Rész, Fejezet

 1   1,  2  |          Meg nem haltok mára éhen. Puha kenyér, vöröshagyma… csöndesen!«~
 2   1,  9  |        megbélelve, s melyben olyan puha, nyugalmas fekvés esik.~
 3   1,  9  |          megbélelve, s melyben oly puha, nyugalmas fekvés esik.~
 4   1,  11 |        asztaloktól frissen kaszált puha sarjúból fekvõ ágyakat rögtönöztek
 5   1,  11 | reverenciával hajtogatván magát.~- Puha már a leves, instálom alássan.~
 6   1,  11 |            teknõben feküdt, alatta puha alom kenderszöszbõl. Koponyáján
 7   1,  11 |       fölkiáltott: »Mégiscsak a jó puha kapca az elsõ dolog a világon!«~
 8   1,  12 |            öreg fák között áll egy puha gyeppadka. Be kedves kis
 9   1,  12 |            Álmatlanul hánykolódott puha ágyában, a budai »Griff«-
10   1,  14 |           volna õket kenni, mint a puha vajat.~Albertus semmi titkot
11   1,  14 |           víz, a tenger bont neked puha ágyat; ezek mondják meg
12   1,  17 |      Kaszperek! Keresheti már régi puha fészkét! Bárcsak kizöldülne
13   1,  18 |             Mintha csak egy meleg, puha fészekbe tette volna a maga
14   1,  18 |            csitítá édes hangon, és puha kezeivel simogatta a borostás
15   1,  19 |        Nagy magyar birtokok fehér, puha asszonyi kezek útján osztrák
16   1,  20 |            Moronyiéba tette, olyan puha, meleg volt, mint egy fészek.
17   1,  23 |         apját, végighúzogatta kis, puha kezét tar koponyáján.~-
18   1,  25 |          másrészt, jószívû vagy és puha lélek, okvetetlenül lefõznének
19   1,  25 |       közelebb húzódott hozzá és a puha kezét a maga nagy tenyerébe
20   1,  27 |          megteltek könnyekkel, s a puha szíve is kicsordult: »Nem
21   1,  31 |         pokrócokkal, köpönyegekkel puha fekvõhelynek, fölnyalábolta
22  II,  18 |          más embernek is -, hogy a puha kenyérrel egész szenvedélyem
23  II,  18 |    karimájú tót kalapot gyúrtam ki puha kenyérbélbõl; a bizony el
24  II,  33 |      táncterembõl, hófehér vállait puha sáljába segítette burkolni,
25  II,  34 |         Két fiatal nyulacska ült a puha gyepágyon. A nagyobbik már
26  II,  38 |            s alá szobájában. Oh, a puha ágynál nincs keményebb fekhely,
27  II,  39 |          anya keze még ilyenkor is puha.~- Ugye meggyógyulok, édes
28  II,  50 |    ábrándnak és gondolatnak vetett puha ágyat eszébe jutott a Manasszes-ügy,
29  II,  95 |         szõke Tiszában mindig akad puha fekhely, vetett ágy elfáradt
30  II,  95 |            s a Katica szõke haját, puha párna melengette fáradt
31  II,  99 |      fésülködött hányszor megfogta puha fehér kezével azt a görbe
32  II,  102|         csakugyan le van gázolva a puha szõnyeg, a levelek, mik
33  II,  104|       Lábai csak úgy csamcsogtak a puha, sáros talajban.~De szerencsére
34  II,  113|          kéz kezet fog, mintha két puha fészek tapadna egymáshoz...
35  II,  116|     kipirosodott, amint Rózsa néni puha kezeivel megsimogatta; aztán
36  II,  117|         hanem a meleg kályhát és a puha ágyat õrzöd otthon.~Ilyen
37  II,  123|        meleg madarakat szedte ki a puha fészekbõl, aztán a fészket.~
38  II,  127|   fésülködött... hányszor megfogta puha, fehér kezével azt az ajtókilincset...
39  II,  141|        napon szépecskén kirepült a puha fészekbõl.~Megszökött a
40 III,  1  |           a távolt, a természettõl puha kis keze aláeresztve, hogy
41 III,  2  |          megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint a selyembársony!
42 III,  39 |      aranyos gúnyáit odahelyezte a puha fûbe.~Körülnézett a hatalmas
43 III,  64 |     kergette a perceket, órákat.~A puha fehér pamut, amint fogy-fogy…
44 III,  64 |    homlokomat, azzal a jó… azzal a puha kezecskéddel.~- Hát semmit
45 III,  83 |         Ott nyugoszik a maga ura a puha földben, istennek az õ hírével
46 III,  102|         Mert a választó csak akkor puha, ha meghízlalják. Már pedig
47 III,  116|          alul, de a mi Tiszánk meg puha derékalja szerelmes legényeknek,
48 III,  116|      feltálalta a kedvenc ételeit, puha ágyat vetett neki, de Rózsa
49  IV,  22 |     láthatatlan alakban suhognak a puha füveken, apró aranygereblyékkel
50  IV,  49 |    rendkívül szívélyesen fogadott. Puha kalácsot tettek elém, s
51  IV,  53 |           nem szokta õ azt tenni). Puha lépteivel nesztelenül besuhant,
52  IV,  83 |     Csakugyan ott feküdt az öreg a puha selyemágyban viaszsárgán,
53  IV,  128|     szárnyunk megnõtt. Meleg az és puha is, bár kietlennek gondolná
54  IV,  128|          hófehér ágyacska, duzzadó puha vánkosok… hanyagul rájuk
55  IV,  131|            barèche-ruhát viselnek, puha fehér selyem ujjaskát és
56  IV,  144|     nagymama nem hozná az abrakot, puha foszlós kalácsot és piros
57  IV,  145|       jótékony tündérnõje, szelíd, puha kezével lágyan megsimogatva
58  IV,  152|            mag a lélekben, mely se puha nem lesz, sem össze nem