Rész, Fejezet

 1   1,  4  |        bizony úgy van. Nem bolond a száját koptatni. Elég nagy strapáció
 2   1,  4  |            kóvályog, betömné vele a száját. Egy lefaragott »kvitt«
 3   1,  8  |            szánakozólag egyengeté a száját.~- Ejnye, ezer lámpás! ez
 4   1,  11 |            király is megnyalhatja a száját, ha az Apolka fõztjébõl
 5   1,  12 |        egyik szemét, és kitátotta a száját.~- Hm… megeszlek, te vakarcs!~-
 6   1,  12 |         kísérni mindannyiszor, ha a száját kinyitja, ami utoljára is
 7   1,  16 |       lányka?~Megbiggyesztette pici száját gyerekesen.~- Nécsa Iliánának.~
 8   1,  17 |            húzta szét parányi piros száját.~- Hacsak a másvilágon nincs
 9   1,  17 |             is kivillantak, amint a száját széthúzta.~- Mit tudod te
10   1,  17 |            tette fülét, az idegen a száját.~- Hát nem ösmersz?~Laurentius
11   1,  18 |          asszonyszemély, megtörölte száját szégyenlõsen a kendõjével -
12   1,  18 |            Feleletül a piciny piros száját csucsorította össze csúfondárosan.~-
13   1,  18 |            kelletlenül húzta szét a száját mosolygásra.~- Nagy bolond
14   1,  20 |             a »Zizit«, kipeckelte a száját és pezsgõt töltögetett bele.
15   1,  20 |             drámaíró is megnyalja a száját utánok. Én mindig ebbõl
16   1,  23 |     szeráfszerûen, amint kinyitja a száját éneklésre, mire különbözõ
17   1,  23 |          kovács amint látta, hogy a száját nyitja, beszaladt szégyenlõsen
18   1,  23 |       lélegzetet vett, tátongatta a száját, mint a harcsa, ha kiveszik
19   1,  25 |       somogyi juhász is megnyalná a száját utána és végre magáról az
20   1,  27 |                De hátha még a saját száját nyújtaná, nem a korsóét.~
21   1,  31 |             homloka, és mikor piros száját kinyitotta, benne azok az
22   1,  34 |       lények. Hiába biggyeszti el a száját. Maga is csak olyan volt.
23   1,  34 |        szemével és széthúzta a nagy száját nevetésre:~- Szép-e a mädi,
24   1,  35 |        Kozsibrovszkyhoz, miközben a száját kitátotta, felsõ testének
25  II,  5  |        hiába nyúlna be, hogy fekete száját megitassa; - de még ha megitathatná
26  II,  6  |         hogy Lucullus is megtörülné száját utána, - pedig az már csakugyan
27  II,  6  |           akart lenni.~Sramko még a száját is eltátotta, hogy egészen
28  II,  7  |        többé egy kukkot sem, csak a száját mozgatta nagy sebesen, mintha
29  II,  16 |           szinte megnyalja utánuk a száját.~Sõt néha, ha többen látták,
30  II,  19 |            gúnymosolyra vonja össze száját.~- Hogyisne! Az nem magának
31  II,  29 |           már elbiggyeszteni akarja száját a csalódás keserûségével,
32  II,  39 |             az embernek felnyitni a száját, s csak azután feleli tompa
33  II,  54 |           nyomorék embert, miután a száját betömte, felemelé székérõl
34  II,  60 |      kidobatom, s ha be nem fogja a száját rendõrökkel elkísértetem.
35  II,  104|              a Köhögõs Misi pedig a száját sem meri kitátni, márpedig
36  II,  113|             országházban, aki még a száját sem meri kinyitni.« Megöl
37  II,  122|         kedvtelenül húzta szét nagy száját.~- Oh, oh! Annyira már nem
38  II,  138| odamutogatott:~- Ló! Ló! - mekegte, száját egészen kinyitva s lábaival
39 III,  1  |          ember, aki csukva tartsa a száját ilyenekben, nem is az itt
40 III,  1  |           külszín okáért tartja ott száját, legfeljebb a melódia kezdetét
41 III,  1  |             a duda hangja betömné a száját. Fújta hát neki a szebbnél-szebb
42 III,  2  |        vigyorogva húzta szét a nagy száját, kivicsorított apró fogai,
43 III,  2  |         addig-addig csucsorította a száját õ is nevetésre, hogy egyszer
44 III,  24 |            jobban kitátotta volna a száját, a fõispánok mogorva arcképein
45 III,  36 |            gúnymosolyra vonja össze száját:~- Hogyisne. Nem magának
46 III,  39 |       mintha nevetésre húzná szét a száját, de az, a történeti igazság
47 III,  63 |      Tetszik-e?~A király félrehúzta száját, megfogta a tollat, belemártotta
48 III,  115|            szemeit, kívánatos piros száját, szelíd nyájas mosolygását.~
49 III,  122|         milyen akták - mondá súgva, száját egészen fülembe hozva -,
50 III,  128|             a kezemben, s szederjes száját kitátotta.~Beleöntöttem
51 III,  130|         innen, hogy felülszagolja a száját.~Biz azt bevitték a kis
52  IV,  1  |        hirtelen szétválik (mintha a száját nyitná mosolyra), s kitárul
53  IV,  43 |            kiáltá szemét kerekre, a száját szegletesre nyitva az ámulástól. -
54  IV,  47 |          csak akkor tátotta szemét, száját, mikor június 23-kára beköszöntött
55  IV,  59 |       Bécsbe. Neki ott úgyis csak a száját kell felnyitnia, minden
56  IV,  66 |            is mosolyra húzta szét a száját, amelyik a megye erdõs-hegyes
57  IV,  70 | összecsukorította a kívánatos piros száját, s kellemeztetõn selypíté:~-
58  IV,  72 |             bölcsesség, még a saját száját sem ösmeri.)~Denique elmúlt
59  IV,  97 |             ember azért nyitja ki a száját, hogy õszintén elmondja
60  IV,  146|    kifejezésért, hogy a nyomtató ló száját nem lehet befogni; tetszett