Rész, Fejezet
1 1, 3 | legénynép, hogy Fodros Kata immár eladóvá serdült s ott lesz
2 1, 10 | a helység lakóinak, hogy immár el szokták tagadni, ha megkérdezik
3 1, 12 | fölött pelyhesedni kezdett immár a bajusz.~- Maholnap emberszámba
4 1, 12 | fejedelem õnagyságát, hogy immár elég volt, többé ne nyúljon
5 1, 13 | uraim, hogy a munkások immár virágot lopnak Magyarországon.
6 1, 13 | Druzsba úr idegeit, kivel immár túlságosan sok történt a
7 1, 14 | indul, nemsokára útra kell immár kelned. Az öszvér ott künn
8 1, 14 | padlás-szoba felé. Semmi kétség immár. Ezek férfiléptek. Õ jön,
9 1, 16 | hogy az egyik gazember immár horogra került.~S ezzel,
10 1, 19 | A tálca eltalálta, hogy immár nem a kegyelmed kezébe való.~
11 1, 19 | szomszédjának, Bittó Pálnak:~- Immár vetkõzik belõle az asszonyi
12 1, 24 | már el volt készülve, - õt immár csak mint tiszteletbeli
13 1, 24 | marad meg pályáján, ahol immár szépen kezd a neve emelkedni
14 1, 27 | elcsalogatója. Bécsi zsidó immár harmadszor külde nekünk
15 1, 27 | odébb ment.~Finom hallásával immár a lépteket is kivette.~Átlépett
16 1, 29 | mikor vizitben volt nála: »Immár, uram, szagos is« - tehát
17 1, 32 | sajnálkozással -, mert eltávolítására immár felsõ parancs van és azonfelül
18 1, 32 | holdas jószág képében, s immár beadjam a derekamat? Nem.
19 1, 33 | állatokra. Azok mérlegeltessenek immár, ne pedig ti. Ennélfogva
20 1, 33 | föl egy sertést és hogy immár pénzért is mutogatja egy
21 1, 34 | örömében, hogy a gazdája humora immár kibuggyant.) - Te meg, Lõrinc,
22 1, 35 | innen Grácba, hogy nem kér immár többet a mulatságból, mert
23 II, 36 | Minden szó, minden tanács immár fölösleges. Rajtam nem segít
24 II, 43 | Makói Jánosné asszonyom immár befõzte a levest, siessen
25 II, 52 | prózaírás tûjébe húzott immár és a Magyar Állam újdonságait
26 II, 56 | hogy a XIX-dik században immár nevetséges a párbaj, mert
27 II, 58 | Mikulás, nagyon be vala immár kormozva.~A festõ meglátta
28 II, 74 | hirdeti a folyosójukon, hogy õ immár könnyû poggyásszal odább
29 II, 99 | Fölkereste a menekültek immár oszladozni kezdõ különféle
30 II, 116| napsugártól, hajszál híja immár, hogy üveg alá nem teszi.~
31 II, 134| parancsol itt már?~Hallatlan ez. Immár megfordul a világ és mozog
32 III, 1 | oldalpillantást vetett az immár felserdült hajadonra (Hogy
33 III, 2 | a felsõ réteket, úgyhogy immár a kút is az õ határukba
34 III, 30 | a Prikler néni 95 frtja immár négy év alatt 97 frtra szaporodott,
35 III, 34 | Hõsünk nyugodtan nézett immár a jövõ elé s édesdeden tervezgeté
36 III, 47 | királynak egy szolgával, hogy immár jön azonképpen, ahogy a
37 III, 51 | királynak egy szolgával, hogy immár jön azonképpen, ahogy a
38 III, 89 | egészen pocsékká tették immár a fõúri bibliotékát odafönn.
39 III, 104| erõsen szabódott, hogy vannak immár õnála szegényebb és érdemesebb
40 III, 129| érkezni méltóztatott. Van immár kiért lelkesednünk. Éljen!«~
41 IV, 24 | minap, megnézni, mi lett immár abból a derék városból és
42 IV, 24 | már fölösleges volt, mert immár teljesen informálva voltam
43 IV, 28 | vala a fejedelem elé, hogy immár rendelje el a hetvenötezer
44 IV, 33 | megzavarta ez az eset, hogy immár nevetségessé van téve, elbújt
45 IV, 45 | bosszankodott. Mit ér a kutyabõr, ha immár egy »kecske« lészen közöttük,
46 IV, 85 | annyit a zsákba, hogy azt immár bekössem.~Nem is jött haza,
47 IV, 85 | diáktól, aki hiába irkálta immár hozzá a sok szerelmes verset.~
48 IV, 88 | urat, a Társadalmat, aki immár annyira vitte, hogy miniszterek
49 IV, 102| örömben, hogy álljon be immár az ekével, s isten nevében
50 IV, 106| olyan ügyesen tagadott, hogy immár lehetetlen volt elítélni,
51 IV, 120| megírnom a remekmûvemet, hogy immár jóformán lázban égtem iránta,
52 IV, 127| elõször meglátogatta az immár várúrrá lett Beckót.~- Te
53 IV, 127| égen jár, - de nem kötelez immár semmi, miután a nap lealkonyodott,
54 IV, 132| Faragó uram okoskodása, hogy immár a többség erre hajlott,
55 IV, 133| elõl, mert semmi kétség immár, hogy az a fehér veréb lelke.~
56 IV, 138| fenekérõl az Úrhoz, hogy immár nem leszen többé oppozícióban.
57 IV, 142| és lankadtan hunyorgattak immár a pajtások, Csabay Mihály
58 IV, 145| panaszkodni, hogy tovább immár nem folytathatja útját gyalog,
59 IV, 151| tej csordul belõle.~Miután immár a humor játszi nedve is
60 IV, 152| Én csak egyet tudok, hogy immár a matematika se tudomány.~
|