Rész, Fejezet

 1   1,  4  |    megrázkódása volt. Majd meglássuk, gyermekem! - mondá az orvos Erzsikének,
 2   1,  9  |           olyan könnyen megy az, édes gyermekem Matykó. - Látod, most még
 3   1,  9  |            megtudni, szegény… szegény gyermekem!~Azzal megfordult s végigsietve
 4   1,  9  |           olyan könnyen megy az, édes gyermekem, Matyko. Látod, most még
 5   1,  11 |    mozdulattal.~- Akkor hát hozza el, gyermekem, a kötõtûit. Itt vannak?~-
 6   1,  15 |               Lássuk csak, mondd meg, gyermekem - kérdé Fulvio -, ki vagy
 7   1,  27 |            elegendõ egészségem, nincs gyermekem, nincs elég szénám« stb.
 8   1,  31 |            tüzes patkó. Honnan jössz, gyermekem, és hová mégysz? Felelj,
 9  II,  7  |              ki, ha még élsz, szegény gyermekem! - hangzott újra kívülrõl
10  II,  21 |                Nemes szív van benned, gyermekem - szólt megindultan -, hanem
11  II,  21 |               fogadom õt.~- Helyesen, gyermekem! Legyen hát õ testvéred,
12  II,  26 |             az már nekem, mintha édes gyermekem volna; nem is érzem; ha
13  II,  34 |       felkeresni.~- Bizonyára, kedves gyermekem - felelt az anya -, és igen
14  II,  34 |            ment.~- Jó reggelt, kedves gyermekem - fogadá őt -, kislányom
15  II,  34 |              tud.~- Mérsékeld, kedves gyermekem, fájdalmadat - vigasztalá
16  II,  38 |            elérzékenyedve.~- Ne sírj, gyermekem, azért hogy elhagysz bennünket,
17  II,  38 |             De te szegény leány vagy, gyermekem, nem akarlak hozzászoktatni
18  II,  38 |           csendben. Ön pedig, szegény gyermekem - tette hozzá Vilmához fordulva -,
19  II,  38 |              megtette a csodát.~- Oh, gyermekem, miként hálálhatom ezt meg?
20  II,  38 |         akarnád sem. Mai naptól az én gyermekem vagy, úgy szeretlek, úgy
21  II,  39 |              felugrik.~- Nem hagylak, gyermekem. Ugye enyim vagy te, ugye
22  II,  43 |              igazi arany. Tartsd meg, gyermekem, a nemes tulajdonságaidat,
23  II,  46 |      megszólítja.~- Mit vegyek tõled, gyermekem?~Fanny megremeg és elszédül
24  II,  46 |              Csak te ne sokalld, édes gyermekem. Fogadd el és viszonzásul
25  II,  46 |             lenne...~- Mi volna jobb, gyermekem?~- Lássa, méltósága, itt
26  II,  46 |           volt hatva.~- Amint akarod, gyermekem. Madame, adja ön oda az
27  II,  46 |              fel.~- Isten áldjon meg, gyermekem. Igaz, madame, jegyezze
28  II,  46 |      Tudakozódni fogunk.~- Hol lakol, gyermekem?~- Viola utca 7. sz., özvegy
29  II,  46 |              rózsa volt két orcája.~- Gyermekem - szólt a báróné az ámuló
30  II,  46 |                tagolá tétován.~- Mit, gyermekem?~- Hogy én a pénzt már elköltöttem.
31  II,  46 |             homlokán csókolta.~- Édes gyermekem, jöjj te csak! Igen helyesen
32  II,  54 |              meg fogod varrni, kedves gyermekem, a saját matériámból, mit
33  II,  54 | felakasztatlak. Allah megáldjon, édes gyermekem!~Ezzel a basa elment. Persze,
34  II,  54 |            nyaláb ruhával.~- Értelek, gyermekem! Muszúr, öltsd fel a ruhákat,
35  II,  59 |             abból leányával.~- Kedves gyermekem! - szólítá meg a felrezzent
36  II,  60 |               ajándékozta e rózsatõt, gyermekem. A rajta kinyíló elsõ rózsa
37  II,  60 |                  Kegyed Delér Katica, gyermekem? - szólott a grófné az ámuló
38  II,  60 |            fel a grófné -, meg tud-e, gyermekem, e virágtól válni? Szükségem
39  II,  60 |      szabadult volna meg.~- Helyesen, gyermekem, tehát megalkudtunk. Holnap
40  II,  60 |          segélyre van szükséged. Íme, gyermekem, fogadd e pénzt, fedezd
41  II,  60 |              Ily korán itt vagy, édes gyermekem! Erre, erre! Vezessétek
42  II,  60 |             aki e perctõl fogva az én gyermekem. Itt van az ön házbére s
43  II,  60 |     részvéttel kérdezte: - Hogy vagy, gyermekem?~- Beteg, nagyon beteg e
44  II,  82 |           kielégít az, ha tudom, hogy gyermekem semmit sem nélkülöz, hogy
45  II,  87 |            bánt az ott senkit?~- Nem, gyermekem. Gyenge az ahhoz.~A gyermek
46  II,  103|          sugárzik, - magamnak is négy gyermekem van, nem csinálhatok belõle
47  II,  114|               dühös rád, kedves, édes gyermekem.«~Záporként omlottak a könnyeim.
48  II,  123|               elsápadva.~- Én vagyok, gyermekem. Eljöttem érted, No, ne
49  II,  129|            elnyeli az idõ?~- Úgy van, gyermekem!~- De azt is mondtad, hogy
50  II,  132|          esztendőkre kíváncsi, kedves gyermekem?~- Mert lássa, az olyan
51 III,  1  |              könnyen megy ám az, édes gyermekem, Matykó. Látod, most még
52 III,  2  |             Azt gondoltuk hát…~- Mit, gyermekem?~- Azt, hogy legyen meg
53 III,  8  |    titoktartásért fizették.~- Oh, oh, gyermekem!~- Már eddig is majd bajba
54 III,  122|            mert családom van, két kis gyermekem, ártatlan, kedves feleségem…~
55 III,  148|      Tönkretesz vele. Beteg nõm, apró gyermekem van. Ha a faluban elterjed
56  IV,  1  |              is lesz soha, soha, édes gyermekem - mondá a szelíd, szomorú
57  IV,  13 |              hangját. - Ahol egyetlen gyermekem fekszik halva. Nem, én a
58  IV,  32 |                szent atyám?~- Megvéd, gyermekem, és megacélozza erõdet,
59  IV,  32 |              most engem!~- Légy erõs, gyermekem, és ne zúgolódj az Isten
60  IV,  146|            Pogányok közé keveredtünk, gyermekem!~- Mama! Ugyan, mama!~Mindnyájan
61  IV,  152|             szívembõl nõtt, nekem nem gyermekem.~- Jó, jó - vágtam közbe