Rész, Fejezet
1 1, 1 | tarisznyát… és mindaz, ami oly keserû volt a múltból s aminek
2 1, 2 | szomorúbbá lett; szemeiben egy keserû könyû jelent meg.~A legkisebbik
3 1, 4 | jól illik az öröm, mint keserû kávéba a cukor.~Megérkezett
4 1, 9 | megizzadt arcára.~Azonban a keserû ébredés csakhamar fölvilágosította,
5 1, 12 | kegyelemkenyéren. Bizony, keserû annak az íze - de ha az
6 1, 12 | neki bõven - tette hozzá keserû gúnnyal -, ha elfogy, ad
7 1, 13 | fölrezzent bóbiskolásából s keserû hangon morgott közbe (csak
8 1, 13 | eltökélten, s ajka zord és keserû volt.~A falu szélén egy
9 1, 15 | lássa el a fogadtatásoknál.~Keserû napja volt ez Hippolytnak.
10 1, 23 | hánykolódó bûnös lelkembõl keserû szemrehányások fakadtak.~-
11 1, 26 | halál legalább nem olyan keserû. Nemcsak kasza van a kezében,
12 1, 27 | hirtelen megkapta valami keserû gondolat, dühösen nyúlt
13 1, 29 | milyen az élet, mennyi keserû csalódáson megy az ember
14 1, 32 | tele van az átélt események keserû ízével. Ami tehát ezeken
15 1, 32 | mert már megtanulták azt a keserû tudományt, az értelemben
16 1, 32 | a hangjában volt valami keserû íz, valami megvetõ árnyalat,
17 1, 35 | Antoniust, mikor ebben a keserû leckében részesíté?~Éppen
18 II, 1 | ellensége, akinek nem egy keserû mondást gondolt ki útközben,
19 II, 2 | megszégyenülve fordult vissza és keserû bosszankodással rohant elõre.~
20 II, 3 | kívánja tõlem. Múljék el ez a keserû pohár, ha lehet. Én szeretem
21 II, 3 | könnycsepp gördült le, azután keserû kocsis-humorral morogta
22 II, 6 | ábrándok közé odavegyült a keserû »memento mori«.~»Mit fog
23 II, 7 | reszkírozott meg egy kis keserû eszmemenetet.~De hát minek
24 II, 7 | Oh, ez nagyon, nagyon keserû nap volt...~Hogy szeretne
25 II, 8 | tágas udvarom van - mondá keserû humorral. - Ez aztán a fény!
26 II, 9 | Megértettél?~- Tökéletesen.~Azután keserû, ironikus mosollyal tette
27 II, 11 | lépést. Tini heroizmusa keserû könnyekbe ment át.~- Megcsalták,
28 II, 11 | tudom, nem.«~Sarolta némi keserû szemrehányást vélt fölfedezni
29 II, 13 | kérdé Jurisics, s arcán keserû mosoly lejte át.~- Végképpen
30 II, 14 | midõn végre kifizetvén a keserû emlékezetû házigazdámnak
31 II, 17 | inas, ki a pofon miatti keserû visszaemlékezések behatása
32 II, 19 | nagybátyaik hosszadalmas életének keserû csapásával sújtott fiatal
33 II, 21 | sajtolt ki a gyermek szemeibõl keserû könnyeket.~Állapota napról
34 II, 30 | ugyan megoszt Károllyal, de keserû falat az annak, mert a szívességet,
35 II, 33 | lett.~A mellõzött elsõ férj keserû bosszút esküdött és mindennap
36 II, 36 | lehet, múljék el tõlem e keserû pohár!~- Nekünk még keserûbb
37 II, 36 | Eredj te, bohó - mondá Dick keserû humorral -, hol akadnál
38 II, 36 | tett után, de fájdalom, keserû ébredése.~Kora hajnalban
39 II, 60 | annyira Katica e lakáshoz. Keserû, de mégis kegyeletes emlékek
40 II, 80 | ugyan ki nem köpöd, mert keserû.~És tehozzád jut mindaz,
41 II, 85 | Istók bajusztalan ajkát keserû mosoly futotta be.~- Megvédik?
42 II, 122| dialektusommal. Aprehensivus keserû levél, - pedig nem igaz
43 III, 1 | támaszkodék, mert olyan keserû gondolata támadt, mint a
44 III, 2 | édes találkozásnak, sok keserû megbánásnak…~Cifrán kiöltözve,
45 III, 3 | volt valami nagyon, nagyon keserû.~Csakhogy a keserûséget
46 III, 36 | egészen elfog a méltatlanság keserû érzete, hogy õhozzá csak
47 III, 63 | a jámbor férfiút. Kutya keserû palánta ez. Nem tudom, mit
48 III, 93 | esernyõjét, melynek nyelére ezt a keserû humorral komponált feliratot
49 III, 108| az kísérte haza Erdélybõl keserû szalmaözvegységre.~Útközben
50 III, 120| Ahol tehetem - szólt keserû mosollyal -, ezekkel fizetek.~-
51 III, 124| attól volt az ábrázata olyan keserû?~- No jó, hogy jössz, te
52 III, 136| rabul kellett élnie. Mégis keserû sors!~Ámbátor igyekeztek
53 III, 145| ember.~Mikor én a számûzetés keserû kenyerét ettem Flórencben,
54 III, 148| ég, hanem olyan is, mely keserû gyümölcsöket terem. Hát
55 IV, 11 | januáriusi!~A politikus keserû szarkazmussal dörmögi:~-
56 IV, 45 | Nosza kocsisok! - mondá keserû humorral. - Bokrétázzátok
57 IV, 69 | vele nyájaskodik«. De a keserû érzéseknek minden tövise
58 IV, 73 | virtusnak veszi a koplalást, de keserû szenvedés volt Gábrisnak,
59 IV, 95 | mindent. Öt esztendõnek keserû gyötrelmét.~Pedig az az
60 IV, 121| meghalt.~S elkacagta magát, keserû, velõt tépõ kacajjal.~Azután,
|