Rész, Fejezet

 1   1,  3  |            nem restelli annak szúró tekintetét, nagyon összeszoktak együtt,
 2   1,  4  |              Tétovázva hordta körül tekintetét, mint a lábadozó beteg.
 3   1,  4  |         ügyvéd rászegzett szerelmes tekintetét elkerülendõ, õ a magáét
 4   1,  9  |           kis-ilyei határnak szegzi tekintetét, ott a falu végén két termetes
 5   1,  11 |            élénken emelte rá fáradt tekintetét. - Ah! Elég csinos!~- Azért
 6   1,  12 |          nyugtalanul körülhordozván tekintetét az idegen helyen.~- Leszakadt
 7   1,  13 |   önkénytelenül az idegenre vetette tekintetét, aztán felugrott, eleresztette
 8   1,  13 |            ijedten és mohón fordítá tekintetét a vidáman nevetgélõ leánycsoport
 9   1,  16 |        bánatos asszony tétova, dúlt tekintetét a királyra emelte s egykedvûen,
10   1,  17 |   sztaroszta szórakozottan, elkapva tekintetét a Csernyiczky legurult véres
11   1,  18 | önkéntelenül a tehénke felé fordítá tekintetét. Hátha minden úgy van, mint
12   1,  18 |             rá.~Úgy érezte Mihály a tekintetét, mintha lánggal égõ pálinkát
13   1,  23 |             találta vetni a delejes tekintetét, bezzeg lesütöttem én a
14   1,  23 |         észrevette a Safranyik éhes tekintetét (meglehet, hallotta is szavait),
15   1,  24 |             mondja - mereszté rám a tekintetét bizonytalanul. Úgy rémlett
16   1,  25 |             Lassan-lassan az egymás tekintetét is kerülni kezdték, s örültek,
17   1,  28 |           hozzá, így szólt, merengõ tekintetét rám tapasztva:~- Hozass
18   1,  28 |          hanem a földre mélyeszté a tekintetét, mintha oda akarna befúródni,
19   1,  32 |         szemet vesz észre. A vadász tekintetét el nem kerüli az ilyesmi.~
20   1,  32 |           szemérmetesen lesütötte a tekintetét), mind a kettõnket keresztüllõne,
21   1,  32 |        Szoltsányi úrral.~S fürkészõ tekintetét végigjártatta a két úron,
22   1,  34 |          Talán nem igaz, mi?~És vad tekintetét szinte belevágta az Apró
23   1,  34 |             de a szerelmes, gyöngéd tekintetét minden órában rajta felejtette.
24   1,  35 |       Duzzogva fordította el tõle a tekintetét, s még a székét is féloldalt
25   1,  35 |          választ.~Az nem állhatta a tekintetét, lesütötte a szemeit.~-
26  II,  1  |         csak nagysokára vetette oda tekintetét a jelenlevõkre. Talán meg
27  II,  3  |     zavarral jártatá körül tétovázó tekintetét. A finom, nagyvilági ember,
28  II,  6  |           hosszasan találta feledni tekintetét egy fiatal férfi arcképén; ...
29  II,  7  |     szántszándékosan kerüli Melanie tekintetét, de az azért ott függ folytonosan »
30  II,  11 |    gyanakodással szögezte rá fagyos tekintetét.~- Tehát csakugyan nem volna
31  II,  12 |            fiam - szól Álmos, komor tekintetét atyai szelídséggel váltva
32  II,  28 |           Allah megkönyörült rajta. Tekintetét, mint legközelebbi időkben
33  II,  48 |             Matyi fejet csóvál, bús tekintetét félénken hordozza szét a
34  II,  59 |             hozni tartozását.~Hálás tekintetét az égre emelte.~Oh, anyám -
35  II,  60 |         tündöklõ csillagra szegezte tekintetét, s nézte, nézte sokáig a
36  II,  120|         világért sem vette volna le tekintetét azon irányból, honnan a
37  II,  135|       fiatalember le nem veszi róla tekintetét, mely epedõ és ábrándos.~
38 III,  1  |        mondá szelíden s szemrehányó tekintetét, melyet könnycseppek homályosítottak
39 III,  1  |      gyermek gyávaságával indítá el tekintetét a végzetes hely felé, honnan
40 III,  2  |             hosszan vetette rá édes tekintetét.~…S jaj, kiesett kezébõl,
41 III,  25 |          indítá el szelíd, ábrándos tekintetét a kérdezõre, s azután, mint
42 III,  34 |          igen gyakran vetette rá ma tekintetét.~Az óra mellett ott állott
43 III,  42 |           közönyösen jártatta végig tekintetét a két gyönyörû leánykán
44 III,  43 |        semmit. Megnyugodva fordítja tekintetét másfelé.~És mégis ott motoszkál
45 III,  63 |             bírta levenni róla éhes tekintetét.~A jó Eugen herceg, aki
46 III,  144|      levenni róla kék szemének édes tekintetét.~A magyar ördögnek ez volt
47  IV,  1  |         ránéztem, rajtam találtam a tekintetét. Hirtelen visszarántottam
48  IV,  1  |           mint a karika.~Anyám éles tekintetét ki nem kerülte a modora.~-
49  IV,  15 |     fölvetette, végigjáratván komor tekintetét az embereken, a falakon
50  IV,  17 |             világért sem venné le a tekintetét a sarokról, ahol a megvett
51  IV,  45 |               kérdé tétova hangon a tekintetét fürkészve, hogy talán megzavarodott
52  IV,  97 |             jártatta végig rajtok a tekintetét.~A fiúk rágyújtottak a »
53  IV,  131|               felelte Mária, szende tekintetét felemelve a tányérjáról.~
54  IV,  144|             fiam, mi bajod?~Zavaros tekintetét reám vetette.~- Meghalok -
55  IV,  147|      szemeit, éreztem hideg, fagyos tekintetét, de csak egy sóhaj volt
56  IV,  147|           mereven, mozdulatlanul, a tekintetét rám szegezve.~Kilelt a hideg,
57  IV,  152|            nyugtatta rajtam bágyadt tekintetét, aztán magához intett.~Odatámolyogtam,