Rész, Fejezet

 1   1,  2  |  ablaknál tizenhat-tizenhét éves leányka varrogatott. Ki tudja, mit?
 2   1,  12 |     dübörögtek a kövezeten, de a leányka szeme csukva maradt.~A lovag
 3   1,  12 |          gitár, melyből a kedves leányka parányi ujjai csalják ki
 4   1,  13 |        ambituson a két Wildungen leányka reggelizett. Druzsba úr
 5   1,  13 |       Nem tud röfögni? - kérdé a leányka s próbálta nyomogatni.~-
 6   1,  13 |        szépségû és korú ártatlan leányka társaságában, szóval, leírta
 7   1,  13 |     többi törzsvendégeknek.) - A leányka sokat szenvedte lelkileg,
 8   1,  15 |           Egy fiú - selypített a leányka.~- És honnan vezetett ide
 9   1,  15 |      vagyok náladnál - felelte a leányka merészen. - Mit locsogsz?~
10   1,  15 |       száz fehér ruhába öltözött leányka koszorúkkal… Mintha a menny
11   1,  18 |       történetet, megsimogatta a leányka tojásdad arcát, és visszaküldte
12   1,  18 |     arcát az a két tündérkefe: a leányka két könnyes szempillája.~-
13   1,  28 |          elgondoltam, mikor az a leányka elaludt. Mintha valaki pisztolyból
14   1,  28 |          a gondolatot, hogy az a leányka most a mennyországban van,
15   1,  28 |          jóért jóval fizet… És a leányka, ha ott fönn van, jobb ha
16   1,  31 |          leánykát hozatott, és a leányka csakugyan jó volt a hektika
17   1,  31 |          ugye nem félsz tõlem?~A leányka fölemelkedett egy kissé
18   1,  31 |          meleget s röpködtette a leányka kalászszínû haját.~Jól eshetett
19   1,  31 |  jégborogatás. És ki ez a csinos leányka?~- Nem tudom - feleli az
20   1,  31 |          hogy a búcsúzó egy holt leányka lenne, aki úgysem búcsúzhatott
21   1,  32 |        mámika szoknyái, és a kis leányka kijött a csipkék és szoknyák
22  II,  21 |        kenyérért teszi, melyet a leányka saját magától von meg, hogy
23  II,  21 |    rikácsoló, csúfondáros hang a leányka háta mögött. - Látlak, Örzsi.
24  II,  21 |       felkiáltott örömében, de a leányka a félelemtõl sápadt el.~-
25  II,  26 |        Oh, csakhogy él - mondá a leányka, s talán elõször életében
26  II,  33 |          keresés után egy fiatal leányka eléggé megnyerte tetszését
27  II,  33 | hangjegyeket forgatá, és midõn a leányka távozott a táncterembõl,
28  II,  40 |    nagyon távoli rokon, egy árva leányka, Mari, ki már évek óta ott
29  II,  40 |   mindhárman versenyeztek a szép leányka iránti szeretetük és nyájasságuk
30  II,  43 |    magához a tanító urat.~- Ez a leányka igen szépen szaval. Kicsoda
31  II,  43 |         ha a mérleget valamelyik leányka részére billentettem volna
32  II,  43 |         könyvben szólt a gróf. A leányka arca lángbaborult és azt
33  II,  43 |         Úgy látszik, e két derék leányka itt is egyenlõ szavazatokat
34  II,  43 |        Mindenki Irmára nézett. A leányka sápadt volt és reszketett.
35  II,  46 |          Beszélyke~Fanny szegény leányka volt. Szép arcú, kedves
36  II,  46 |        parancsolni.~- Egy fiatal leányka felõl kívánunk tudakozódni,
37  II,  50 |        arcú és pisze orrú kedves leányka jött elébe. Egy pillanat
38  II,  50 |       utána jegyezhetné...~A két leányka feszülten hallgatta.~Egyszerre
39  II,  51 |          szemû, fekete bogárhajú leányka, kecses pisze orrocskával
40  II,  65 |         ritka-csinos arcú fiatal leányka vonta magára figyelmét,
41  II,  65 |      felemelkedék fekhelyérõl. A leányka szépsége nagy hatással lehetett
42  II,  71 |   kárhoztatva, hanem egy szegény leányka volt, ki fájdalmait, kínjait
43  II,  83 |  regényes jégpályán.~A szerelmes leányka messze elcsuszkál a partokra,
44  II,  117|   tartatik, római orra. Alacsony leányka volt, tehát nem mondható
45  II,  123|        lakik bizonyosan, a másik leányka pedig Rimaszombatban Kazay
46  II,  123|   piszkolni szép ruháidat.~A kis leányka ösztönszerûleg megérezte
47  II,  123|          háznép sírt, mikor a jó leányka elment, csak Ella nem. Ella
48  II,  123|          szemeit, megfogta a kis leányka fejét, hogy abból lássa,
49 III,  1  |      szerelmes ifjú és a vakmerõ leányka, még mindig ott állnak némán,
50 III,  1  |       hangon, és kezét, melyet a leányka elfogadni vonakodott, forró
51 III,  1  |          az a kis karikagyûrû…~A leányka önkéntelenül megragadta
52 III,  2  |      báránykám! - kiáltott fel a leányka fájdalmasan.~Lehajolt. Fejecskéjét
53 III,  11 |          kicsike kacsóival.~De a leányka sohasem jött ide vissza
54 III,  42 |      takarosak. Karjaiba két kis leányka csimpeszkedik, kiket maga
55 III,  110|          Hanem most az egyszer a leányka titkolódzik, amit az ördög
56  IV,  64 |  bizonyos ablakára, ahonnan az a leányka szokott néha kinézni, akit
57  IV,  97 |        lesznek.~- Kik? - kérdé a leányka ijedten.~- Üldöznek bennünket…~-
58  IV,  97 |    kofaasszonyt. A hátul cammogó leányka - mármint én, sem tûntem
59  IV,  97 |    koszorút kötöttél magadnak.~A leányka elment, a professzor urak
60  IV,  109|          meghalt, hanem egy szép leányka maradt utána, a kis Nina.