Rész, Fejezet

 1   1,  2  |                  vigyorogva, Sásdy pedig mogorván.~Hanem Stofi a három kérdõ
 2   1,  3  |               nem kérdezne, mire az öreg mogorván felel vissza: »ugyan ne
 3   1,  3  |            istenem!~A doktorképû öreg úr mogorván szemére húzta széles karimájú
 4   1,  8  |                    Az vagyok - felelt az mogorván.~- Ha nemesember, akkor
 5   1,  10 |                  innen - nézte le Gracza mogorván - az anyád szoknyája mellé,
 6   1,  11 |          valakinek apja van!~Azután nagy mogorván hozzátette:~- Ha nem hiszi
 7   1,  12 |                   No, mi az? - szólt oda mogorván.~- Enni akarok - lihegte
 8   1,  12 |              férfiúnak.~Az visszafordult mogorván, és végignézte:~- Miféle
 9   1,  12 |                egy lompos fekete kuvasz, mogorván vicsorgatva a fogait. Laci
10   1,  17 |               ódon toronyban kondult meg mogorván a harang.~Ez a jel. Most
11   1,  18 |          toronyban megkondult a harang s mogorván zúgta, hogy »amen, amen«.~
12   1,  20 |                Pista.~- Nem - felelte ez mogorván, szinte sötéten. (Azt akarta
13   1,  21 |            pirult s odaszólt az elnöknek mogorván:~- Én sem hánytorgatok föl
14   1,  24 |              nyert, söpörte be a bankóit mogorván, kedvetlenül, mintha restellné,
15   1,  25 |              álom lett volna az ittléte.~Mogorván húzta kalapját a szemébe.
16   1,  27 |               rád.~- Itt a kezem - szólt mogorván a kékkõi szûcs.~Ravasz,
17   1,  27 |              elõl, kérlek - szólt a báró mogorván -, mert súlyt fektetek a
18  II,  4  |                   nem néznek olyan rideg mogorván, mint máskor.~Jancsi cigány
19  II,  4  |             szempilláit dörzsölgetõ mama mogorván enged meg, hozzátévén nagy
20  II,  5  |               nézett egy félóráig merõn, mogorván a semmibe. Senki sem merte
21  II,  6  |               igaz - felelt Sramko bácsi mogorván.~- Mindjárt mondtam. Mi
22  II,  11 |               nem látjuk többé.~A herceg mogorván rázta meg nagy, rõt fejét,
23  II,  15 |                 Mi kell? - szólított meg mogorván az én uram, Guyon Rikhárd.~
24  II,  15 |             dukál, szalutáltam, de én is mogorván feleltem vissza:~- Nekem
25  II,  15 |              ötven ágyú torka nézett rám mogorván, mintha mondaná: Ugyan mit
26  II,  20 |           jelenik meg lap, egész délután mogorván, rossz kedvvel jár-kel az
27  II,  22 |                  bajom, koma - felelt ez mogorván és még beljebb húzta kalapját
28  II,  24 |                 jegyzé meg a vén Kerecsy mogorván, s homlokán kidagadtak az
29  II,  24 |               magas, szigorú homlokával, mogorván összevont szemeivel, gõgösen
30  II,  26 |                 fordult arra!~Ott néz le mogorván az õsi kastély, hova õ többé
31  II,  26 |              mindent tud; cserfa, bükkfa mogorván, fenyegetõn néz rá sötét
32  II,  35 |              talált valami nyomot?~Dupin mogorván válaszolt:~- Én mindent
33  II,  95 |                  a kezdõdõ piros bimbók.~Mogorván nézett végig rajtuk az öreg,
34 III,  1  |                ül a tájon. Az öreg Fátra mogorván néz le fényes szemeivel:
35 III,  1  |              iránt.~- Hát aztán? - kérdé mogorván, ismét szikrafogdosásra
36 III,  2  |                  mondá Koppantyu Demeter mogorván.~- Pedig tegnap beszélte
37 III,  19 |                  keresel itt? - kérdé az mogorván, amint megnevezte magát.~-
38 III,  28 |              Sáfrány uramat - parancsolá mogorván -, te pedig eredj ki az
39 III,  49 |                   köhintett az alispán s mogorván intett a két vasvillásnak,
40 III,  83 |                    Ki az, mi az? - szólt mogorván Majgóné. - Hagyjanak békét
41 III,  87 |                kijött a kancelláriába, s mogorván kérdé tõlem:~- Hol vannak
42 III,  97 |                  van, jól! - förmedt fel mogorván. - Tudom én, mi a becsület.~
43 III,  100|              dadogá reszketve.~Az idegen mogorván emelte fel öklét, hogy takarodjék,
44 III,  116|             mosolyogva, kevély várainkat mogorván búslakodva.~- Ej! Hagyjon
45 III,  117|                 vágta közbe a fõkapitány mogorván. - Mi közük hozzá?~- Hát
46 III,  128|                 egymásnak a másvilágon!«~Mogorván nézett rám messzirõl a szülõi
47 III,  144|                restelli az uborkadolgot, mogorván hozza a krispint, hogy Fruzinkára
48 III,  148|               folyosón keresztül vezette mogorván, s azután kinyitott egy
49 III,  148|                 Itt marad, ebben - mondá mogorván.~Dorogi belépett, s kérõ,
50 III,  148|                Ki az? - szólt hátra nagy mogorván.~- Egy levelet hoztam a
51  IV,  25 |                 szemeivel rátekintett, s mogorván mondá:~- Ugyan ne tereferélj
52  IV,  85 |                 elõtti uborka-históriát, mogorván hozza a krispint, hogy Fruzinkára
53  IV,  111|            nyakába kötött szalvétával, s mogorván intett a fiskálisnak, hogy
54  IV,  134|               kielégítetlenül fordulok a mogorván föl s le sétálgató Tibádhoz,
55  IV,  142| boszorkánypraktikával, mert ott üldögélt mogorván egy zsákon Erzsók is az
56  IV,  146|              flegmával pipázott a bakon, mogorván mondá:~- Ha nem vak az úr,
57  IV,  151|             barmocskámat?~- Nem - mondám mogorván -, válassz apád és a nyúl
58  IV,  152|               Kedveskedni próbált, de én mogorván feleltem:~- Semmi közöm