Rész, Fejezet
1 1, 1 | nyeregbe.~Egyet dobbant örömében a szíve, mint a trónvágyóé,
2 1, 3 | toporzékolni, ugrálni kezdett örömében, mint a vadállat, azután
3 1, 3 | asszony egészen néma maradt örömében, még gondolkozni sem bírt;
4 1, 4 | ellenségét is megölelte volna ma örömében. Tehát egyenesen szívére
5 1, 4 | Fogtõy majd kibújt a bõrébõl örömében. No, most már bízvást fölléphetett
6 1, 10 | könnyei kicsordultak, s örömében térdeire vette a pribolyi
7 1, 12 | Dobos bácsi leugrott nagy örömében a fáról, de olyan szerencsétlenül
8 1, 12 | egy rakáson.~Fölsikoltott örömében, azután remegve nézett körül,
9 1, 12 | Megtartom.«~Felsikoltott örömében.~Bánta is õ most, hogy Rákóczi
10 1, 12 | fehér kutyája!~Fölsikoltott örömében: Dráva! Dráva!~A kutya vígan
11 1, 15 | madarat lehetett most fogatni örömében a nagy ijedség után, megigazgatta
12 1, 19 | Waldecknek. Megdobbant a szíve örömében. Erre a véletlenre várt
13 1, 19 | segédkezett, menten elejtette erre örömében az ezüst nagy tálcát. A
14 1, 20 | Lengyel Pali belehagyította örömében a sótartót a nagy bõgõbe.~-
15 1, 20 | úgy ugrált tõle a szíve örömében) -, azt hallom, cirkusz
16 1, 23 | az én szívem pedig ugrált örömében, hogy meglátom holnap Piroskát.~
17 1, 27 | kacagott, mint egy gyermek, örömében, hogy ilyen leleményes számmûveletet
18 1, 31 | de belül a szíve inkább örömében ugrált. Íme, mégis eljöttek
19 1, 31 | pedig mindettõl repesett örömében.~Mikor esténként kiálltak
20 1, 34 | meg nem ölelte Máli nénit örömében.~- Hiszen éppen ez az én
21 1, 34 | Lõrinc fütyörészni kezdett örömében, hogy a gazdája humora immár
22 1, 35 | Szlamcsik a tenyereit dörzsölte örömében.~- A legjobb évek. Már intelligitur
23 II, 5 | kedélyhangulatába törõdött afeletti örömében, hogy a Pilászi szavait
24 II, 14 | szolgálhatok.~Erre aztán urambátyám örömében kihúzott a bugyillárisából
25 II, 17 | úr elõször elhalványodott örömében, amint a postáról hozott
26 II, 17 | butéliák, eszét sem tudja örömében.~- Miféle butéliák?~- Miket
27 II, 21 | Szíve hangosan dobogott örömében. Ki tudja, a kenyérnek örült-e
28 II, 21 | A koldusfiú felkiáltott örömében, de a leányka a félelemtõl
29 II, 26 | már elõre majdnem repesett örömében, ha az így szépen elõkészített »
30 II, 52 | nyájasan mosolygott, ugrált örömében, madarat lehetett vele fogatni...~
31 II, 55 | rendõr szíve nagyot dobban örömében. Íme, végre itt az alkalom,
32 II, 66 | lélegzetet venni, reszketett örömében, hogy a mennyországban van.
33 II, 69 | Benn a szíve pedig tombolt örömében.~Hûh! Milyen diadal lesz
34 II, 72 | fogott egy hatalmas eszmét. Örömében elsikoltá magát.~- Igen,
35 II, 91 | megvigasztalódva repesett lelkem örömében, hogy: de iszen bor a bor
36 II, 93 | Sándor majd kiugrott bõrébõl örömében.~De Szana nemsokára Lauka
37 II, 94 | a hintó. Ilonka repesett örömében, olyan szép volt; fölhasználva
38 II, 95 | közül elsikoltotta magát örömében az egyik, kiejtette kezébõl
39 II, 116| Ugrált, reszketett a szíve örömében, hogy az õ kis madara milyen
40 II, 117| szíve hangosan dobogott örömében.~Íme, annyi mellõztetés
41 II, 123| öreg szíve - nagyot dobbant örömében, azután remegni kezdett
42 II, 123| szemeibõl könnycseppek hullottak örömében.~»Áldott legyen a szellõ
43 III, 2 | Hogyne tetszenének!~Tapsolt örömében, vagy talán azért is, hogy
44 III, 2 | anyaföldet, szíve megdagadt örömében.~De jó is, hogy oda nem
45 III, 10 | balra nézegetett. Dagadt örömében a szíve, hogy majd mennyire
46 III, 11 | Boriska kis kezeivel tapsolt örömében erre az ígéretre.~Az utolsó
47 III, 24 | majd elrikkantotta magát örömében erre a mentegetõzésre.~-
48 III, 34 | aludni, sem enni nem tudott örömében, míg fel nem virradt a nagy
49 III, 56 | Szíve lázasan dobogott örömében. Nemzetes Molnár András
50 III, 81 | ráncos kezeit dörzsölte örömében, s mind a ketten rámosolyogtak.~-
51 III, 114| éjjel nem tudott aludni örömében.~Még szürkület elõtt kelt
52 III, 114| gazdájához, és a farkát csóválta örömében.~- Íme, asszonyom, itt a
53 IV, 41 | Boróth-kastély.~Pali bácsi örömében egy csomó hatost dobott
54 IV, 94 | mondá a báró táncolva örömében. - Ebbõl nagy embert kell
55 IV, 100| nyomtatni.~Nyakamba ugrott örömében.~- És mibe fog kerülni? -
56 IV, 109| principálisa elõtt, az odavolt örömében és kevélyen simogatta meg
57 IV, 111| öreg Pakas és felkiáltott örömében: »Örülj, tányér, nem csörömpölsz.« (
|