Rész, Fejezet

 1   1,  18|        kovárnoki udvarház gazdája-, Marjánszky Mihálynak (de Felsõ-Bogács
 2   1,  18|   bolondokat csörgött:~Házasodj meg Marjánszky Mihály, házasodj meg. Ne
 3   1,  18|            lesz. De most már siess, Marjánszky, mert Bogárka csak egy van.
 4   1,  18|         mert úgy állt a dolog, hogy Marjánszky Mihály igen csinos legény
 5   1,  18|          özvegy is hozzá.~Pedig még Marjánszky nem idõs, a harmincnegyedik
 6   1,  18|           Így se kell, úgy se kell. Marjánszky hallani se akart a nõsülésrõl.
 7   1,  18|          Vess ide repcét, barátom.« Marjánszky megpróbálta és nagyban sikerült.
 8   1,  18|             Ezért nem házasodik meg Marjánszky sohasem. A Pálfa visszatartja,
 9   1,  18|           már és agglegény. Kihal a Marjánszky família, s lefordítják az
10   1,  18|            tehetett egyebet szegény Marjánszky Mihály, minthogy elõkereste
11   1,  18|          ami rajtam van? Hiszen egy Marjánszky mindenféle ruhában Marjánszky.~-
12   1,  18|       Marjánszky mindenféle ruhában Marjánszky.~- Hallgass! Utálatos fösvény
13   1,  18|             egyre azt hajtogatták a Marjánszky füleibe - sõt az a parányi
14   1,  18|          patak szép ezüst szalagja.~Marjánszky felugrott, nem nézhette
15   1,  18|       folytatá.~- Borzasztó - hörgé Marjánszky.~- És a kocsisra szép libéria.~-
16   1,  18|        Azért biztatta ezzel, mert a Marjánszky kocsisa bakter volt ezelõtt,
17   1,  18|               És mégse fél? - kérdé Marjánszky.~- Mitõl? Becsületes fickó
18   1,  18|           pusztulunk el - szepegett Marjánszky -, sohase lesz enyim a Bogárka.
19   1,  18|             házamat meggyalázni!~De Marjánszky olyan szépen tudta körülvenni,
20   1,  18|            sarjú van… van… van…~Míg Marjánszky fölment a létrán, olyasvalamit
21   1,  18|            van a fejem alatt. Kell?~Marjánszky elnevette magát.~- Nem kell,
22   1,  18|             leány fenyegetõ hangon.~Marjánszky megsajnálta.~- No jó, nem
23   1,  18|           csak, ha igazán jó ember.~Marjánszky habozott egy percig. Jó
24   1,  18|             jó ember vagyok - szólt Marjánszky hirtelen elhatározással. -
25   1,  18|              Agyontáncoltam õket.~A Marjánszky szája nyitva maradt.~- Lehetetlen!~-
26   1,  18| megharagszom« - kiabálta Kártonyné.~Marjánszky közel lopózott a juhásznéhoz:~-
27   1,  18|        egyre a Bogárkát juttatták a Marjánszky eszébe: »Hej, milyen különbség!«~
28   1,  18|         talán nem gazdag? - firtatá Marjánszky.~Kutlik úr egy lesújtó pillantást
29   1,  18|                Mit tegyünk? - kérdé Marjánszky ott künn.~- Menjünk Borcsányiékhoz.~-
30   1,  18|          menjünk! - rezignált végre Marjánszky.~Nem messze volt a kis,
31   1,  18|             csengettyût, Mihálykám!~Marjánszky becsengetett az ajtón, kisvártatva
32   1,  18|            nevetett egy rózsabimbó.~Marjánszky hátratántorodott: a molyvánkai
33   1,  18|        vagyok. Az apa itthon van.~- Marjánszky Mihály földbirtokos - mutatta
34   1,  18|            Honnan tudhatnám én azt?~Marjánszky felkacagott, aztán halkan
35   1,  18|       csinos és kívánatos - felelte Marjánszky egyszerûen.~- Igaz, ami
36   1,  18|       Hiszen hallhattad délelõtt.~A Marjánszky homloka elsötétült.~- Hát
37   1,  18|             ezüst burnótszelencéje. Marjánszky nem kártyázik, hanem feláll
38   1,  18|          hogy honnan teremhet ott?) Marjánszky átfogja, fölhajítja a nyeregbe,
39   1,  18|            szólt szemrehányó hangon Marjánszky. - Ez nem volt szép magától.
40   1,  18|        Véghetetlen kedves volt így.~Marjánszky leült egy fatönkre, mely
41   1,  18|          Egy bimbócskát legfeljebb.~Marjánszky hozzá hajlott most vakmerõen
42   1,  18|           még folyton jajveszékelt.~Marjánszky egyedül maradt Körmöczyvel,
43   1,  18|        emberpalántának - filozofált Marjánszky felé fordulva -, hogy annak
44   1,  18|          volt felírva Plange úron), Marjánszky pedig árván merengve bolygott
45   1,  18|            s onnan elmenekülhet.~De Marjánszky meg se moccant - már a csodálkozástól
46   1,  18|              Itt van a csendbiztos!~Marjánszky vállat vont.~- Miféle csendbiztos?
47   1,  18|   kétségbeesett tekintettel, hogy a Marjánszky szíve megdobbant.~A kerti
48   1,  18|             kártyások felé tartott. Marjánszky is eléje ment.~- Körmöczy
49   1,  18|           eléje ment.~- Körmöczy és Marjánszky urakat keresem - kezdé a
50   1,  18|         Persze hogy nem! - nevetett Marjánszky. - Mindent kezdek már érteni.
51   1,  18|       mindent lát, mindent megérez…~Marjánszky is megérezte, hogy Erzsikét
52   1,  18|        miatt), beszéltek az idõrõl, Marjánszky a »Pálfá«-ról, Marzsonné
53   1,  18|            nem kellene elhallgatni.~Marjánszky azt jegyezte meg:~- Csak
54   1,  18|              Ön igazán nagy mester, Marjánszky. Eltalálja az én saját külön
55   1,  18|      bolondozz, meglesz, ha mondom.~Marjánszky melle kínosan hörgött, de
56   1,  18|         lépést megtiltok, uracskám.~Marjánszky kevélyen emelte fel a fejét
57   1,  18|              és a szép fehér keze a Marjánszky vállára van téve.~- Nem
58   1,  18|         gömbölyû kar úgy remegett a Marjánszky vállán, úgy remegett. S
59   1,  18|          forintot - mennydörgé most Marjánszky a küszöbrõl.~A két dulakodó
60   1,  18|            foglalt jószágot, mely a Marjánszky Mihály nevén áll; egy órányira