Rész, Fejezet
1 II, 7| körülbelül 35 esztendõs Melanie kisasszonyról lehetett következtetni.
2 II, 7| igen-igen rövid idõbõl.~Melanie kisasszonynak ezer a dolga
3 II, 7| ábránddal hálózta körül Melanie kisasszony e színarany közmondást -
4 II, 7| egy folt a paradicsomból.~Melanie kisasszony csak azért fohászkodott
5 II, 7| soha le ne szakadhasson.~Melanie 35 éves volt, de õ annyiszor
6 II, 7| parádézzunk tovább.«~Bizony Melanie sorsát nemigen lehet irigyelni.
7 II, 7| kinn laknak a város végén Melanie házában, mely anyjától maradt
8 II, 7| egyszersmind a »vizit«-szoba, Melanie lakja, a másik kettõt az
9 II, 7| ölebecske ott benn tanyázik Melanie kisasszonynál.~Ilyen a Kelemen
10 II, 7| nagy, százados, egész a Melanie ablakáig érõ körtefára fészket
11 II, 7| emlékét holtukig viseljék.~Melanie kisasszony mindenütt látható,
12 II, 7| a saját arcát láthatná Melanie. Egyébiránt az »ándung«
13 II, 7| szántszándékosan kerüli Melanie tekintetét, de az azért
14 II, 7| kérésem van - sipított fel Melanie.~- Valóban?~- Szóbeli folyamodást
15 II, 7| erõsen biztosítani - szólt Melanie -, mert félórai idõt fogok
16 II, 7| diplomatának mindent kell tudni!~Melanie egész biztos helyismerettel
17 II, 7| habozás nélkül elfoglalva Melanie nyájas intésére a mellette
18 II, 7| történt a jó Ákos bácsival!~Melanie azalatt halkított hangon
19 II, 7| vastagon egész a vérig, úgyhogy Melanie nagyon alkalomszerûnek találta
20 II, 7| cammogott a szomszéd szobába Melanie után, ki iránt valami hálához
21 II, 7| belekezdett volna az olvasásba.~Melanie festõi helyzetbe tette magát,
22 II, 7| bûbájával.~- Nagyszerû! - rebegé Melanie a lelkesülés mámorával az
23 II, 7| könnyíti az eszközöket.~Melanie elhatározta, hogy valami
24 II, 7| holnap este majd arra sétál Melanie a háza mellett s valamelyik
25 II, 7| letette a kis toalett-asztalra Melanie albumai mellé és elmélázott
26 II, 7| Hívják! - figyelmezteté Melanie szórakozott lovagját.~-
27 II, 7| lépést már Mády fogja tenni.~Melanie sietett a vendégekhez, hogy
28 II, 7| zsebéhez, majd befutott a Melanie szobájába ott feledett kéziratáért.~...
29 II, 7| el lelkét e napokban...~Melanie utána nézett az üvegajtón
30 II, 7| mert az zseniális tulajdon.~Melanie egész az udvarra kikísérte,
31 II, 7| keserveset ordított, mi Melanie ideges természetére oly
32 II, 7| kicserélte volna a sors a Melanie arcával, amelyikre pedig
33 II, 7| elveszve. Azt õ ott hagyhatta a Melanie toalett-asztalán és más
34 II, 7| fölött az elsõ emeleten Melanie szobájából felhangzott annak
35 II, 7| malter-szószban.~- Még ébren van Melanie - suttogá magában.~A dal
36 II, 7| másodpercbe került, azt a Melanie szobájának nyitva volt ablakához
37 II, 7| sötétség engedé, szétnézett Melanie hálószobájában.~...Az ünnepélyes
38 II, 7| kezével a keresztfákba.~Ekkor Melanie egyet köhécselt és megmozdult
39 II, 7| is.~...Ah, késõ minden!~Melanie felébredt a létra lezuhanása
40 II, 7| az õ síri látogatója?~- Melanie kisasszony! - szólalt meg
41 II, 7| kérésem van nagysádhoz!~Melanie megigazítván pongyoláját,
42 II, 7| ön akarja, - szólt közbe Melanie, kinek magának sem volt
43 II, 7| észrevétlenül lemenni az utcára.~Melanie szemrehányó sóhajjal válaszolt.~-
44 II, 7| az égre kérem, tisztelt Melanie kisasszony. Holtig háladatos
45 II, 7| vagyok.~- Ön különös! - szólt Melanie kételkedõ bámulattal. -
46 II, 7| alatt - siránkozék Mády.~Melanie elkezdett szívébõl kacagni;
47 II, 7| értünk. Úgy kell, úgy kell!~Melanie felkelt ágyából s amint
48 II, 7| Lassan... pszt! - csitítá Melanie egészen mellé lépve.~- Ne
49 II, 7| Prenumerálok minden hazai lapra!~Melanie kétségbeesetten hajolt le
50 II, 7| hínak már engem sehogy!...«~Melanie pedig csak nézte, nézte
51 II, 7| csizmaszáramat.~- Láza van - suttogá Melanie, aztán odafektette a saját
52 II, 7| mint az érdemkeresztet.~Melanie az éjen át többször felköltötte
53 II, 7| megbecsülni a férfiakat!~Melanie boldog volt. Beteljesült,
54 II, 7| mégis feltûnõ volt, hogy a Melanie szobájának ablakától le
55 II, 7| szívvel bújt a párna alá. Melanie biztatta, hogy ne féljen,
56 II, 7| nyitom! - felelt nagysokára Melanie. - Várjon kérem egy kicsit.~
57 II, 7| semmit! - suttogá még egyszer Melanie, mielõtt az ajtót kinyitotta.~-
58 II, 7| elõtt kitárult az ajtó.~Melanie hátterében látható volt
59 II, 7| diplomata jelenlegi barikádja! Melanie lágyan borult ezek hallatára
|