Rész, Fejezet
1 1, 27| olyan lusta levelet írni.~Mimi a szép fehér kezével egy
2 1, 27| legszigorúbb böjt.~- Ne okoskodj, Mimi. Hátha kompromittálom magamat.~
3 1, 27| kompromittálom magamat.~Mimi a lábával toppantott.~-
4 1, 27| sóhajjal.~- No, hát diktáld.~Mimi föléje hajolt a hullámos
5 1, 27| el, druszám, azt a pört?« Mimi visszaemlékezett most erre (
6 1, 27| a nagy csapásokat. Nem a Mimi iránti szenvedélye volt
7 1, 27| varratta Krúdy a csizmát? A Mimi fel se húzná. Nevetséges.
8 1, 27| is tudna szeretni a finom Mimi egy zsiványon? Aztán, hogy
9 1, 27| tudnak? Hátha mégis bûnös a Mimi? Az igazat megvallva, nem
10 1, 27| kastély tornyos része, és ha Mimi vagy a cselédség közül ott
11 1, 27| kieszelni. Legjobb lesz, ha a Mimi kis lábaira mond bókokat,
12 1, 27| illenék ezekre a lábakra.«~Mimi felpattan:~»Ugyan, eredj,
13 1, 27| bekövetkezõ párbeszédjét, a Mimi mozdulatait, arcjátékát.
14 1, 27| arca, mint a nyír héja.~- Mimi! - hörögte álmélkodással,
15 1, 27| trapézmûvésznõ képes ilyesmire.~Mimi egy perc alatt lent termett,
16 1, 27| eszedbe ilyen ruhát fölvenni?~Mimi fölhúzta topánját, fölkelt,
17 1, 27| fektetek a feleletedre.~Mimi csak most kezdett figyelmessé
18 1, 27| rózsatövisbe beleakadt a Mimi pántlikája, mely azon vidék
19 1, 27| szoknya baloldalán röpköd. Mimi megrántotta, a pántlika
20 1, 27| volna fel a fa tetejére.~Mimi összerezzent, Balassa legalább
21 1, 27| kísért, míg vissza nem kapja.~Mimi most átcsapott az elhanyagolt
22 1, 27| szerelemtõl izzó hangon hörgé:~- Mimi, Mimi, te megcsalsz engem!
23 1, 27| izzó hangon hörgé:~- Mimi, Mimi, te megcsalsz engem! Te
24 1, 27| jégtartóban.~Aztán elõjött a Mimi is, üdén, vidáman, mosollyal,
25 1, 27| szalmakalappal. Egy egészen új Mimi volt. Mintha most látná
26 1, 27| igyál még egy korty pezsgõt, Mimi! A kedvemért!~Megindul az
27 1, 27| megtöltve?~- Mind a két csöve.~Mimi arcán igazi ijedelem mutatkozott.~-
28 1, 27| pántlika egy magas fán?~Mimi látta újra vadul villogni
29 1, 27| szentjánosáldását megisszuk, ugye, Mimi? Mulass te is, kis szívem.
30 1, 27| jut eszedbe? - pirongatá Mimi, ki egykedvûen kötögetett
31 1, 27| odakünn kaptok. Kérlek, Mimi, gondoskodj róluk. - De
32 1, 27| összetapossa.~- Hozass, kérlek Mimi, tollat, tintát.~Csakhamar
33 1, 27| A cigányok vacsorájáról Mimi gondoskodott, õt is mulattatta
34 1, 27| megbecsülni a rézpénzt is.~Mimi egy kis idõ múlva ismét
35 1, 27| mégis van! A szegény kis Mimi úgy restelkedett, de úgy
36 1, 27| öreg óra múlva került haza Mimi a harmathullástól csatakos
37 1, 27| Nini, a kis cipõcskék!~A Mimi hálószobája ajtajánál oda
38 1, 27| ezalatt ráért elmélkedni a Mimi viselt dolgain s mérlegelni
39 1, 27| visszajöttek a zsandárok, akiket Mimi elfogatására küldtek ki
40 1, 27| szoknyát (éppen viselt a Mimi olyan füst színût), azután
41 1, 27| Mert mind a két cipõt Mimi a bal lábán viselte.)~Minthogy
42 1, 27| mi volt ez? Istenem, a Mimi hangja! Vagy inkább hallucináció,
43 1, 27| fájdalmában. Ah, hát mégis a Mimi volt, a Mimi volt!…~Leugrott
44 1, 27| hát mégis a Mimi volt, a Mimi volt!…~Leugrott lováról,
45 II, 45| ajkaira...~- Jó éjszakát, Mimi - mondám halkan de már nem
46 II, 94| Nojszen csak az kellett még! A Mimi (így híttam nyájaskodva)
47 III, 46| nevetsz, te kis gyík? Te… te, Mimi fiam. Hiába nevetsz. Úgy
48 III, 46| késpenge, a kenderáztatók, (ej, Mimi, emlékszel-e, mikor kicsiny
49 III, 46| Ancsa, ne bõgj most - mondá Mimi (õ volt az öregebbik, õ
50 III, 46| Örömrepesve futottak hozzá, s Mimi lelkendezve kiáltá: - Mamácskám,
51 III, 60| mondani, hogy kicsoda. Hát a Mimi az én jelöltem, ha valamikor
52 III, 60| Hát igaz… a levélben, amit Mimi írt, benne volt még az a
53 III, 60| közlekedik addig a faluig, ahol a Mimi lakik; a kocsi ott fog letenni
54 III, 60| gúnyája?~- Ne búsuljon - szólt Mimi mosolyogva -, egy kis csínyt
55 III, 60| különös modor miatt, maga Mimi is olyan furcsán nézett
56 III, 60| kis csomag jött a postán. Mimi fel se bontotta. Oda csapta
57 III, 60| megtörtént a hiba, a kis hóbortos Mimi az oka… de hát ez még nem
|