bold = Main text
   Rész, Fejezet                                   grey = Comment text

 1   1,  2     |            kocsis! Te meg, Kálmán pajtás, találd el, mit is mondott
 2   1,  2     |          Kálmánt az udvarra.~- No pajtás, mit mondasz ehhez a lányhoz?~-
 3   1,  2     |         nem baj! Hanem tudod mit, pajtás? Én nem bízom magamban.
 4   1,  13    |           pertu lettek vele.~Mint pajtás meg éppen páratlan volt,
 5   1,  14    |       emblémái. Hét holló! Hét jó pajtás, akikkel még közük lesz.
 6   1,  14    |           idõ óta?~- Ne ítélj el, pajtás. Bennem a becsület dolgozik.
 7   1,  15    |           s a kis Gregorio, az új pajtás fogta a gyeplõt.~- Jó reggelt,
 8   1,  18    | támadjanak benne. Hanem ni, Péter pajtás, ki az ördög meszelte be
 9   1,  18    |         elveszni. Hidd meg, Péter pajtás, ebben van ennek az államnak
10   1,  18    |         Nagy bolond vagy te, Feri pajtás, mindig is az voltál. De
11   1,  18    |        mind bélyeggel. Ösmerem én pajtás, az államot. Az egy pióca.
12   1,  18    |     nyugodtan:~- Ez komoly dolog, pajtás. Nem akarlak megcsalni sem
13   1,  18    |    árvaszéket. Hát így van.~A vén pajtás lehajtotta fejét, mintha
14   1,  20    |         Pista nélkül, meg a többi pajtás nélkül?~Hát minden másodnap
15   1,  20    |       vért kíván. De minthogy egy pajtás csinálja az inzultust, szépen,
16   1,  25    |           eszébe jutott a hajdani pajtás: Molnár Pali, s megkínálta
17   1,  27(15)|       megígéri, megcsal. Megjárod pajtás. Légy engedő.~
18   1,  32    |   fölséges falat. Micsoda termet, pajtás, mint a gazelláé. S hogy
19  II,  3     |       mondani szokták.~- Ne menj, pajtás! Maradj itt vacsorára. Az
20  II,  3     |          a gúnyolódókon.~- Bizony pajtás, egy kicsit nehéz fejed
21  II,  3     |  illeszteni össze.~- Úgy látszik, pajtás, hogy álmodol ma, pedig
22  II,  7     |         ördögbe jársz itt?~- Hát, pajtás, eljöttem ide egy kis italra
23  II,  7     |           rettenetesen.~»Köszönöm pajtás, hogy megállítottál... Most
24  II,  9     |          karikát mellette.~- Hja, pajtás, az igen hosszú és unalmas
25  II,  12    |   nyomorult vagyok.~- Ki bántott, pajtás? Szólj, mi oka szörnyű fájdalmidnak?~-
26  II,  14    |          mit kerestem? Kószáltam, pajtás, boltból boltba, korcsmából
27  II,  24    |        nem unatkozik; annak »Muki pajtás« a kevély szolgabíró-segéd,
28  II,  30    |        fölösleges elfordítania, a pajtás úgysem venné õt észre; már
29  II,  33    |      hibátlan termet.~- No, Józsi pajtás - mondám ismerõsömnek -:
30  II,  47    |         már hazautazom. Köszönöm, pajtás!~És azóta pontosan jár neki
31  II,  54    |           itt van a zsák is, Imre pajtás!~- Kár gúnyolódni - szólt
32  II,  68    |      hiányzik a négyhez...~- Hja, pajtás, oka van annak. Az igaz,
33  II,  72    |      közelébb!~- Jerünk, menjünk, pajtás - súgá Misa a Péter fülébe,
34  II,  80    |   beszélni.~- Hát én bizony most, pajtás, olyan comissionär-féle
35  II,  80    |       asszonyok!~- Rosszabb vagy, pajtás, a harkálytojásnál. Mást
36  II,  80    |      szolgálókig jutották?~- Hja, pajtás, az az akasztófáravaló Napóleon
37  II,  80    |         Gothai almanach-ban. Hej, pajtás, hol vannak azok a régi
38  II,  88    |         Adok hát egy jó tanácsot, pajtás. Ha azt követed, akkor legalább
39  II,  88    |           volt Toldy Pista.~- Hát pajtás - mondja az, aki Toldy Pista
40  II,  93    |     Pesten.~- Az aztán nagy hiba, pajtás! Skrupulusaim vannak Félek,
41  II,  134   |        látom, hogy jóakaróm vagy, pajtás... Hidd el, magamtól sose
42  II,  135   |        utána fut.~- Megállj csak, pajtás! Ösmered azt a hölgyet?~-
43 III,  8     |         ölelés következett.~- No, pajtás, te ugyan átkozottul megváltoztál.~-
44 III,  14    |         belõled?~- Megházasodtam, pajtás!~- Igazán? Ne bolondozz,
45 III,  121   |              Az is valami, Matyko pajtás! De hadd hallom az »ugyanis«-
46 III,  121   |   sóhajtva felkiált:~- Vesztettem pajtás!~S elkeseredésében, mintha
47 III,  132   |         Nem káptalan az én fejem, pajtás, hogy a hegycsúcsok keresztnevét
48 III,  140   |      fölmegyek a télen… Ott lakom pajtás, mert hiába, tudod, itt
49 III,  148   |       tudta, miért most.~- Látod, pajtás, mindig jó embered voltam,
50 III,  148   |       Minek az a sok beszéd, Feri pajtás? Hiszen azért foglak el
51 III,  148   |            Ha én azt tudnám, Feri pajtás. Hiszen tudod, hogy én csak
52  IV,  33    |      Szomor nyakába.~- Vesztettem pajtás… végem van.~S e döntõ percben
53  IV,  35    |           Kevés volt a fizetésem, pajtás, s én teljes életemben gavallér
54  IV,  37    |       hanem azt mondja: »köszönöm pajtás«. Mert hiszen a gavallér
55  IV,  56    |           az én alázatos kérésem, pajtás, hogy brevi manu igazíttasd
56  IV,  86    |          a maga bajai. Szorítják, pajtás, õt is, én reménylem, hogy
57  IV,  121   |      vagyok.~- Te vagy? Szervusz, pajtás! Persze hogy te vagy - kiáltám
58  IV,  121   |           Egy regényt komponálok, pajtás.~- Regényt? No, az derék.
59  IV,  146   |          Mennyire vagy már, Gyula pajtás?~- Semennyire - szólt elkomolyodva.~
60  IV,  147   |         ezentúl. Hat sak ülj fel, pajtás, a családi hintóba. Ide