Rész, Fejezet
1 1, 4 | elárulta a kellemes titkot. Engedje meg, kisasszony, hogy én
2 1, 4 | fiatalember, nagyon helyesen, engedje kezét megszorítanom… de
3 1, 5 | ártatlan levelezésbe és engedje meg, hogy a leveleket ő
4 1, 9 | Ezt nem tûröm, uram.~- Engedje meg, bíró úr, de én metaforában
5 1, 9 | Arra akarom kérni önt, engedje átolvasnom a vádlott vallomását.
6 1, 11 | fülébe súgta: »Útközben ne engedje beszélni senkivel a kötõtûk
7 1, 13 | megszólítá a plébánost odakünn.~- Engedje meg a fõtisztelendõ úr,
8 1, 17 | Szembeck Mihályhoz, hogy engedje meg a sír megnyitását s
9 1, 18 | nem viszlek. Punktum.~- Engedje meg legalább, hogy meggondoljam.~
10 1, 22 | a férjét.~- Mire?~- Hogy engedje a kezét levágni.~- Szent
11 1, 22 | könyörgõn a kezecskéit:~- Engedje levágatni a kezét, apuka!~-
12 1, 22 | levágatni a kezét, apuka!~- Engedje! Engedje! - követelték az
13 1, 22 | kezét, apuka!~- Engedje! Engedje! - követelték az eperfáról
14 1, 25 | megnézni -, ennyi az egész. Engedje az úr megtapogatni a bajuszát.~
15 1, 27 | becsapott minket. Ejnye, ejnye! Engedje meg a báró, hogy beszélhessek
16 1, 29 | Ón már nevet, asszonyom, engedje hinnem hogy ez már azt jelenti… ~-
17 1, 29 | meg, kérem, min nevet?~- Engedje meg, asszonyom, de a látatlanban
18 1, 32 | bárót, ha beszélsz vele, engedje meg rajta a korcsolyázást.~-
19 1, 34 | Tegyen, amit akar, de engedje meg, hogy ha ilyen közel
20 II, 33 | kormányzóját, hogy e formalitást engedje el neki.~- De hát hogyan
21 II, 38 | tetszik. De tárcámat legalább engedje magammal vinnem - mondá
22 II, 50 | magát.~- Örülök, uram, hanem engedje meg ön, de igen, uram, még
23 II, 50 | alakja termett elõtte.~- Engedje meg uram, de ön kiabált.~-
24 II, 50 | valaki a hátuk mögött.~- Engedje meg, uram, de...~E történet
25 II, 51 | deli és szeretetreméltó. Engedje meg, hogy egy korty old
26 II, 60 | kisasszony, istenemre nem! Oh, engedje meg, hogy védõje, oltalmazója
27 II, 93 | kérdé az írnok udvariasan.~- Engedje meg, hogy leülhessek - mondja
28 II, 93 | keszkenõjét, s így szólt:~- Engedje meg, hogy könnyezzek...~-
29 II, 95 | megparancsolta a katonának, hogy engedje be a szegényembereket az
30 II, 99 | idegen hölgyet kérdezi, uram? Engedje tudnom, miért?~- Oh, az
31 II, 99 | dicsértetni, mint a kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte örömérzetem
32 II, 120| értelmes mondatot kiejteni.~- Engedje meg, kedves tanár úr! -
33 II, 123| én unokám az a kocsiban. Engedje, hogy lássam.~- Ej, hagyjon
34 II, 127| idegen hölgyet kérdezi, uram? Engedje tudnom, miért?~- Oh, az
35 II, 127| dicsértetni, mint a kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte örömérzetem
36 II, 127| egy nyelvet megtanulni, engedje meg, ez már több a soknál.~-
37 II, 127| kiálta fel lelkesedve. - Engedje, hogy így, lengyelesen szólítsam
38 II, 127| szólott lassan, elmélázva.~- Engedje meg nekem a diplomáciai
39 II, 129| arra kérte az Istenkét, engedje meg, hogy inkább õ maga
40 II, 132| mindenség ura elõtt, hogy engedje meg neki, hogy õ maga vigyázhasson
41 III, 1 | szokás által megdönteni engedje ama sarkalatos principiumot,
42 III, 1 | csengõ hangon mondá:~- Engedje meg, bátyám, de e jelenet
43 III, 14 | Megkérem a háziasszonyomat, engedje meg, hogy itt hálj a folyosón -
44 III, 32 | Hát milyen bajom is van? Engedje meg, hogy egy Bihar megyei
45 III, 33 | ellen. Isten önnel, uram, engedje meg, hogy ruháimat becsomagolhassam.~
46 III, 104| egy garast sem. De most engedje meg uram, hogy egy kicsit
47 III, 120| fölött fogok elmondani.~- Engedje meg, de az ön elkészülése
48 III, 123| évenkint az összes élményeit. Engedje meg az olvasó, hogy azokat (
49 III, 141| volt. És végre imígyen: »Ne engedje felséged elpusztulni a szegény
50 III, 148| hogy lépjen vissza: ne engedje tovább folyni a jó magyar
51 III, 148| ösmeri? No, gondolkozzunk. De engedje meg, hogy fejemet ne a tenyerembe,
52 IV, 3 | Hogyan mert ön, uram?...~- Engedje meg kisasszony - felelte
53 IV, 9 | menhelye lehet majd, hát engedje meg azt neki a magisztrátus,
54 IV, 26 | tartja soha nem menni Bécsbe, engedje meg neki õfelsége, nagyon
55 IV, 33 | õt a rendõrtisztviselõ.~- Engedje meg, de azt meg nem mondom.~-
56 IV, 52 | Vesse le már azt a mellényt. Engedje, hogy lehúzzam.~Lehúzta
57 IV, 71 | kisasszonyhoz:~- Kérem, engedje át nekem ennek a dalnak
58 IV, 73 | dadogtam némi zavarral -, engedje, hogy a páholyt megvizsgáljam.«~
59 IV, 127| csóválta a fejét.~- És mégis… engedje meg királyi nagyságod, hogy
60 IV, 140| a legjobb falatokat neki engedje át.~Fuvolázás, szemmeresztés
61 IV, 146| Korongi könnyed mosollyal. - Engedje jóvátenni a hibámat.~S ezzel
|