Rész, Fejezet
1 1, 12 | nótácskát, nemzsetes vitézs lovag úr.~- Szaladjatok el innen,
2 1, 12 | leányka szeme csukva maradt.~A lovag lekapcsolta fekete mentéjét,
3 1, 12 | Nem tudom - felelte a lovag kedélyesen -, csak gondolom,
4 1, 12 | felé a kincset keresni.~Egy lovag jött rá szemben almás-szürke
5 1, 15 | terem ajtaja, és két magyar lovag lépett be, fényes, aranytól
6 1, 15 | is volt málha.~Két nemes lovag kísérte, Angelo Colonna,
7 1, 15 | sátor elõtt a tûznél a két lovag elegyedett beszédbe Moretti
8 1, 15 | Úgy? - kiáltott föl a lovag éledõ reménnyel. - Szaladj,
9 1, 15 | keres.~Erre az élcre a két lovag is nevetett, minden oly
10 1, 15 | nem sokáig - szólt Fulvio lovag, az úti-marsall - mert mindjárt
11 1, 15 | õket, elviszem magammal.~A lovag közbeszólt:~- Hova gondol,
12 1, 15 | királyné odaért, már a két lovag térdre volt borulva a király
13 1, 15 | amirõl a nemes ferrarai lovag szólott - de ma õ volna
14 1, 19 | csinos, daliás férfi, igazi lovag minden ízében, ama csillogó
15 1, 24 | magát, mint egy középkori lovag, akit egy királyné számûzött.~
16 1, 24 | szeretõ após, de mint Lancelot lovag.~- Kedves menyem! - szólt
17 1, 32 | Mintha egyetlen láthatatlan lovag száguldana a levegõben láthatatlan
18 1, 35 | lakott a sógora, bizonyos lovag Korenszki, azonfelül egy
19 1, 35 | hozakodott elõ, ezeket Korenszki lovag nézegette figyelmesen s
20 1, 35 | hát mit tehetett dühében? Lovag Korenszki azt a tanácsot
21 II, 7 | tovább feleletül a kóbor lovag. - Egy nagy kérésem van
22 II, 7 | darabig »a szomorú alakú lovag«-ot és eszébe jutott a neve
23 II, 49 | följegyezték. Egy másik, francia lovag, marquis La Motte, ki epedve
24 III, 1 | mind a három úr.~Luppán lovag ugyanis azt állította, hogy
25 III, 1 | sõt azóta, hogy Luppán lovag parókát visel, a hajuk is.
26 III, 1 | jelei: orra vörös.~A Luppán lovag személyleiratával is azonnal
27 III, 1 | emlék, mint aminõkkel Luppán lovag dicsekedhetik, mindamellett
28 III, 1 | és elalszik.~Már Luppán lovag egészen más ember! Csupa
29 III, 1 | sem történt meg, Luppán lovag múltját, gyermekségétõl
30 III, 1 | vissza e dolgot, hogy Luppán lovag egy fiatal, szép leányba
31 III, 1 | leszakítására három kéz nyúl~Luppán lovag és Csutkás úr, mint a kis
32 III, 1 | Arany kártyám jár!«~Luppán lovag és Csutkás tanár úr ellenben
33 III, 1 | lovagregények, melyekrõl Luppán lovag (ki kapni szokott az ilyeneken)
34 III, 1 | hogy elég? Te nem mondod, lovag. Csemez sem mondja, én sem
35 III, 1 | és kisasszonyom!~Luppán lovag sóhajtva bólintott a fejével.~-
36 III, 1 | kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag felé fordulva.~- Én azt
37 III, 1 | lépegetett feléjök.~Luppán lovag úr ért legelsõnek az ifjakhoz.
38 III, 1 | rafinirozott diplomaták.~Luppán lovag megütõdött a »bácsi« megszólításon.~-
39 III, 1 | Vakmerõ ifjonc!« - Luppán lovag ajkaiba harapott és az égre
40 III, 1 | férfi.~Csutkás úr és Luppán lovag ez erõteljes szavakra helyén
41 III, 1 | semmi sem volna…~Luppán lovag élénken kiáltott közbe:~-
42 III, 1 | repüljön.~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos vendégek Krisztinánál;
43 III, 23 | AZ UTOLSÓ LOVAG~1882~Vannak még eredeti
44 III, 23 | lóháton more patrio. Az utolsó lovag keresztülhúzódott a falukon,
45 III, 23 | kihozta a borosüveget. A lovag ivott egy kortyot, aztán
46 III, 66 | a vidéken. Amolyan kóbor lovag féle volt, ki majd az Újváriaknál,
47 III, 66 | fog-e szomorodni a szõke lovag, ha elmondja neki a hírt,
48 III, 66 | Hol leszel? - szólt a lovag meghajolva.~- Az elsõ kakasszó
49 III, 66 | Én az vagyok, Maróth.~- Lovag vagy-e tetõtõl talpig, akinek
50 III, 66 | meglesz két hó múlva.~A lovag egy csöppet sem ijedt meg.
51 III, 66 | Nos, bízol-e?~- Bízom, lovag. Kiben bíznám, ha nem tebenned?
52 III, 66 | hiszen ez a király, a kóbor lovag Dercs.~- Kegyelem uram!
53 IV, 14 | elhallgatom), mind a kettõ vakmerõ lovag volt, harcban szerencsés,
54 IV, 30 | kérdé Mirtha királyné.~- Egy lovag behálózott engem, királyné -
55 IV, 108| szépek - mondá a legidõsebb lovag -, szinte sajnálom a kegyelmes
56 IV, 127| virágcserepek vannak, sisakos lovag nem kérezkedik be a felvonó
57 IV, 127| intézkedjék a vezér, hogy a két lovag a sátorunkba jöjjön.~Két
58 IV, 142| belevegyült az urak találgatása; lovag Podrovszky Leopold, az új
59 IV, 142| sehogy - felelte Csabay.~Lovag Podrovszky nem az az ember
60 IV, 142| mihelyt hozzám ért a pokolbeli lovag, felugrottam a földrõl s
61 IV, 146| lábán járhatnál. De neked is lovag kell. Ez az a híres zárdai
|