Rész, Fejezet

 1   1,  3  |   arisztokratikus titulus egészen reá illett, mert egész félházhelye
 2   1,  3  |          akkora összeget tesz fel reá, most tele lehetne a bugyelláris.
 3   1,  4  |     mintegy harmincezer forintot, reá bízta azon meghagyással,
 4   1,  8  |         elvesztette az étvágyát - reá. Õ helyén maradt.~Már most
 5   1,  8  |       hogy nem is nagyon ügyeltek reá.~Úgy éjfélfelé azonban újra
 6   1,  9  |            hogy a koporsó fedelét reá szegezzék, és nyitott szemekkel
 7   1,  9  |       mikor mellette ültem, mikor reá gondoltam, remélve olykor,
 8   1,  9  |            hogy a koporsó födelét reá szegezzék, és nyitott szemekkel
 9   1,  12 |          a földre terítette, hogy reá fektesse. A zûrzavarban
10   1,  12 |        Rákóczi~A munkácsi sáncra,~Reá támaszkodék~Pántos pallosára,~
11   1,  12 |     támaszkodék~Pántos pallosára,~Reá rivalkodék~A rézdobosára:~«
12   1,  23 |   számításba vette, amely esetben reá szállna a kõszénbánya.)~
13   1,  35 |        saját emlõibõl szoptatott, reá hagyta húszezer forintnyi
14  II,  1  |   megüvegesedett szemekkel nézett reá, hosszan, némán, meredten,
15  II,  4  |      ember meg se értse. Nem volt reá képes, hogy elutasítsa.~
16  II,  4  |      kíván magyarázatot.~Mindenki reá figyelt. Õ volt a »Stichblatt«.~
17  II,  9  |           arcról! Elkárhozik, aki reá néz.~...A karcsú, délceg
18  II,  17 |        dicsõséget, mely mai napon reá háramlott.~- Biz ez szép
19  II,  25 |       beszélni, vissza-visszatért reá. Karácsony estéje úgyis
20  II,  34 |       Intett Rózának, ki már várt reá, hogy kövesse és egy perccel
21  II,  34 |           bizonnyal fog emlékezni reá, hogy tulajdonképpen annak
22  II,  38 |            Itt áll - mondá Barna, reá mutatva.~- Tehát kegyed
23  II,  40 | viseltetnek, s a hatalmat, melyet reá ruháznak.~Mari kisasszony
24  II,  46 |       mint máskor, mosolyogjon is reá. Zavaros szemei, mosolygók
25  II,  51 |   helyiségébe. Ott egy levél várt reá, finom nõi kéz írása. Egy
26  II,  60 |          özvegynek szánt nyugdíjt reá is kiterjeszti. De a tíz
27  II,  65 |           senki sem emlékezik már reá, mióta hordja hetenkint
28  II,  66 |           félig hitetlenül nézett reá; de a felhõk, melyek eddig
29  II,  95 |         az pedig visszamosolygott reá. Mindig közelebb-közelebb
30  II,  101|       meggyűlöltem e kérdést és a reá adandó válaszokat. Később
31  II,  111|            kedves leányarc vethet reá szelíd sugárt.~Majd miniszternek
32  II,  112|     szegény szalmaözvegy odaborul reá, mintha még most is meleg
33  II,  117|         még átadom. Ámbár nincsen reá semmi szükségem - monologizált
34  II,  119|          kitárt karokkal várt már reá.~A tündérleány, kinek igazi
35  II,  123| tépelõdött, hogy micsoda sors vár reá, mihez kezdjen, mi módon
36  II,  123|      manna legyen az esõ is, mely reá hull.«~Egy-két lépést tõn
37  II,  127|         boltban azon hatást tette reá, mit a tubákot már föl sem
38  II,  134|       gazember!~- Miért haragszik reá olyan nagyon?~- Én? Már
39 III,  1  |           mutató- és hüvelykujját reá nyugasztá, hogy annál ünnepélyesebb
40 III,  1  |           ily jeles derék férfiak reá pazarolnak, másrészt vegyétek
41 III,  2  |           irigylendõ állapot volt reá nézve, mert nemcsak a lábait
42 III,  7  |     szegény szalmaözvegy odaborul reá, mintha még most is meleg
43 III,  8  |          úgy rémlett neki, mintha reá kacsintott volna tüzes szemeivel.~
44 III,  57 |           szemet, mely a lavórból reá mered.~Lehorgasztotta fejét,
45 III,  57 |        gyanakodva, remegve nézett reá.~A sógor sebes léptekkel
46 III,  65 |           csodálkozva meresztette reá jóságos apró kék szemeit.~
47 III,  66 |       leány szemrehányólag nézett reá. A király megértette a néma
48 III,  81 |     mekegett és nyájasan mereszté reá szemeit.~- Megtörtént! Hát
49 III,  114|         gyulladozott.~Minden szem reá meredt.~»Hol vette ön a
50 III,  144|        ott botorkál, egyszer csak reá süt a holdvilág a múlt héten
51 III,  144|         egy gyík, s apró szemével reá néz Hatvanira.~- Enyim vagy! -
52 III,  144|           kiáltá a professzor, és reá taposott. Lába alatt megrázkódott
53 III,  144|           halva maradt.~Fölvette, reá kente vérét a kezére, és
54 III,  144|        félénk hangon.~A szellemek reá néztek szótlanul, de meg
55 III,  144|           a direktor-professzor s reá kiált:~- Tu es asinus! (
56  IV,  28 |          megszökött s a halál vár reá. Minthogy a megboldogult
57  IV,  28 |           tudja, hogy a halál vár reá. Kivált, hogy a szigorú
58  IV,  38 |         kék köpönyegét a földre s reá ült.~- No, uram - mondá
59  IV,  128|        Katicának. Õ emlékeztetett reá a legjobban. A logikai sorrend