Rész, Fejezet

 1   1,  3  |        telebeszélte a szószékrõl tisztelendõ plébános úr egész éven át
 2   1,  3  |      unalmaskodom pedig a kedves tisztelendõ úr prédikációjának felemlítésével,
 3   1,  11 |      váltig bosszantotta, hogy a tisztelendõ úr mindig az én nevemet
 4   1,  15 | Lovagolni akarok rajtad.~És ha a tisztelendõ prépost fel nem találja
 5   1,  17 |         csinálja tovább a dolgot tisztelendõ Hanulkovics János uram.
 6   1,  17 |    bizony okosabbat is tehetne a tisztelendõ úr, mint hogy visszaimádkozza
 7   1,  23 |     borospoharak mellõl.~- Uccu, tisztelendõ atyám, magának úgyis pihent
 8   1,  23 |      lába van.~Bizony beugrott a tisztelendõ úr, de azt mondja, õ csak »
 9   1,  23 |     tótul lehelni a hegedûk, s a tisztelendõ úr mind jobban belebõszül
10   1,  26 |        szavú fõjegyzõ -, Hanka a tisztelendõ úr tányérjainak kedvenc
11   1,  26 |      hagyja, hogy õ hazaviszi. A tisztelendõ úr kapacitálja, hogy minek
12   1,  26 |         mindnyájan - folytatja a tisztelendõ úr - még a szomszédok is,
13   1,  26 |  megnyílt az ajtó, és belépett a tisztelendõ úr, Blahunka János és egy
14   1,  26 |      kedvében járni legjobban.~A tisztelendõ úr mogorva arcot vágott,
15   1,  26 |       talált Blahunka Janiban. A tisztelendõ úr szenvedélyes madarász
16   1,  26 |      megmérhetetlen szerelemre a tisztelendõ úrék Hankája iránt.~Isten
17   1,  26 |   szebbeket majd kitömi otthon a tisztelendõ úr.~Nehezen indult némi
18   1,  26 |          leány.~- Mikor jön ki a tisztelendõ úr?~- Nem tudom.~- Nem üzent
19   1,  26 |          béka.~De csodálkozott a tisztelendõ úr szakácsnéja is, hol késik
20   1,  29 |          meghálhatna a nagyságos tisztelendõ úr.~A nagy zajra, csatarára
21   1,  29 |      némi szívességet egy jámbor tisztelendõ úrral.~Ez a szó egyszerre
22  II,  15 |       úgy tucat számra temette a tisztelendõ úr; nem volt arra sem ideje,
23  II,  30 |        látni akarom én is, meg a tisztelendõ úr is, anélkül ne jöjjetek.
24  II,  43 |         úriasszony, ki ott ült a tisztelendõ úr melletti széken, könnyekre
25  II,  85 |          fog találni a parókián.~Tisztelendõ Kubcsik János úr elhatározta,
26  II,  85 |      egész falu elbámult.~Íme, a tisztelendõ úr milyen úrrá válik.~Hanem
27  II,  85 |      párja annak, mely a Kubcsik tisztelendõ úr ballábán kevélykedik
28  II,  95 |    nagyobb ennél, akit itt lát a tisztelendõ úr, hiába kereste, zeget-zugot
29  II,  97 |        harang. Vecsernye lesz, a tisztelendõ úr föl fogja olvasni hányan
30  II,  134|           kifogyott a szuszból a tisztelendõ atya, elmondott nagy nyomoráról
31  II,  134|      szép ekvipázs odakünn?~...A tisztelendõ úr elpirult - s nem kérdezõsködött
32 III,  2  |     fõztét lépte keresztül. Ha a tisztelendõ úrnak gyomorgörcse támadt
33 III,  2  |        Legelöl mindenütt Kubcsik tisztelendõ úr ment a füstölõvel.~A
34 III,  2  |      kisbíró uram pedig megdöfte tisztelendõ uramat s szép rendben, szó
35 III,  4  |        Legelöl mindenütt Kubcsik tisztelendõ úr ment a füstölõvel.~A
36 III,  4  |    kisbíró uram pedig megdöfte a tisztelendõ uramat, s szép rendben,
37 III,  18 |          földrõl.~Bíró uram és a tisztelendõ úr is azt mondották, hogy
38 III,  62 |    olcsón jut a kezére.~Balról a tisztelendõ plébános úr ül, õ még biztosabb…
39 III,  63 |        az isten nyugosztaljon!~A tisztelendõ páter összefonta mellén
40 III,  90 |        ezzel?~- Utique - szólt a tisztelendõ titkár -, nem sok, bizony
41 III,  137|     ELÁLLNI«-A~(Fotográfia)~1884~Tisztelendõ Csupka Sámuel uram (anagrammát
42 III,  137|  megtudni soha, hogy jó szónok-e tisztelendõ Csupka Sámuel, vagy pedig
43 III,  137|  látatlanban magasztalja?~Maga a tisztelendõ úr sóhajtva szokta mondogatni
44 III,  141|   szolgái.~De biz nem lehetett a tisztelendõ úrral bírni, most már csak
45 III,  148|   fedeleitekre a veres kakas.«~A tisztelendõ úr elolvasván, letette a
46 III,  148|          erre aztán olyan lett a tisztelendõ úr, mint a pipacs.~- Nem
47 III,  148|          elvinni.~Nesze, egyék a tisztelendõ úr is egy kis mérget!~-
48 III,  148|          az én pasquillusomban a tisztelendõ urat mocskolja, a tisztelendõ
49 III,  148|    tisztelendõ urat mocskolja, a tisztelendõ úréban engemet. Tudja a
50 III,  148|         a »tartlit«, mert mint a tisztelendõ úr szokta mondani: »minden
51 III,  148|          de ezt meglehet, csak a tisztelendõ úr gondolta ki, mert úgyis
52 III,  148|    becsületes magyar parolám rá, tisztelendõ úr, hogyha meghalok és el
53 III,  148|  másvilágon sem úgy nincs, ahogy tisztelendõ úr mondta, se úgy, ahogy
54  IV,  32 |         leányt.« Õ maga mondta a tisztelendõ úrnak: »Isten neki, ne várjuk
55  IV,  32 |   majorig s a majortól vissza.~A tisztelendõ úr, aki estefelé a falu
56  IV,  142|         kocsin, magához kérvén a tisztelendõ úrtól a szent füstölõt,
57  IV,  146|           csak tessék üljön fel, tisztelendõ úr! Hála istennek, mindjárt
58  IV,  152|             Kontra a játéknak.~A tisztelendõ úr csak mosolyog, mosolyog.