairól.~- Pozsony városa nyugodt lehet - fûzé odább szavait
|