Rész, Fejezet

 1   1,  1  |     Kerekes uramékhoz fonni, ríva fakadt a szebb helyeknél, mintha
 2   1,  4  |            s hogy én ki vagyok? - fakadt ki végtelen keserûséggel -
 3   1,  9  |          ezeknek egyikén sírva is fakadt, mert hát ki tehet arról,
 4   1,  12 |         bimbó volt még) zokogásba fakadt, s keservesen siratta: »
 5   1,  12 |           császári tiszt is sírva fakadt.~- Megszakad a szívem -
 6   1,  13 |          a tószt által, könnyekre fakadt, amit látván Kutorai - ki
 7   1,  13 |              Ejnye, keresztapám - fakadt ki Sipsirica -, hát nem
 8   1,  17 |        volt. Katharina sírva-ríva fakadt, hogy megy már most õ vissza
 9   1,  20 |        török asszonyokat szokás - fakadt ki Erzsike egyszer-másszor
10   1,  21 |      illik az, amit gondol!~Sírva fakadt, könnyei lecsepegtek a kötényére: »
11   1,  22 |  szentségtörõ, pákosztos férge! - fakadt ki Gál János minden ijedelem
12   1,  23 |        nekem… ilyen-olyan adta! - fakadt ki az én öregapám. - Bízd
13   1,  24 |            No, mit bámészkodol? - fakadt ki éktelen dühvel Csapiczky. -
14   1,  25 |         fejedet.~Erre aztán sírva fakadt Mari és sok hímezés-hámozás
15   1,  31 |            Én nem loptam belõle - fakadt ki az öreg mérgesen és a
16   1,  31 |            Hát eredj a pokolba! - fakadt ki az apóka. - Nem ösmerlek
17   1,  31 |       Kupolyi.~S keserves sírásra fakadt, hogy azt kellett hinni,
18   1,  34 |     menjen a pokolba az idõvel! - fakadt ki Kolowotki keserûen. -
19   1,  34 |        újság, nem lehet másképp - fakadt ki a csizmadia hevesen. -
20  II,  15 | kommandírozom, iszonyú kiabálásra fakadt: a kétségbeesés vad ordítása
21  II,  17 |        hangos, fuldokló zokogásra fakadt a derék asszonyi állat.~-
22  II,  21 |        megpillantá, lármás örömre fakadt.~- Hohó, hahó! Itt vagyok.~-
23  II,  21 |         koldusfiú pedig könnyekre fakadt s kiejté kezébõl a szerencsétlen
24  II,  21 |       teszem.~A gyermek könnyekre fakadt. Az öreg hivatalnok oda
25  II,  36 |      esetben.~Dick újra könnyekre fakadt s fuldokolva ekképp fejezé
26  II,  37 |        ennél a háznál?~Kati sírva fakadt s fuldokolva rebegé:~- A
27  II,  43 |        melletti széken, könnyekre fakadt; egy õszszakállú úr pedig
28  II,  45 |          fölött.~A tábornok sírva fakadt ilyenkor, s ha Ruszki sebet
29  II,  46 |         lenne hozzám.~Fanny sírva fakadt.~A báróné lehajolt hozzá
30  II,  66 |    öregasszony többször könnyekre fakadt, s annyira megtetszett neki
31  II,  84 |         Gyuláé!~Szaggatott hörgés fakadt mellébõl.~Egy ugrással mellette
32  II,  94 |    valamit mondani, nyomban sírva fakadt és mindjárt el akart válni.~
33  II,  95 |           alatt~Két aranyos virág fakadt~Megösmerte Ferenc bácsi
34  II,  123|    magához szorította s könnyekre fakadt.~Ella gúnyosan, ajkbiggyesztve
35  II,  135|            az »idõske« férj sírva fakadt...~- Isten veled, édesem!
36  II,  140|  elérzékenyekedett, majdnem sírva fakadt.~- Oh, köszönöm, barátom,
37 III,  1  |           semmi egyéb.~- Tréfa? - fakadt ki Miklós keserûen s pír
38 III,  1  |        fáradt; Petrus pedig sírva fakadt, mint a gyermek, s amint
39 III,  1  |        annak arcától nyomban ríva fakadt. Kezét kiterjeszté Lapaj
40 III,  2  |             Annácska megint sírva fakadt, odaborult a Józsi nyakába
41 III,  8  |       hatodik halbszájtlinál ríva fakadt, hogy mindamellett nincsenek
42 III,  24 | kívánságra, olyan jóízû nevetésre fakadt. Harsogott bele az egész
43 III,  65 |       nekem abból, hogy ez rév? - fakadt ki gyámunk keserûen.~- Mi
44 III,  102|          a kettõt. Az egyik sírva fakadt, a másik ellenben belemarkolt
45 III,  102|      veszedelmen, Anna pedig most fakadt sírva.~- Istenem, hogy jutottak
46 III,  108|            kár, hogy nem tudtam - fakadt ki Mária elkomorodva. -
47 III,  144|      Dehogy akarom… isten ments - fakadt ki Magyarinébõl az ijedelem -,
48  IV,  4  |        Gutkeled Ágnes pedig sírva fakadt.~- Nem úgy - mondá Ubul -,
49  IV,  28 |         emlékezetes nyilatkozatra fakadt õkegyelme, s azon melegében
50  IV,  39 |     beszélt, hogy a nagymama ríva fakadt.~- Ne sírjon a tekintetes
51  IV,  45 |      osztálylevelet.~Dákosné ríva fakadt, Dákos uram pedig egy hosszú,
52  IV,  61 |    szomorú sovány emberkét, sírva fakadt. S a király sírása tette
53  IV,  81 | kalapokkal? No, mit akarsz hát? - fakadt ki dühösen.~- Ugyan, ugyan -
54  IV,  85 |      Dehogy akarom… isten ments - fakadt ki Magyarinéból az ijedelem -,
55  IV,  97 |         keserves fuldokló sírásra fakadt, amint megpillantá Palit.
56  IV,  127|          a következõ jövendölésre fakadt:~- Két szeme volt a hercegnek,
57  IV,  127|        püspök ilyen nyilatkozatra fakadt: »Aminõ Visegrád, olyan
58  IV,  131|           szolgabíró és haragosan fakadt ki:~- Micsoda õrült árak
59  IV,  132|         intereseket.« Unokám ríva fakadt, énbennem is kigyulladt
60  IV,  152|        fickó fölébredt és sírásra fakadt. Egy felénk dobott porcelán-cserép