Rész, Fejezet
1 1, 1 | Erzsike szemérmetesen hajtotta vállára szõke fejecskéjét, és azt
2 1, 3 | a sóhajtást s ráütött a vállára.~- Soha semmi sincs elveszve
3 1, 9 | elgondolkozott; egyszerre a Matyej vállára ütött, s mint aki hirtelen
4 1, 9 | majd hirtelen a Matyej vállára ütött, mintha egyszerre
5 1, 9 | odaállott Chalupka elé, s vállára tette a kezét. ~- Quo modo
6 1, 12 | hozzáfutva, bizalmasan a vállára ütött a derék férfiúnak.~
7 1, 13 | bágyadtan roskadt a pedellus vállára.~- Oh, Kutorai, bár látna
8 1, 14 | ereszté le a Gravinczy fõispán vállára.~- Hogy ülhettek le ezzel
9 1, 15 | Lászlónak, ebéd után felugrott a vállára és így szólt:~- Lovagolni
10 1, 17 | sztaroszta kötekedve ütött a vállára.~- Szóljon hát kigyelmed!~
11 1, 17 | s aztán az anyó csontos vállára tette kezét.~- Akarsz még
12 1, 17 | kelt fel és a kormányzó vállára tette a kezét:~- Nagy oktondi
13 1, 18 | fehér keze a Marjánszky vállára van téve.~- Nem eresztlek -
14 1, 19 | olyan?~Másnap puskát vett a vállára, kileste, mikor a mezõre
15 1, 20 | barátságosan a Moronyi vállára tette a kezét, kérõ szemeivel,
16 1, 20 | szilajan az eget; majd barátja vállára borult szelíden, csöndesen
17 1, 25 | virított, hogy Tél apó aztán a vállára vehesse az egészet és elcipelje.~
18 1, 25 | Meg.~Boriska a férje vállára hajtotta a fejét, a búzaszín
19 1, 25 | Ahogy te akarod - és a vállára hajlott ott a tömérdek járókelõk,
20 1, 25 | gyanútlanul beszélgetõ Málnay vállára.~Az öreg úr fölrezzen és
21 1, 26 | tömör részével a professzor vállára.~- Hát illik az, a nyakamon
22 1, 29 | a tûket, s hogy esnek le vállára hollószárnyak. Aztán kikapcsolja
23 1, 29 | nyakába vetett kendõben, vállára esett hajával, hajladozó
24 1, 29 | nagy fehér szelindeket a vállára, s az egyik kezével az elsõ
25 1, 31 | ragaszkodott a kis bolondos. Néha a vállára is fölrepült s utána mászkált
26 1, 31 | a széke mögött, kezét a vállára tette.~Megrázkódott, rábámult
27 1, 31 | az unoka mellé, kezét a vállára nyugtatva, Vince pedig egy
28 1, 32 | volna.~Szoltsányi arra ment vállára vetett puskával, szeme végigsiklott
29 1, 32 | nagyobb, mint a farkasé.~A vállára kapta puskáját, s a gyalogúton
30 1, 34 | nagy tenyerét a Kolowotki vállára.~Kolowotki megfordult, Katica
31 II, 5 | szürke kabátot panyókásan vállára erõszakolta, miután elõbb
32 II, 24 | lágyan hajolt az Aladár vállára. Mûvészecset arannyal fizetné
33 II, 48 | kapunál egy kéz nem nehezkedik vállára.~Hátranézett megrezzenve.~
34 II, 54 | lepedõbe burkolá, könnyedén vállára emelte, mint egy hullát.
35 II, 60 | sem látott soha...~Azután vállára vette a batyut, kopott kalapját
36 II, 62 | uram?~S ezzel bizalmasan vállára tette kezét.~- Én Frigyes
37 II, 81 | meg, hogy gúnyos arccal a vállára ne üssek.~- Hanem hát, barátom,
38 II, 117| Edith boldogan hajlott vállára:~- Én vagyok a földön a
39 III, 1 | mely most ónsúllyal bírt - vállára helyezé:~- Ember! - mondá
40 III, 1 | leány hozzásiumul, félig vállára roskadva és azt mondja neki:~-
41 III, 1 | Agnisához s kezét annak vállára helyezvén, a megindulástól
42 III, 1 | leányt a karjaiba, a dudát vállára s elõször életében õrizetlenül
43 III, 1 | majd hirtelen a Matyej vállára ütött, mintha egyszerre
44 III, 2 | aranyos szõke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek,
45 III, 2 | aranyos szõke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek…
46 III, 2 | oda, hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát.~Szegény
47 III, 39 | garassal.~Egyszer csak a vállára üt hátulról valaki.~- Hophó!
48 III, 81 | embert megette belõlük. Vállára vette a csizmákat s valamivel
49 III, 83 | állacskáját annak a liliom vállára támasztotta.~A viaszgyertyák
50 III, 102| lecsúszván sötét hajáról a vállára, elém tûnt kigyúlt, bõsz
51 III, 148| hanem a maga hattyúfehér vállára hajtsam.~És így bizony kellemesebb
52 IV, 32 | S ezzel a gereblyéjét a vállára emelve, ijedten futott el
53 IV, 66 | másik a magyar delikvens vállára támaszkodva, egetverõ kurjongatásokkal.~
54 IV, 68 | szólt a rendõrtiszt, és a vállára tette kezét.~- Miféle modor
55 IV, 87 | zárját föltépve özönlik be, s vállára emelve nagy éljenzés közt
56 IV, 127| János, sisakos fejével, vállára boruló hullámos hajával,
57 IV, 142| betûit nézegetné, a tollnok vállára tette széles tenyerét, halkan
58 IV, 150| észre, hogy a királyi kéz a vállára nehezedik s elkezdi azokat
|