Rész, Fejezet
1 1, 4 | kaphatnék itt a faluban éji szállást?~- Mindenütt! -
2 1, 4 | megköszönte Kalap uramnak az éji szállást s kisietett lovát
3 1, 4 | természet lélegzete lenne, az éji csendet csak egy-egy, a
4 1, 8 | természet lélegzete lenne, az éji csendet csak egy-egy, a
5 1, 12 | Szegény, éhes diákok vagyunk. Éji szállást és egy falat kenyeret
6 1, 12 | keresünk aztán itt magunknak éji szállást.~Hát amint odament,
7 1, 12 | Ki ad nekem közületek éji szállást?~Mindnyájan készen
8 1, 12 | maradhatott sokáig titokban. Az éji cimborák telebeszélték az
9 1, 12 | róla nappal, hogy aztán az éji tündérek rendesen eleibe
10 1, 17 | künn alabárdjaikkal kopogó éji õröktõl meg-megtudakolták
11 1, 18 | kétségbeesetten rebbent fel, éji nyugalmából fölzavarva.
12 1, 20 | ott Petki Vilmának adtak éji zenét, a Csetneky óhajtására;
13 1, 26 | körülötte egypár denevér és éji pille tartott bált, egész
14 1, 28 | ügyvédsegéd, akik késõbben éji zenét fognak adni a leányok
15 1, 29 | még mindig tapogatózott az éji asztalkán, s nagy zörejjel
16 1, 34 | eltávozott a kapun. Egy éji bagoly nekivágódott az ablaknak
17 II, 3 | bezárva.~A szobát homályos éji lámpa világítá.~Aladár lábai
18 II, 5 | kifogyott az olaj - az égen, az éji lámpa szelíd félhomályos
19 II, 5 | Urambátyám! Egészségére... az éji... nyugodalmat! Hogy, mint
20 II, 18 | Menjetek ki langyos tavaszi éji esõ után az õsrengetegekbe,
21 II, 21 | aludni, Miska?~- Biz az én éji kvártélyom nem valami irigylésre
22 II, 25 | mécses odabent. Bezörgettem éji szállást kérni; de az ivóban
23 II, 36 | s megfosztom az összes éji kapunyitási jövedelmétõl.~-
24 II, 36 | elbeszélte az ámulóknak a múlt éji eseményt.~Alig végezheté
25 II, 38 | bagoly süvített bele az éji csendbe.~Vilma ébren volt.
26 II, 45 | selyem ágyon, levetkõzve, éji pongyolájában; hosszú, lebontott
27 II, 55 | takaróról, melybe a merész éji betörõ burkolózott. Alkalmasint
28 II, 61 | kísértetiesen pottyant az éji szekrény márványára.~A gyufát
29 II, 66 | rossz, mint a hideg december éji köd és az éhség szörnye.~
30 II, 95 | hogy ennélfogva oda mennek éji szállást kérni, miután erre
31 II, 95 | szólt Ferenc bácsi -, éji szállást kérnénk ennél a
32 II, 117| a cilinder-kalap.~Még az éji vonattal elutazott, s ma
33 III, 2 | látogatását: a libák felriadtak éji fekhelyeiken és felrepülve
34 III, 2 | rebbenté meg szárnyát egy-egy éji madár. Emiatt pedig éppoly
35 III, 13 | ÉJI SÉTÁK ÉS ÉJI ALAKOK I.~1881~
36 III, 13 | ÉJI SÉTÁK ÉS ÉJI ALAKOK I.~1881~A holt idényt
37 III, 13 | jutott, míg ellenben, akit az éji órákban vezérel sorsa ide,
38 III, 13 | éjszaka magyarnak találja.~Az éji életnek központja õsidõktõl
39 III, 13 | zsongássá folynak össze.~Az elsõ éji sétám alkalmával csak a »
40 III, 14 | ÉJI SÉTÁK ÉS ÉJI ALAKOK II.~
41 III, 14 | ÉJI SÉTÁK ÉS ÉJI ALAKOK II.~1881~A Király
42 III, 14 | kevesebb: most már csak »éji alak«.~Nappal sohasem látható,
43 III, 14 | többé, csak e napokban az éji séták alatt.~Éppen ott vacsorált
44 III, 54 | már ilyen embert. Neje az éji vonattal fog megérkezni.~
45 III, 66 | eltávozott, és sorba járta az éji õröket, hogy a dobogó hidat
46 III, 94 | el semmi rosszat, amint éji szállást kért a várúrtól
47 III, 94 | föl nem veszed, míg a múlt éji dolgom el nem avul. A gyöngyöket
48 III, 102| dolog, s egy kis sikerült éji zenebona után, reggelre
49 III, 138| villámlás nélkül elmúlt ez az éji eset, de kedélyem azért
50 III, 144| szó híján a pihenõ madarak éji beszélgetése, hogy szentül
51 III, 144| még elõbb, ugyanabban az éji órában fölmászott a kollégium
52 IV, 1 | összeszidta Marmancsok Mihályt, az éji õrt, ki Letániás Istóknak
53 IV, 85 | szó híján a pihenõ madarak éji beszélgetése, hogy szentül
54 IV, 85 | még elõbb, ugyanabban az éji órában fölmászott a kollégium
55 IV, 127| õ fényét elfogván, hogy éji sötétség borult Nyitrára
56 IV, 128| felül), míg nekiindulnak az éji útnak.~Általában sohase
57 IV, 128| tovább is.~- Persze, sok az éji vevõ.~- Az Andrássy úton
58 IV, 147| eresztve, letette a gyertyát az éji asztalkára s magamra hagyott.~
59 IV, 147| ágyban, ijedten kapva az éji asztalkán álló gyufatartóhoz:
60 IV, 147| tárcámat és kitettem az éji asztalkára három ropogós
|