Rész, Fejezet
1 1, 12 | öreg diktált:~- A lelkemet hagyom a mennybeli istennek.~A
2 1, 12 | tovább, diák. A testemet hagyom az anyaföldnek.~Ezt is nyugodtan
3 1, 12 | értéktelen holmi.~- A földjeimet hagyom a Kertész János unokámnak.~
4 1, 12 | készpénzemet, ezer talléromat pedig hagyom a legfiatalabb unokámnak,
5 1, 12 | vígan - …a kutyákat nektek hagyom, diákok!~Rémletes volt,
6 1, 12 | tiedért, de a tiedet ki nem hagyom siklani a kezembõl.~S hogy
7 1, 13 | ezerhétszáz forintokat hagyom Jahodovsky Józsefné asszonynak,
8 1, 13 | Tivadar~Ui. Növényeimet hagyom a Nemzeti Múzeumnak, ruháimat
9 1, 18 | maradt -, mert én is rájok hagyom, amim van. Jól tudja a lurkó,
10 1, 20 | ajtóhoz, én majd kissé nyitva hagyom, hogy magad is mindent meghallhass.
11 1, 23 | hát üsse kõ, inkább neked hagyom s én majd kölcsönzök valahol…
12 1, 24 | országban, azt mind rátok hagyom.« A haldokló úr se fösvényebb:
13 1, 26 | megígéritek, hogy megvártok. Itt hagyom nektek a szakácsot, a konyhát,
14 1, 26 | és viceházigazdának itt hagyom a papot. Ha nem ígéritek
15 1, 31 | halottas ágyánál, hogy el nem hagyom?~- No, én nem bánom, nagyuram,
16 1, 35 | nem ajánlhatok eléggé, itt hagyom Baptistet, aki olyan titkárféle
17 II, 6 | õtet felesignek. Inkább le hagyom nyúznyi testemrõl bõrt nagydobnak,
18 II, 6 | bõrt nagydobnak, inkább hagyom magamat megsütetnyi elevenen,
19 II, 21 | Örzsike hévvel. - Én nem hagyom el Miskát. Hiszen õ is éppen
20 II, 24 | ingó és ingatlan vagyonomat hagyom a tekintetes vármegyének,
21 II, 33 | is csak nagy becsülésemet hagyom. De Tom öcsém oly vásott,
22 II, 33 | hat milliómat tehát neki hagyom, hogy szégyen ne érje családunkat.»~ ~
23 II, 33 | nagytudományú X. úrnak, hálám jeléül hagyom mindazokat, melyek szekrényemben
24 II, 40 | Zengõ, a zenész.~- Én nem hagyom a fokhagymás rostélyost -
25 II, 43 | tanító. - Majd ilyenkor hagyom itt az oskolát. E magasztos
26 II, 47 | én ilyen érdekes idõben hagyom itt a lapokat!~Végre is
27 II, 95 | és félénken mondja:~- Nem hagyom itt. Hazaviszem. Dehogy
28 II, 95 | itt. Hazaviszem. Dehogy hagyom itt, ahol elrontják. A világért
29 II, 95 | sógor. Gubó legyek, ha itt hagyom, ahol elkényeztetik.~Így
30 II, 95 | meggondoltam magam, nem hagyom itt többé; magammal viszem.~-
31 II, 110| korában is.~- Ha én akkor abba hagyom kedvéért a szivarozást,
32 II, 114| holtom után minden vagyonomat hagyom. Igen, a gyerek, ha jól
33 II, 123| hagytam. Hanem a Mariskát nem hagyom, nem a selyem ruhához született
34 II, 137| cókmókot (mert õt csak nem hagyom el) s hazapályáztunk.~A
35 III, 1 | megszakad, leomlik, sem hagyom… Nem hagyom egyetlen hajszáladat
36 III, 1 | leomlik, sem hagyom… Nem hagyom egyetlen hajszáladat sem,
37 III, 1 | derekamat, mert megõrül, ha nem hagyom.~- Hát hagytad, ugye? -
38 III, 2 | bolondokat… mert mindjárt itt hagyom!~- Magammal viszlek, ha
39 III, 5 | kereszttel mi történjék?~- Úgy hagyom - viszonzá tompa hangon,
40 III, 32 | hát akkor el is megyek s hagyom ezt a nagy kérdést nyugodni -
41 III, 34 | én maradok inkább és nem hagyom megázni újdonatúj kalapomat.~
42 III, 70 | rendetlenség! No, ezt nem hagyom annyiba!~Laucsik csengetett.
43 III, 79 | csatában. Most már azért se hagyom azt az ingyenjegyet az államnak.~
44 III, 83 | esztendeig.~- No, már ezt nem hagyom ennyibe - szörnyülközék
45 III, 83 | esett violencia.~- De nem hagyom Nem én. Ohó! Egy Pélly Barnabást
46 III, 87 | Elmegyek a saját szavamtól, ott hagyom martaléknak… isten neki…
47 III, 123| költség. De már ezt nem hagyom annyiban, bepörlöm Jókait,
48 III, 135| öreges betûivel:~»Neked hagyom, kedves doktor keresztfiam,
49 III, 143| Minden vagyonomat neked hagyom fiam, csak ezt a gyémánt
50 III, 148| beszéde van velem. Azért itt hagyom egy pillanatra. Szedjen
51 IV, 13 | mondám ingerülten -, újra itt hagyom zálogba. Adja ide a pénzemet!~-
52 IV, 13 | megáld, ha én most a vízbe hagyom ugrani; neki csak teher
53 IV, 68 | Hanem a nyakukra megyek, nem hagyom annyiba.~Váltig csillapította
54 IV, 89 | a faluból, ha a nyakukon hagyom Nagy Mártont, hol azzal
55 IV, 101| váltig erõsködött: »Nem hagyom magamat; nem fog ki rajtam!«~
56 IV, 127| agyonnyomorgatott hõsök árnyéka. Ezeket hagyom én a holdkóros poétáknak.~
57 IV, 147| csak ezt a fehér palackot hagyom meg - hát hogy választhatsz
58 IV, 148| nagyasszony kevélyen. - Rögtön itt hagyom a házadat.~- Anna! Lelkem,
|