Rész, Fejezet
1 1, 1 | Az öregember figyelmesen hallgatta a huszár szavait, és szigorú
2 1, 3 | Fodros Márton lekonyult fõvel hallgatta a velõs szavakat. »Uram,
3 1, 8 | kigyelmedhez.~Bike nem is hallgatta tán végig az egész mondatot,
4 1, 9 | homlokát és lélegzetfojtva hallgatta a bírót, míg agyában zûrzavaros
5 1, 11 | hegyek bölcsét. Végig is hallgatta nagy figyelmesen.~- Vakard
6 1, 12 | aztán meglehetõs közömbösen hallgatta a hosszú lére eresztett
7 1, 13 | szemkarikái kitágultak, s úgy hallgatta lecsukódó szempillákkal,
8 1, 13 | rágyújtván egy kassai kubára, hallgatta a talicskák csikorgását;
9 1, 13 | interpelláció.~Mély csöndben hallgatta a jobboldal, a szélsõbal
10 1, 17 | tervéig.~A király figyelmesen hallgatta.~- Valóban csodálatos történet -
11 1, 18 | heverõ tubust.~Mosolyogva hallgatta végig a borzalmas történetet,
12 1, 19 | asztaltársaság meglepve hallgatta ezt a csodálatos történetet
13 1, 22 | gazda semmit sem szólt, hallgatta, hallgatta és egyre pipázott,
14 1, 22 | semmit sem szólt, hallgatta, hallgatta és egyre pipázott, kékes,
15 1, 25 | Málnay Ákossal, ki Thalyt hallgatta áhítattal, amint II. Rákóczi
16 1, 26 | eltakarta. De még akkor is hallgatta sokáig a távolodó suhogást.
17 1, 26 | származhatnának.~Az öreg hallgatta, de olyan becsmérlõ ajkbiggyesztéssel,
18 1, 31 | legutolsó végibe, ahol órákig hallgatta a búzák zúgását… Hogy mozognak,
19 1, 31 | Inkább csak kíváncsiságból hallgatta, anélkül, hogy megmoccant
20 1, 32 | tájára helyezte a fülét, hallgatta figyelemmel sokáig, csak
21 1, 34 | levéldolgot, de senki sem hallgatta, pedig ki tudja, nem ebben
22 1, 34 | szép, halovány ábrázatját, hallgatta a lélegzetét, közben imádkozott.~-
23 II, 5 | bácsi lélegzet-elfojtva hallgatta, mint hörög, hánykódik mindenfelé,
24 II, 7 | belõle! Egész áhítattal hallgatta minden szavát! Oh, hogy
25 II, 7 | bácsi nagy kedvteléssel hallgatta ezeket a dolgokat. E’ bizony
26 II, 33 | ki azonban semmi áron sem hallgatta meg esdeklõ kérését. Egy
27 II, 33 | A fogoly egyideig némán hallgatta, végre megszólalt, s irigylendõ
28 II, 50 | A két leányka feszülten hallgatta.~Egyszerre csak megszólal
29 II, 54 | virrasztott ágya fölött és hallgatta annak lázas szavait. A beteg
30 II, 60 | forintot, de a kérelmet meg sem hallgatta.~- Ne is beszéljen, házmesterné.
31 II, 77 | komoly redõkbe vont arccal hallgatta végig. Volt biz azok között
32 II, 90 | Tisza tündére gyönyörrel hallgatta az Alföld boldogságát, hanem
33 II, 90 | engesztelte õt Délibáb, nem hallgatta enyelgéseit, szeme baljóslatúlag
34 II, 99 | borult, elmélyedt arccal hallgatta Ihont, vagy talán nem is
35 II, 99 | Ihont, vagy talán nem is hallgatta.~- És még ez sem minden.
36 II, 99 | álomlátó, behunyt szemmel hallgatta e szavakat, mik, úgy érezte,
37 II, 116| Mariska nagy figyelemmel hallgatta, belefecsegett maga is,
38 II, 123| községházán s nagy figyelemmel hallgatta a szolgabíró által felolvasott
39 II, 127| borult, elmélyedt arccal hallgatta Gábort.~- És még ez sem
40 II, 127| álomlátó, behunyt szemmel hallgatta e szavakat, mik - úgy érezte -
41 II, 129| vitték.~Erzsike elandalodva hallgatta ezeket, szájacskája nyitva
42 II, 134| ugyancsak ráférne...~A fõúr csak hallgatta egy darabig, ásított egyet-kettõt
43 III, 1 | csendes pipaszó mellett hallgatta annak szabályos szuszogását.~-
44 III, 1 | míg õ maga olyan szívesen hallgatta mind a kettõt, mintha értené.~ ~
45 III, 2 | kezét bágyadtan leeresztve, hallgatta a jegyzõ tollának percegését,
46 III, 2 | Leült egy kõre az udvaron, hallgatta, mit suttognak az eperfa
47 III, 2 | de nem hallotta… nem azt hallgatta.~»Ha a piros rózsát ejtem
48 III, 39 | egy bokorba húzódék, onnan hallgatta dobogó szívvel, mi fog történni.
49 III, 54 | lecsukta a szemeit, s úgy hallgatta azt a tündérálmot. Tán bizony
50 III, 94 | rá… Zsófia merengõ arccal hallgatta, tudod, ahogy az asszonyok
51 III, 121| Otrokocson…~De bizony, nem hallgatta azt tovább Czirok uram,
52 III, 144| Hatvani felült ágyában, úgy hallgatta lélegzetfojtva, hogy egy
53 IV, 48 | elandalogva, olvadó szívvel hallgatta.~Este, amikor elbúcsúzott,
54 IV, 83 | tülköt a füléhez igazítva hallgatta, s csak néha szólt közbe
55 IV, 85 | Hatvani felült ágyában, hallgatta lélegzetfojtva, hogy egy
56 IV, 97 | tanakodtak. Pali nagy élvezettel hallgatta a kosárból addig is, míg
57 IV, 142| Aztán a mezõbíró jelentését hallgatta meg. Az még mindig elképedve,
58 IV, 151| Megvizsgált, megkopogtatott, hallgatta a mellem járását.~- Semmi
|