Rész, Fejezet

 1   1,  9  |          állat! Azaz hogy… hüm… hüm… Ohó! Ohó!~Kléner úr a homlokára
 2   1,  9  |            Azaz hogy… hüm… hüm… Ohó! Ohó!~Kléner úr a homlokára ütött.~-
 3   1,  9  |        tárgyban megbotolván:~- Hahó! Ohó! Egy bûnjel, uraim.~A két
 4   1,  9  |             alsó…, felsõ…, király…~- Ohó, spectabilis! - Ön rosszul
 5   1,  13 |         kegyetlenül megbírságolták. »Ohó, hiszen ez nem annyira zsandár,
 6   1,  13 |    közönséges pávával cserélte fel: »Ohó, hiszen a Manusek reális
 7   1,  13 |              a báró úr?~- Zsámban.~- Ohó! - nevetett fel Druzsba
 8   1,  13 |             festette ezt? - kérdé.~- Ohó! - szólt a major domus. -
 9   1,  14 |          szabadon a két ártatlant!~- Ohó - szólt a bíró végtelen
10   1,  15 |             kis hangulatcsinálásra. (Ohó, hát ez a mi fiatalnak látszó
11   1,  18 |      szivarvéget le akarja harapni. »Ohó, ide nekem a szivarvéget!«~
12   1,  18 |             bánom, menjünk holnap.~- Ohó! Az hamar lenne. Hiszen
13   1,  18 |          félhomályt, összerezzent.~- Ohó hó - kiáltá és fölemelkedett. -
14   1,  18 |            íziben, csodálkozással:~- Ohó! Hiszen a te szemedben könnyek
15   1,  18 |              kemence! Mi lelt téged? Ohó, te a Bogárkát siratod.
16   1,  18 |              Körmöczy rejtélyesen.~- Ohó! Talán elígérkeztetek? De
17   1,  18 |          rezedaszaga van a hajadnak! Ohó, el ne vidd hát innen! Inkább
18   1,  19 | embergyûrûben találta magát.~- Hahó, ohó! - riogatták a parasztok.~
19   1,  20 |             szép ropogósra megsülve. Ohó! Hisz ez egy teljes kárpótlás
20   1,  20 |   megbékültél, hát adj egy csókot.~- Ohó, nem úgy van az, uracskám.
21   1,  20 |          jegyeztette magát a lélek:~»Ohó! (És Pista a homlokára csapott.)
22   1,  20 |         minél elõbb künn lehessen.~- Ohó, te! - ripakodott rá Moronyi. -
23   1,  24 |                kiabálta Csapiczky.~- Ohó, türelmetlen már a võlegény.~-
24   1,  24 |        ismerni, hogy ez a szakácsné. Ohó, ez bizonyosan veszekedni
25   1,  25 |              én bajomon mr. Tiddy.~- Ohó! Megfogtalak, rossz ember.
26   1,  25 |              hajón jöttünk volna be.~Ohó! Tehát Amerika is? Az elsõ
27   1,  26 |       akarják vinni tõle a Hankát.~- Ohó! A Hankát, a szép tót Hankát.~-
28   1,  27 |      pattogatott a kövér ujjaival.~- Ohó, te édes testvérke (ez volt
29   1,  27 |            és odadobta a rablónak.~- Ohó - szólt Krúdy, útjába lépve,
30   1,  27 |    Sersinszky kedélyesen nevetett.~- Ohó! Azt hiszi ön, hogy én »
31   1,  31 |      templomnál megpillantja Vincét. Ohó, hát még nem ment el! Ott
32   1,  35 |                folytatá Wraditzné.~- Ohó! Hát hogy lehetett az?~-
33  II,  4  |            hallatszott mindenünnen: »Ohó, hiszen ez valóságos gentleman!«~
34  II,  81 |               kiáltá vissza a másik.~Ohó! hisz ez nagyon érdekes.
35  II,  117|            végre megérté alaposan.~- Ohó! Hohó! - ütött kedvtelten
36  II,  125|              mirõl beszélnek. Hanem, ohó, Bret Harte! Valamiben mégis
37  II,  134|        részedet az aranykalodából.~- Ohó! Hüm! Miféle kalodát mondasz? -
38 III,  3  |         harmincnegyedik év küszöbét.~Ohó! Hiszen ez meg valóságos
39 III,  83 |                De nem hagyom Nem én. Ohó! Egy Pélly Barnabást nem
40 III,  102|            és el akartak szaladni.~- Ohó bohó galambok! Még majd
41 III,  110|              ott eszelem ki, melyik. Ohó, azt még a templárius lovagok
42  IV,  25 |      középkeresztjét adományozom.«~- Ohó, no hó! - kiáltott fel a
43  IV,  41 |              másik lapra fordítasz: »Ohó, már a Csetei Feri is itt
44  IV,  45 |              némi világosság.~- Aha! Ohó! - makogta mint az ébredezõ.~-
45  IV,  56 |            Baborkay István vagyok.~- Ohó! Baborkay Andrásnak a fia?~-
46  IV,  56 |           Andrásnak a fia?~- Igen.~- Ohó!~S ezen második »ohó« után
47  IV,  56 |                 Ohó!~S ezen második »ohó« után megint folytatta a
48  IV,  56 |  telekkönyvemben van egy kis hiba.~- Ohó! Hiba? A telekkönyvben?
49  IV,  65 |       nincsen többé vele semmi gond.~Ohó, uraim, nem úgy van. A községi
50  IV,  65 |   curriculuma - fogják önök mondani.~Ohó, uraim - most jönnek a mellékkiágazásai.~
51  IV,  65 |        homlokát, és így írt vissza:~»Ohó! Nem addig van! Szép volna,
52  IV,  126|             lett volna a lagziban:~- Ohó! Nem addig, bíró uram! Hát
53  IV,  139|             elmondott egy anekdotát.~Ohó, hisz ez egy régi ismerõs!
54  IV,  142|             járási fõnök levelétõl.~»Ohó, engem nem csalsz lépre,
55  IV,  146|         nélkül dobta le a padlóra.~- Ohó, Gyula barátunk! Hát Ámor
56  IV,  151|       kerültél. Majd rendbe szedlek. Ohó! Ohó, tífuszkám! Hiszen
57  IV,  151|            Majd rendbe szedlek. Ohó! Ohó, tífuszkám! Hiszen te csak
58  IV,  152|            regále-bérlõ Temesvárról. Ohó, hát õ is itt volt? Az »