Rész, Fejezet

 1   1,  8  |        nagyon ismerõs. Ha oldalt néztem, úgy tetszett, hogy Borcsa;
 2   1,  14 |           s mondhatom, közönnyel néztem egy darabig, hogy egy más
 3   1,  17 |        keresni.~- Én? Nevelőt? - néztem rá csodálkozva. Nem szóltam
 4   1,  23 |     Lehetett vagy huszonkétéves. Néztem, néztem a hosszú unalmas
 5   1,  23 |      vagy huszonkétéves. Néztem, néztem a hosszú unalmas prédikációk
 6   1,  23 |   bizsergés futott át a véremen, néztem, örökké csak néztem és úgy
 7   1,  23 |     véremen, néztem, örökké csak néztem és úgy éreztem, hogy száz
 8   1,  23 |          s lopva, a könyv mellõl néztem a szép cseresznyevirágszín
 9   1,  23 |     fejembe gyûlt. - Nem, én nem néztem… Én egyáltalában nem szoktam
10   1,  23 |      szívemet törte össze.~Utána néztem homályosodó szemekkel, éppen
11   1,  24 |        meg, mert egyetlenegyszer néztem csak hátra, mikor az anyakönyvvezetõtõl
12   1,  26 |         oda?~- Nem.~A szeme közé néztem a fõispánnak, félig tréfás,
13   1,  29 |         nézted meg?~- Hiszen nem néztem meg.~- Akkor meg azért vagy
14   1,  29 |         a mennydörgõs ménkõ. Nem néztem én olyan nagyon.~- Pedig
15   1,  31 |         szemekkel.~- Nem is igen néztem, valami pettyes kendõ volt
16   1,  32 |        szót a báró.~- Bizony nem néztem, instálom.~- És mikor etetik
17  II,  9  |     egészen bevégzõdött.~Én csak néztem rá bámulva és vártam mi
18  II,  13 |    ontottam véremet, egy helyrõl néztem a halált. Tiberius hatalmas
19  II,  15 |      húzza maga után...~Mérgesen néztem végig a magas falakat, miken
20  II,  26 |  batyumat, mikor az ócska tollut néztem a magtár-padláson, két eleven
21  II,  33 |     utazásom alkalmával egy bált néztem meg Debrecenben. Megnéztem
22  II,  33 |         reggelig.~Egy barátommal néztem a nõket, kikben õ lelkesedve
23  II,  34 |    percig folytonosan a hordókra néztem, s meglepetésem különösen
24  II,  61 |          megkeményítve szívemet, néztem az iszonyatos mûtétet.~Néha
25  II,  62 |      lett volna? Pedig õ, ha jól néztem, kapitány, s az én emberem.~
26  II,  71 |     pillanat, s mindenütt, merre néztem, olyast láttam, mely reám
27  II,  81 |        ház kapuja mellett, onnan néztem, mi fog történni.~Az történt,
28  II,  88 |   gondolkoztam, ha már eddig nem néztem meg, most már minek nézném,
29  II,  91 |      bort, elkeseredett kebellel néztem, hogy két folyadék: a bor
30  II,  109|        való szerelem.~Az aluvóra néztem.~- Igen, igen... õ maga
31  II,  128|      mindennap vártam, mindennap néztem a hivatalos lapban... ebben
32  II,  139|      ökrös szekéren s irigykedve néztem a velocipéden ülõ utast;
33 III,  8  |         hasonlítod?~- No, én úgy néztem… az igaz, hogy csak távolról
34 III,  28 |    valami baljóslatú sejtelemmel néztem rá, de nem értettem semmit
35 III,  28 |    kondult meg. Az öreg kántorra néztem. Ájtatosan keresztet vetett
36 III,  45 |       voltam, fiacskám.~Félénken néztem a hatalmas emberre s fojtott
37 III,  50 |       kacaj hallatszott. Oda sem néztem. Mi közöm hozzá? Az én nyomaim
38 III,  71 |         én pedig folyton az eget néztem, várva, amint várom csillagos
39 III,  92 |      akkor ébredezett.~Az ajtóra néztem - a vékony gumilaszti zsinór
40 III,  95 |         vadászat alatt a Blikket néztem, s valóságos láz fogott
41 III,  124|        igaz volt. Öröm-reszketve néztem meg minden lapot; mindenütt
42 III,  128|       nem mutatott.~A kis arcába néztem: a fiú meg volt egészen
43 III,  132|        ráteszem a nyakam.~(Akkor néztem meg figyelmesebben. Alig
44 III,  142|          gépiesen, s csak azután néztem az öregre ámulattal:~- Hogy
45 III,  146|       kinyitottam, magam is szét néztem odakünn. Esti szürkület
46  IV,  13 |          sem mozdultam meg, csak néztem csendesen.~Elkezdett rettenetesen
47  IV,  34 |         egy sincs ott (én túlról néztem õket a kerítés repedésén
48  IV,  44 |    fantazmagóriából, s borzongva néztem szét.~A koponya ott állott
49  IV,  62 |        szobában, s én szánakozva néztem szegényt.~- Adja becsületszavát,
50  IV,  83 |         ember vagyok.~Részvéttel néztem az öregre. Istenem, hát
51  IV,  87 |          hallottam abból semmit, néztem a házakat, az utcákat, a
52  IV,  106|        ki.~Roppant nagy embernek néztem az öreget, de csak addig,
53  IV,  121| pedellussal, akit akkor hóhérnak néztem, be melegen tudnék most
54  IV,  128|        Hetekig, hónapokig rá sem néztem nõi lényre, kivévén a háziasszonyomat,
55  IV,  129|        Talán az is volt, csak én néztem pataknak, káprázó szemmel.~
56  IV,  144|         is halt. Az imént, mikor néztem, meg volt már egészen feketedve.~-
57  IV,  152|      Kinyitván az ablakot, utána néztem. Valóságos fúriában rohant
58  IV,  152|        is volt?~- Nem.~Az arcába néztem.~- Nem csalsz meg, János?~-