Rész, Fejezet

 1  IV,  97|               van elterjedve Selmecen Gábel Jánosról, arról az együgyû
 2  IV,  97|               az egyik professzornak, Gábel Istvánnak. Onnan könnyen
 3  IV,  97|              cudarul bántak a szegény Gábel Jánossal. A lovaira epigrammákat
 4  IV,  97|             nem jó dolog - sopánkodék Gábel János uram, mert egy cukorgyár
 5  IV,  97|              Ilyen együgyû ember volt Gábel János, akinél a Pali bátyám
 6  IV,  97|      gyerekhez (mert arról értesített Gábel János, hogyha nem jön fel
 7  IV,  97|              el, hanem majd elbeszéli Gábel bácsi. Vegyétek a kalapjaitokat,
 8  IV,  97|               kalapjaitokat, menjünk!~Gábel János éppen az ebédtõl kelt
 9  IV,  97|                 És most hozzám lépett Gábel bácsi, megsimogatván a fejemet.)
10  IV,  97|          benne.~- Azt majd meglátjuk, Gábel úr, akkor - vágott közbe
11  IV,  97|           gyerek.~- Nem ér az, kedves Gábel úr, semmit.~- Nem ér? Hát
12  IV,  97|              el a Szózatot! - rendelé Gábel bácsi, mialatt a büszkeség
13  IV,  97|               ne kínozza õket, kedves Gábel úr - szólt anyám türelmetlenkedve. -
14  IV,  97|          magát.~- Különös nótája van, Gábel úr.~De Gábel úr nem felelt;
15  IV,  97|              nótája van, Gábel úr.~De Gábel úr nem felelt; könnyei előtörtek
16  IV,  97|             szívem…~- Jól van, kedves Gábel úr, de talán áttérhetnénk
17  IV,  97|            mellére ütött.) Ilyet csak Gábel János bírt összehozni.~Anyám
18  IV,  97|                 biztatta a gyerekeket Gábel úr -, egyenként közeledjetek,
19  IV,  97|                Hol születtél? - kérdé Gábel úr.~- Londonban - válaszolt
20  IV,  97|               születtél?~- Párizsban.~Gábel úr fürkészõ szemeket vetett
21  IV,  97|        Franciscóban.~- Elég! - kiáltá Gábel úr pátosszal. - Elmehettek!
22  IV,  97|                  Ó, igen - válaszolta Gábel úr, a kecskeszakállát simogatva. -
23  IV,  97|                  Jól van, jól, kedves Gábel úr - vágott vissza a mama -,
24  IV,  97|            otthon is.~- Hüm - felelte Gábel úr mosollyal -, még az is
25  IV,  97|             tudja, ki vagyok én? Én a Gábel Mariska vagyok, ahol a Pali
26  IV,  97|   szerencsésen hazaérkeztünk. Azalatt Gábel úr elbeszélte anyánknak
27  IV,  97|      született, Török Gyuri nevezetû (Gábel bácsi szemei könnyel teltek
28  IV,  97|              Térjünk talán a dologra, Gábel úr.~- Hát jól van, egy kis »
29  IV,  97|          alatt.~- Nonono - csillapítá Gábel úr -, elszóltam magamat.
30  IV,  97|               tréfadolog.~- Köszönöm, Gábel úr.~- A Mariska lányomat,
31  IV,  97| morfium-csöppeket - futott ki lihegve Gábel úr a szakácsnéhoz.~Összerohantak
32  IV,  97|              amint megpillantá Palit. Gábel úr legott figyelmeztette,
33  IV,  97|              kívánta.~- Félek - vélte Gábel úr -, kártékony lészen a
34  IV,  97|          támadt, mikor Pali belépett. Gábel úr félénken húzódott a kályha
35  IV,  97|             sedes?~- Holnap - felelte Gábel úr.~Valóban, másnap összeült
36  IV,  97|               az ítélõ urak, csak még Gábel úr hiányzott, a mi Gábelünk
37  IV,  97|                mi ez? - fenyegeté meg Gábel úr fennhéjázó hangon. -
38  IV,  97|           ágában sem volt elmozdulni.~Gábel úr hátrált vagy két lépést,
39  IV,  97|       tombolva mérgében és félelmében Gábel úr, hogy végre ránk akadt.~-
40  IV,  97|               Igaz-e - kérdék -, hogy Gábel tanár úrnak te írtad a névtelen
41  IV,  97|             könnyelmûség - jegyzé meg Gábel professzor úr. - A koldusasszony
42  IV,  97|              Te gyúrtad azt a gombát?~Gábel úr elvörösödött, mint a
43  IV,  97|               kölyke! - szisszent fel Gábel professzor úr.~- Ezek mind
44  IV,  97|          látnia kellett benneteket, a Gábel Mariska reád vallott.~-
45  IV,  97|   gyermekleány.~- A húgom - hüledezik Gábel professzor úr.~Az arca piros
46  IV,  97|              te tacskó? - pattant fel Gábel úr fölpaprikázva. - Takarodsz
47  IV,  97|           felszisszenése hallatszott. Gábel úr eltakarta szemeit a tenyerével
48  IV,  97|             No, no! Ki tudja?« - és a Gábel úr nyers hangját vehettük
49  IV,  97|             könyvbe és a végrehajtást Gábel kollégára bízzuk - jegyzé
50  IV,  97|            után elszállingóztak, csak Gábel úr maradt ott, az õ tollának
51  IV,  97|             én. Szabadon eresztettem.~Gábel úr nagy szemeket meresztett,
52  IV,  97|            Nincs annak kutya baja se.~Gábel úr kékült-zöldült mérgében,
53  IV,  97|               hogy ilyen jó az isten.~Gábel úrhoz érve már ott találtuk
54  IV,  97|        ugrándozva sietett elénk, maga Gábel úr azonban haragos volt,
55  IV,  97|         tovább a háznál.~- Tudja mit, Gábel úr, adja hozzám magyar szóra,
56  IV,  97|           leányom.~- Cserébe? - szólt Gábel úr. - Mond a tekintetes
57  IV,  97|             én is ráállok - fejezé be Gábel úr. - Mennyi ruhát csomagoljak
58  IV,  97|        történt, én magam ott maradtam Gábel bácsinál német szóra. Mariskát