Rész, Fejezet
1 1, 1 | téli ruházatra gondol…~Eljött a nagy nap. A derék emberek
2 1, 2 | sietett eléje:~- Nos, hüm… eljött, picikém? Csak csöndesen.
3 1, 3 | parasztemberrel, ki rendesen eljött megtudakozni, hogy itthon
4 1, 13 | azelõtt, a Herkules mindennap eljött s egész otthonosan viselte
5 1, 15 | zágrábi érsek is, bár betegen, eljött) festõi redõzetû tabursumaikban,
6 1, 17 | szõtt hatalmas szárnyaival. Eljött, hogy megegye az egész Lublót,
7 1, 18 | volna - felelte vidáman.~- Eljött volna-e a temetésemre?~-
8 1, 20 | valami oka lehet.« De ha eljött volna a bálba, a pletyka
9 1, 23 | nagyapám írt neki, s báró Knopp eljött másnap a vizsláért. (Bezzeg
10 1, 25 | lajbiján.~- No, majd kitudódik…~Eljött végre a kitûzött nap. A
11 1, 26 | jöttünk), hogy az öreg paraszt eljött a Hankáért, s el akarta
12 1, 31 | kenyérmorzsákat szórt neki. Mindig eljött ezentúl, megszerette az
13 1, 31 | szomjasan.~Éjfél felé újra eljött az orvos, valami névnapról
14 1, 31 | néhány nyelves asszony eljött Kupolyiékhoz pletykázni
15 1, 31 | Bizonnyal õ volt az. Eljött õt megmenteni.~- Ki? - kérdi
16 1, 32 | Szoltsányi pedig másnap reggel eljött búcsúzni.~- Tehát csakugyan
17 1, 35 | azonban keveselt eztet, eljött Istenhez panaszkodni. Isten
18 II, 9 | három mellé szívéhez, azután eljött hozzám és azt mondta nagy
19 II, 17 | kapu, kiálts város, mert eljött az irtózatos minuta, melyben
20 II, 22 | elképzelni, hogy mi; de azért eljött mindenki, ha a szegény Mihály
21 II, 24 | megsavanyodott képû hitelezõje eljött rá veszekedni, amiért õt
22 II, 24 | jöjjön be hozzám.~Sárika eljött másnap. A városban már széltében
23 II, 25 | Tavaly. Az egész magisztrátus eljött hozzám tisztelegni. Még
24 II, 25 | barátom! Köszönöm, hogy eljött. Nini, most jut eszembe,
25 II, 34 | azonban az elfogyott, akkor eljött minden héten egy ember és
26 II, 34 | házaló minden héten rendesen eljött, és egyik darabot a másik
27 II, 99 | No, nézze az ember! Õ is eljött pályázni a húsz fontra!
28 II, 112| történnie. Az az õrült fiú eljött éjszaka idején, kétségbeesett
29 II, 120| ha lassan is múlt az idõ, eljött a 10 óra, el a 11 is, de
30 II, 125| No, ez ugyan jó, hogy eljött otthonról!)~Némelyek arca
31 II, 127| fia, rókának róka... Õ is eljött pályázni a száz forintra.
32 II, 135| magam, hogy azt hiszem, eljött az ideje felvenni a derékfûzõt.~-
33 III, 1 | Hátha mégis a herceg. Hátha eljött Bécsbõl. Az Anika is hallotta
34 III, 2 | sötéten fel s alá a szobában. Eljött, ide talált; a hír megsúgta
35 III, 7 | nem is biztatta sohasem.~Eljött azon a szerencsétlen éjszakán,
36 III, 15 | éppen ostobaság.~Mikor már eljött a várvavárt pillanat, bent
37 III, 23 | valamikor, nagy fiú lett. Az is eljött egyszer - de az öreg õt
38 III, 39 | megsüvegelni ezentúl.~A koldus is eljött a látványossághoz. Azok,
39 III, 70 | Laucsik szobájába nyitva.~- Eljött? Hát ki rendelte be? - kezdé
40 III, 72 | Tudod, a falu végett.~Este eljött értük, mint ígérte. Már
41 III, 90 | temetése után két napra eljött hozzám a püspök jól táplált
42 III, 90 | héring.~A szegény püspök eljött hozzám a kerti lakba (mert
43 III, 101| pedig nem tudtak olvasni.~Eljött azonban az ideje, hogy a
44 III, 101| ügyhöz.~A szegény ember eljött másnap. Tisza vidám arccal
45 III, 148| sokáig várnia, hiszen úgyis eljött minden délután.~Szép, daliás
46 IV, 7 | pompával, még a nádorispán is eljött a temetésére, s maga Mária
47 IV, 25 | közt.~Hanem mikor aztán eljött az az idő, amikor az erények
48 IV, 48 | önhöz intézni.~Károly úr eljött harmadnapra dobogó szívvel,
49 IV, 48 | kulcsát.~Az iktató másnap is eljött.~- A katonatiszt ostoba
50 IV, 48 | szegény iktató harmadnap is eljött.~- A matschakerek egy ostobaság -
51 IV, 48 | sportsmanok esetét.~Az iktató eljött a következõ nap. Hova is
52 IV, 48 | hálójában.~Másnap mikor eljött, Boriska megfogta a kezét,
53 IV, 97 | meg nem elégedett ezzel, eljött egy este, s szép tapintatosan
54 IV, 97 | mikor Vankovics megint eljött a kulcsokkal. »Ez a pedellus! -
55 IV, 103| bocsátkozni. Mikor sátán uram eljött a fizetségért, az asszony
56 IV, 111| Nem ott; az inas megint eljött, elszedte a tányérokat,
57 IV, 127| bocsátkozni. Mikor sátán uram eljött a fizetségért, az asszony
58 IV, 149| bocskornak, s egy napon eljött a tímár is a városból: nagy
|