bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 II, 32 | azt mondja Gyulának:~- Te, Gyula, édesatyám most egy erkélyt
2 II, 32 | újat a mi házunkra - felelé Gyula -, és szinte valami nagyon
3 II, 35 | sacré, diable«.~6) Mignaud Gyula bankár elõadja, hogy Espanay
4 II, 49 | A BORIVÓK~1877~(Ribicey Gyula barátomnak ajánlva)~ ~Jól
5 II, 91 | szakértõ férfiút Miklós Gyula országos képviselõ és kormánybiztos
6 II, 91 | ti farsangtok van!~Miklós Gyula kormánybiztos! õ hívat engem,
7 II, 91 | városházára, hol Miklós Gyula a polgármester úr szobájában
8 II, 91 | legjelesebb maga õnagysága Gyula Miklós.~Értekezést tartott
9 II, 91 | csönd lõn. Míg végre Miklós Gyula maga is a fejével bólintott:
10 II, 91 | Az bor akkor jó, ha öreg.~Gyula Miklós ismét azt mondta:
11 II, 103 | melyben a két Kende, Horváth Gyula és Verhovay ült, addig a
12 II, 103 | bevásárlás, mígnem Horváth Gyula megjegyzi:~»Nini, ez a gyerek
13 II, 103 | Gergely dajkái, Horváth Gyula, Kende Kanut és Tibor, egész
14 II, 103 | jól tudja, hogy Horváth Gyula mindjárt elkezdené a disputát,
15 II, 103 | Mert a pártban Horváth Gyula azok közé tartozik, akik
16 II, 105 | Aldzsi, Krajcsik, Horváth Gyula s több mások.~Volt elég
17 II, 105 | egyszerre csak megjelent Horváth Gyula a födélzeten, s kijelenté,
18 II, 105 | tábornok elõlépve.~- Én Horváth Gyula, országos képviselõ vagyok -
19 II, 105 | önöknek - ellenveté Horváth Gyula -, de vajon lehet-e most
20 II, 105 | õfelsége rendelkezését.~Horváth Gyula látta, hogy nem boldogul,
21 II, 117 | fényes palota felé, hol »Gyula« lakik.~Igen, a »Gyula«.~
22 II, 117 | Gyula« lakik.~Igen, a »Gyula«.~Vajon nem-e csakugyan
23 II, 117 | Éspedig csakugyan az a Gyula volt. Hogy megörült Pali
24 III, 56 | minden ragyog, még a Tóth Gyula sovány arca is.~S ha már
25 III, 56 | egészen elszomorodott, mikor Gyula azt felelte, hogy talán
26 III, 56 | Anna ujja is odakerült a Gyula szõke haja közé, s ott kotorászott
27 III, 56 | akartam csak kérdezni? Igaz-e, Gyula, hogy magának hat apja van?~
28 III, 56 | hogy magának hat apja van?~Gyula azt hitte, csúfolódik, s
29 III, 56 | mindig azt feleli, hogy a Gyula nagy tálentum, jeles ember
30 III, 56 | erõltetve teszi a szegény Gyula.~Más alkalommal, rá úgy
31 III, 56 | a padlót, azután kiment.~Gyula is felkelt.~- El akarsz
32 III, 66(29)| tisztelt barátom, Kovács Gyula, írja most nagy apparátussal
33 III, 106 | kártyabarlangra, de még az Andrássy Gyula veréb-esetébõl se tanul,
34 III, 128 | temetve, a tizenkét éves Gyula öcsém tudósított pár szóval: »
35 IV, 25 | Tóth Vilmostól Szapáry Gyula, Szapáry Gyulától Tisza
36 IV, 72 | soványabb - amelyet Justh Gyula elmulasztott.~…Szegény fogam,
37 IV, 97 | monoton hangon dalolni:~Müller Gyula nagy naptára.~Szerkesztette
38 IV, 122 | feleségeivel. Odescalchy Gyula herceg udvarolt az egyiknek,
39 IV, 122 | a demokráciáról. Horváth Gyula arra kapacitálta Bungala
40 IV, 128 | cikk még a szegény Kakujay Gyula tollából.~Õ vezette a közgazdasági
41 IV, 134 | Útközben szembe jön Szapáry Gyula gróf.~- Kegyelmes uram,
42 IV, 142 | akkori új nótát:~Müller Gyula Nagy Naptára~Szerkesztette
43 IV, 146 | dobta le a padlóra.~- Ohó, Gyula barátunk! Hát Ámor urat
44 IV, 146 | gyors növekedésben volt. Gyula barátunk teljesen átváltozott,
45 IV, 146 | felé.~- Mennyire vagy már, Gyula pajtás?~- Semennyire - szólt
46 IV, 146 | Ez az! - szisszent fel Gyula izgatottan.~- Ej - szóltam -,
47 IV, 146 | is felugrottunk utánuk. Gyula átellenbe ült ideáljával,
48 IV, 146 | hatosokat csörgeté zsebében, míg Gyula lopva nézte-nézte hölgyét,
49 IV, 146 | szegfû a kisasszony hajából.~Gyula felhasználta e pillanatot,
50 IV, 146 | kebelére tûzte a virágot, a Gyula virágját, miközben arca
51 IV, 146 | semmi sem látszott többé.~Gyula megérezte, hogy ez a perc
52 IV, 146 | amit érzek - sóhajtott fel Gyula mámoros égõ szemekkel.~Igazi
53 IV, 146 | bérkocsin mentek vissza. Gyula egyetlen szót se válthatott
54 IV, 146 | Milyen csalódás! - morogta Gyula keserûen. - Az ördögnek
55 IV, 146 | nem az igazi - ellenveté Gyula.~Izgatottan járt-kelt fel
56 IV, 146 | kaland el van fújva örökre.~Gyula másnap, harmadnap és mindennap
57 IV, 146 | egyre hervadozik…~- Kérlek, Gyula, olvasd el ezt a novellát
58 IV, 146 | az üzenetekben valamit.~Gyula átvette, elolvasta, de nem
59 IV, 146 | mondám fölháborodva.~Gyula vállat vont.~- De mikor
|