Rész, Fejezet
1 1, 1 | kicsiholt, rágyújtott s lassú tempóban megnyomogatván
2 1, 1 | bátyámuram? - mondá a huszár lassú, fojtott hangon.~Erzsike
3 1, 2 | elõbb a két pára, mielõtt lassú, meggondolt lépéssel elõre
4 1, 2 | fájdalom lelket reszkettetõ lassú panasza, a szív titkos,
5 1, 2 | holdnak néma leheletben, lassú sóhajtásban, és többet fejez
6 1, 4 | támlájához támasztva, mellébõl lassú tompa sóhajok emelkedtek.~
7 1, 8 | legkevésbé sem konfundálta; lassú, méltóságteljes léptekkel
8 1, 9 | átszûrõdve, mint távoli zsongás, lassú, méla zeneként hatottak
9 1, 12 | koldusdiák elsápadt, és lassú reszketegség fogta el a
10 1, 12 | szerint.~De a nappali tündérek lassú népség. Nehéz csizmában
11 1, 12 | megdöbbenéstõl, hangját lassú reszketegség fogta el. Kiállott
12 1, 12 | Hallatlan!~Magday testét lassú reszketegség fogta el.~-
13 1, 13 | Ott van már Johanka - s lassú mosolygás látszott átverõdni
14 1, 15 | Csütörtökön déltájt indulunk lassú lépésben, vadászva, a palotahölgyek
15 1, 17 | Kaszperekné asszonyom.~A tömeg lassú morgásban adott hangot a
16 1, 20 | akar ez jelenteni?~Igazi lassú ázsiai vér csergedezett
17 1, 20 | lépcsõkön, roskatag léptekkel, lassú mormogással csillapítva
18 1, 20 | aztán közelednek a félénk, lassú lépések, kip, kop, míg végre
19 1, 23 | méhesben, s amint jöttek-mentek lassú dongással a méhek, úgy szálltak,
20 1, 24 | is csak egy szimptóma, a lassú érverés is. Egy násznagy
21 1, 26 | tehenet hajtani.)~E rejtélyes, lassú szóváltás teljes értelme
22 1, 27 | ajtai gyakran nyíltak meg, lassú, biztos csikorgással, amely
23 1, 27 | Ön igazán furcsa - mondta lassú, panaszos hangon. - Mi lelte
24 1, 29 | percek teltek, míg végre lassú, óvatos nyikorgással kinyílt
25 1, 31 | Megindultak az ökröcskék lassú, egyenletes lépegetéssel,
26 1, 34 | és fontoskodva mondta, lassú, ünnepélyes hangnyomattal:~-
27 II, 3 | én Mari keresztlányom.~- Lassú víz partot mos. Egyébiránt
28 II, 4 | A nagy toronyóra eközben lassú ünnepélyességgel négy vékonyat
29 II, 4 | valóságos gentleman!«~Azután lassú mosolygás követte a csodálkozást,
30 II, 5 | aztán mint megy át a hörgés lassú, fájdalmas szuszogásba,
31 II, 6 | menyasszony.~Elfojtott nevetés lassú szisszenése hallatszott
32 II, 7 | uram.~Mády eleinte félénk, lassú hangon olvasta a körmönfont
33 II, 7 | visszahúzódni az ólak felé, lassú, félénk morgással, mintha
34 II, 22 | az elõljáróság? - kérdé lassú, elfojtott hangon. Öregbíró
35 II, 24 | szerencsém.~Azzal méltóságos, lassú léptekkel kiment a füstös
36 II, 25 | kézmozdulatokkal, érctelen lassú hangon megjegyezve késõbb:~»
37 II, 26 | Salamon bácsi - suttogá lassú, gyöngédséget lehelõ hangon -,
38 II, 28 | állatkínzás elleni egyletek lassú terjedése, míg náluk már
39 II, 43 | elmaradhatlanul keletkezõ suttogás lassú morajából: a Fenyéri Irma
40 II, 51 | gondolkozva nézett maga elé, aztán lassú, méltóságos mozdulattal
41 II, 71 | közelrõl még borzalmasabb volt; lassú lépteivel mintha csak árnyként
42 II, 73 | kísértet lépeget felém komoly, lassú léptekkel és kitárt karokkal.~
43 II, 99 | apó sompolygott be a maga lassú tempójában.~Már odáig mégsem
44 II, 125| s a vagonbeli társalgás lassú moraja altatólag hatott
45 II, 127| szemesnek áll a világ... lassú víz partot mos, a hollónak
46 II, 127| apó sompolygott be a maga lassú tempójában.~Már odáig mégsem
47 III, 1 | közbeszólóra s méltóságos, lassú hangon felelé:~- Itt az
48 III, 1 | csinálván föléje, megtömé azt s lassú tempóban kicsiholt. A kova
49 III, 1 | honnan a sírás megszûntével lassú, szabályos szuszogás hallatszék.~
50 III, 25 | gágogjatok!~Hát erre valami lassú sziszegés támadt bent eleinte,
51 III, 33 | hajléka, s önkéntelenül lassú, suttogó hangba megy át
52 III, 102| megjuhászodva, mikor tovább volt, lassú morgással, majd végre panaszos
53 III, 102| volnának törve, lábamat lassú reszketegség fogta el.~Anna
54 III, 127| az ablakomban.~Lábaimat lassú reszketegség fogta el, elhalványodtam,
55 IV, 13 | blúzát, majd a mellényét lassú flegmával lerakja a hídkarfára.~
56 IV, 17 | megbánja. Megvan a vásár!~Lassú ünnepélyességgel kezdi kigombolgatni
57 IV, 44 | Vagy négy éve annak - kezdé lassú mesélõ hangon a koponya -,
58 IV, 152| meggyulladt volna és égne, fogyna lassú tûzzel.~Az éjszakán át még
|