Rész, Fejezet

 1   1,  1  |    háromezer forintról.~- És el is veszett?~- El az utolsó krajcárig,
 2   1,  4  |      lelógó családi puska, mellyel veszett kutyákra szokott Kalap uram
 3   1,  9  |   eszméjéhez, hogy õbenne nagy író veszett el, hogy az õ gondolatvilágát
 4   1,  9  |        velõt hasító nõi sikoltásba veszett, melyet egy a padozatra
 5   1,  11 |         Most is az egész napom itt veszett! Pedig hát munkából él a
 6   1,  15 |          kiáltá -, õ magassága nem veszett el: ott kinn birkózik az
 7   1,  15 |             pedig de sok jó rigmus veszett el azóta örökre istentõl
 8   1,  17 |          fel.7 Rá néhány napra sok veszett kutya támadt Lublón. Azoknak
 9   1,  22 |        csap belõle az uram, mintha veszett kutya harapta volna meg
10   1,  23 |          odaveti:~- Ej no, több is veszett az orosházi kovácsnál.~(
11   1,  26 |           a professzor szeme rajta veszett, és a szíve úgy dobogott,
12   1,  27 |        sült ki apródonkint, hogy a veszett kutya marta meg. Mire aztán
13   1,  27 |        vásári csõcselék közé - így veszett kárba a füst munkája.~A
14   1,  28 |            egy fehér mellény alatt veszett el, s alul sárgagombos harisnyákkal
15  II,  4  |           míg egyszer csak férjhez veszett egy csúnya, ostoba szolgabíróhoz.
16  II,  5  |           Attila.~- Mit? Hol? Kik? Veszett forgós-adta!... Hát ki vagyok
17  II,  6  |      valaki és kötözze meg, mert õ veszett bolond, aki egy tál lencséért
18  II,  7  |            Kelemenéket...~Persze a veszett állatban nincs annyi parlamentáris
19  II,  17 |     virrasztva töprenkedett, nem-e veszett el útközben a drága csomag,
20  II,  21 |   minõségének magaslatáról.~- Mi a veszett ördög lelt, hé? Csuromvíz
21  II,  22 |   negyvenhat rõf fehérített vászna veszett oda, nem hallotta egy lélek
22  II,  22 |            tûzben húsz ember élete veszett el) õ az oka, és hurcolni
23  II,  22 |  szenvedett emiatt. Mint pusztult, veszett a nagy lelki teher alatt
24  II,  36 |      rosszul megy, hogy két hajója veszett el a tengeren s isten nagy
25  II,  56 | nagyreményû, lovagias érzelmû ifjú veszett el golyó által, itt e maroknyi
26  II,  85 |               De bezzeg sem el nem veszett, sem el nem bujdosott -
27  II,  133|           mondta: inkább két hajdú veszett volna el - mert az elég
28  II,  141|            minden kísérletük kárba veszett: a bájos ismeretlent nem
29 III,  2  |           volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már
30 III,  2  |          gyereket, kinek a báránya veszett el gonoszul, a tarka Cukri
31 III,  2  |            út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellõ
32 III,  13 |      emberek voltunk… a férjem ott veszett a hazáért.~A nagy zokogás
33 III,  47 |          se juthasson, hogy nálunk veszett el. Ott lásson bennünket
34 III,  49 |         mondá -, hogy éppen nálunk veszett el. - S elkezdett, mint
35 III,  57 |                                  A VESZETT SÓGOR~1883~Az emberek minden
36 III,  57 |         hallotta valamikor, hogy a veszett embernek nem szabad leülni,
37 III,  57 | mozdulatlanul fekve a padozaton.~A veszett emberben még volt annyi
38 III,  57 |       elalszik, mirõl álmodhat egy veszett ember?~- Ne aludj még, sógor…
39 III,  59 |          mozgott volna alatta az a veszett padló.~- Hát az van - mondá
40 III,  68 |     ócsároljátok itt. Mindig olyan veszett rossz volt az!~Jegyezzétek
41 III,  84 |             barnálló épületfalakba veszett mindenütt.~Csend volt, csak
42 III,  94 |       rettenetes mélységbe. Ott is veszett szegény Giléty Zsófia. Csak
43 III,  94 |          ráakadni.~Pedig ha egy tû veszett volna el, talán azt felkutatják.
44 III,  107|   folytonos átkozódások közt: hogy veszett volna a pokolban, hogy már
45 III,  121|           leugrott villámgyorsan a veszett ember mellõl, még azt sem
46 III,  122|          is ne akadjon - ezekben a veszett idõkben.~A portékán alkalmasint
47 III,  129|       Megindult a két ló, mint két veszett sárkány, s a hegyeken, köveken
48 III,  136|        Lábatlan Gergely, s kirohan veszett fejjel, hogy õ a török ellen
49 III,  148|         midõn Doroginak híre-hamva veszett, arra is gondoltak, hátha
50  IV,  5  |        Csákó nélkül. Ki tudja, hol veszett el? Hová tévedt? Talán Bécsbe
51  IV,  49 |        szerzeményét.~Ilyen furcsa, veszett dolog az, mikor a dzsentit
52  IV,  50 |      Egyetlenegyszer.~- Mit?~- Egy veszett kutyát!~- Ej, az bizony
53  IV,  96 |             amelyik nemegyszer úgy veszett volna oda.~Ma is egy ilyen
54  IV,  103|    közönyös szem, amelyik rajta ne veszett volna!~Várának nyomai még
55  IV,  127|          nem sikerültek; sok török veszett el s egészen hasztalanul.
56  IV,  132|        Nézze meg az ember ezeket a veszett állatokat. Ne adjon rájok
57  IV,  148|            bizony a Debernekyéknél veszett el. S megjön a pecsétes
58  IV,  152|     nevelik is.~De a költségem nem veszett mégsem kárba, mert ha õ