Rész, Fejezet
1 1, 3 | lehetett, azt senki sem tudta megmondani. Az ördög ügyelne az ilyesmire?
2 1, 3 | feledtem el valamit. Elfeledtem megmondani, hogy annyi kegyelmet, annyi
3 1, 9 | fiaim, ha már nem akarjátok megmondani, kik vagytok, én bizony
4 1, 9 | Egyet.~- Nos, nem tudnád megmondani, ki lövöldözött, s milyen
5 1, 9 | fiaim, ha már nem akarjátok megmondani, kik vagytok, én bizony
6 1, 9 | faluról-falura, senki sem tudná megmondani. Fiak apáiktól kapták örökségbe,
7 1, 11 | egyre felelj. Nem tudnád megmondani, hogy a tiszteletes úrnak
8 1, 12 | meghalni, eljössz nekem megmondani, melyikünknek volt igaza!~-
9 1, 12 | hangon -, és eljöttem neked megmondani, hogy a másvilágon se úgy
10 1, 13 | eleibe lépve -, tessék nekem megmondani, mert nincs azóta nyugtom
11 1, 13 | major domus. - Elfelejtettem megmondani, hogy semmi kérdés. Ez a
12 1, 13 | nevét is, de nem szabad megmondani. Eh, mit, mégis megsúgom,
13 1, 15 | macska, azt senki sem tudta megmondani. Nincs ott egér, amit megfogjon.
14 1, 20 | küldte ki:~- Menjen, fiam, megmondani a szakácsnénak, hogy az
15 1, 23 | most már; ha nem akarod megmondani, visszamegyek és megnézem.~
16 1, 25 | nem mertem neked otthon megmondani, mert hátha lebeszélsz.
17 1, 25 | akit szeretünk? Féltem megmondani, míg a lábam a haza földjén
18 1, 34 | be.~- Tessék kérem neki megmondani, hogy Apró István van itt.~-
19 1, 35 | Azt már igazán nem tudnám megmondani.~- No, hát adja ide - kiáltott
20 1, 35 | megveszem?~- Bizony nem tudom megmondani - felelte a miniszter kenetesen,
21 1, 35 | Hát így szokás az ilyet megmondani, ilyen alkalmakkor, fogpiszkálás
22 II, 2 | oda? Most nemigen tudja megmondani az ember, mikor reggel felébred,
23 II, 2 | Legyen szíves kérem, megmondani annak a tegnap elesett kapitánynak
24 II, 32 | gondolom, jobb lesz az igazat megmondani, mert a hazugságokat úgyis
25 II, 33 | értékû, hogy nem is érdemes megmondani.~- Mibõl élsz?~- Szélbõl.~-
26 II, 43 | azonban fölösleges elõre megmondani, hadd szavazzanak korlátlanul.~
27 II, 48 | mikor a szolgáló bejött megmondani, hogy a Matyi van ott künn,
28 II, 72 | bizonyára nem tudta volna megmondani.~Mert hát mi köze neki Katihoz?
29 II, 72 | évesnek.~Szent Prokóp tudná megmondani, melyik most már az igazi,
30 II, 85 | várkertbe. - Maig sem bírom megmondani, mi vitt le Nem egyéb ez,
31 II, 94 | ki küldi el, ki meri neki megmondani. Én ugyan nem. Inkább meghalok,
32 II, 113| csak a domándi pince tudná megmondani s Czibere Muki, a híres
33 II, 123| kérdé meg, hogy nem tudná-e megmondani, hol lakik ebben a városban
34 II, 123| kérdé:~- Nem tudná kérem megmondani, ki lakik ebben a házban?~-
35 II, 130| Igazán, nem tudtam volna megmondani.~Az egész világ rózsaszínû
36 III, 1 | Hát lehetne az? Ki tudja megmondani? Azért, mert hó borítja
37 III, 1 | beszél, de azt õ sem tudja megmondani, mi lehet beljebb?~Komor
38 III, 1 | fiaim, ha már nem akarjátok megmondani, kik vagytok, én bizony
39 III, 11 | éppen a keresztnevét tudta megmondani, s azt, hogy a nagyapja
40 III, 24 | hófehér pehelyt, ki tudná azt megmondani, hová teszi le?~A cselédlány
41 III, 25 | sem mondom meg. Szégyellem megmondani…~- Eredj, te gyáva!~- No,
42 III, 30 | lett azóta?~Ki tudná azt megmondani? Az újságból egyszerre csak
43 III, 37 | társainak mondá, hazamegy megmondani az anyjának. Ott lakott
44 III, 63 | mezõinket, ki tudná akkor megmondani pontosan, hogyan hullottak
45 III, 64 | az asszonyok.~…Mert nehéz megmondani, mikor boldogítóbbak: vétkeikben-e
46 III, 87 | szolgabírónak a világért sem mertem megmondani. Azt hittem, mindjárt lenyakaztat,
47 III, 114| uram?~- A kertésznek akarom megmondani - hebegé zavartan -, hogy
48 III, 148| jönni, hát eljövök magának megmondani: hogy van a másvilágon.~
49 III, 148| Mi baj van?«~»Eljöttem megmondani, amit ígértem - kiáltá,
50 III, 148| Bizony magam sem tudom megmondani. Mi újság van itthon?~-
51 IV, 54 | kimenetelérõl, ha el nem jön megmondani, hogy tetszett a võlegény,
52 IV, 97 | hadarta gyorsan.~- Mit akar megmondani?~- Hogy nem láttam azt a
53 IV, 97 | asszony szólt. Azt akarom megmondani, hogy igazságtalanul akarják
54 IV, 100| kiáltá -, csak tessék aztán megmondani, és én köszönettel kiegyenlítem.
55 IV, 127| melegiben szaladtak tízen is megmondani Hubiasnak:~- Egy magyar
56 IV, 136| igaz vagy nem, ki tudná megmondani, de bármiként történt, a
57 IV, 152| hogy hol, azt nem tudta megmondani, pedig nem is igen volt
|