Rész, Fejezet
1 1, 2 | hogy minek jött ez a leány önnel?~- Ez meg már egészen az
2 1, 2 | Alphonsine.~- Helyesen. Isten önnel! El ne feledje, hogy számon
3 1, 9 | Miska! egy komoly tervem van önnel; én a jövõre gondolok. Üljön
4 1, 10 | lesz, major uram?~- Hát önnel az lesz - mondja az õrnagy
5 1, 12 | azonnal összerogyott.~- Isten önnel! - kiáltá elvágtatva Heister. -
6 1, 13 | ebben az esetben isten önnel, Kutorai, viselje magát
7 1, 13 | Udvariatlannak kellene látszanom önnel szemben. S ez nekem nagyon
8 1, 13 | De teringette, mi történt önnel? Hisz ön egészen megfiatalodott.
9 1, 17 | vadakat gyilkolják, én azalatt önnel reggelizzem.~- Nagy kegy
10 1, 17 | mért nem nyitja ki? Isten önnel, Strang. Legyen okos és
11 1, 27 | találtam. Köszönöm. Isten önnel.~Ah, az a kötél, amit talált,
12 1, 32 | úr megkért, hogy tudassam önnel, milyen kevéssé vagyok megelégedve
13 1, 32 | megfogadtattam vele, hogy önnel nem barátkozik többé.~És
14 1, 32 | akar, méltóságos uram?~- Önnel megyek.~Hirkó kicsinylõleg
15 II, 4 | mondja, rögtön beszélnie kell önnel.~Augusztin úr egy kicsit
16 II, 7 | Ajánlom magam.~- Istenem önnel! - búcsúzék az aggszûz érzékenyen. -
17 II, 7 | szerencsénk minél elõbb. Isten önnel. Említette, hogy holnap,
18 II, 7 | hozni egy példányt. Isten önnel!~Mády óvatosan lépkedett
19 II, 11 | gyöngesége.~- Mint bánt önnel a herceg?~- Jól, nagyon
20 II, 11 | okát.~- Beszélni óhajtottam önnel, Fekete.~- Parancsoljon
21 II, 11 | Én nem arról beszéltem önnel!~Fekete Miklós elhárító
22 II, 11 | csak arról szabad beszélnem önnel, grófnõ.~És egy cseppet
23 II, 17 | mulatság! Egyébiránt isten önnel. Az itt küldött néhány butélia
24 II, 25 | De olyan meglepõen, mint önnel, ritkán; mert a legtöbb
25 II, 25 | rázta meg kezemet.~- Isten önnel, barátom! Köszönöm, hogy
26 II, 45 | meg volt harapva.~- Isten önnel - mondá búcsúzáskor. - De
27 II, 50 | Tehát ön elutazik. Isten önnel! Vagy úgy? Mit is kérdezett
28 II, 70 | mindent.~- Nagyon, uram. Isten önnel... Megyek szavazni.~- Én
29 II, 72 | mert még egy föltételt kell önnel tudatnom, melynek elfogadását
30 II, 99 | nyelvén?~- Én, uram! eljöttem önnel csevegni, az ön barátja,
31 II, 99 | minden valószínûség szerint önnel kíván szólani!~- Az nem
32 II, 99 | magát, kissé cseveghetni fog önnel is, ki iránt nagy hálával
33 II, 99 | de ez nem csoda, miss - önnel részletesebben beszélgethetne
34 II, 99 | Edith, Edith! Mi történt önnel? Azelõtt ön...~- Azelõtt -
35 II, 99 | Tökéletesen, miss, - isten önnel!~Mrs. Kark és férje annyira
36 II, 113| kellemes rám nézve, mert éppen önnel akarok szövetségre lépni,
37 II, 113| végezve. Szervusz! Isten önnel kisasszony!~Kegyelmes uram -
38 II, 117| sem kedvem sokat beszélni önnel. Önre, hadd lássam csak - (
39 II, 117| gondoskodjanak holnapra. Isten önnel.~*~Miklós a bõröndét rendezte,
40 II, 122| Meg vagyok elégedve. Isten önnel!~- Ne feledje, kérem, Tisza
41 II, 127| nyelvén?~- Én, uram! Eljöttem önnel csevegni, az ön barátja,
42 II, 127| percre. Barátom szólani kíván önnel.~- Az nem lehet, uram! Mit
43 II, 127| unni fogja magát, cseveghet önnel is, ki iránt nagy hálával
44 II, 127| Mari, Mari, mi történt önnel? Azelõtt ön...~- Azelõtt -
45 II, 138| Gergelyt. Ha megengedi, én is önnel megyek.~Gergely éppen az
46 III, 1 | rám, mert õszinte voltam önnel szemben? Istenem, ne hagyjon
47 III, 1 | legmakacsabb ember a világon. Isten önnel még egyszer! Õrizze meg
48 III, 14 | egy olyan ember beszél önnel (ön az egyetlen, ki elõtt
49 III, 33 | válópört ön ellen. Isten önnel, uram, engedje meg, hogy
50 III, 41 | féltékenysége elfelejteti önnel, hogy kivel beszél és…~-
51 III, 60 | bámult rám.~- Mi történt önnel, az isten szerelméért?~-
52 III, 110| megígértem neki, hogy mihelyt önnel találkozom, ki fogom eszközölni,
53 III, 110| no… holnap be fogok menni önnel a városba, s ön bemutatja
54 IV, 3 | nem akartam eltûrni, hogy önnel igazságtalanság történjék!~…
55 IV, 44 | mindegy! Ezúttal arról akarok önnel beszélni, ami engem legjobban
56 IV, 48 | kezét.~- Én is szimpatírozom önnel, hadnagy úr, de fejtsen
57 IV, 48 | nincs találékonyság. Isten önnel.~*~Borcsa szeszélyeinek
58 IV, 73 | izgatottan nyújtott kezet.~»Isten önnel, uram - mondá nyugtalanul -,
59 IV, 84 | Kempey.~- Nevetséges! Nem fog önnel megverekedni! Mit gondol?
60 IV, 100| most a nap süt.~- Isten önnel hát. Gyere no, kis pajtáskám,
|