Rész, Fejezet
1 1, 3 | Csiba te… Zagyva te… Hogy a kõ üssön meg! No, no… Ugye
2 1, 4 | Az õ szíve sem egészen kõ… azt is »szignálja« az Ámor
3 1, 5 | az õ szíve sem egészen kõ… azt is »szignálja« az Ámor
4 1, 8 | az õ szíve sem egészen kõ… azt is »szignálja« az Ámor
5 1, 11 | legjobban, honnan esett a kõ. Az már úgy van, no.~A nagy
6 1, 13 | szerencsétlenség - gondolta és nagy kõ esett le szívérõl. Az asszonyok
7 1, 14 | Szívem megkeményedett, mint a kõ. Csak bátran vidd magaddal.~
8 1, 16 | úgy van az valahogy… Mi a kõ, Iliánka, mi a kõ? Hátrahúzódunk,
9 1, 16 | Mi a kõ, Iliánka, mi a kõ? Hátrahúzódunk, félénk hamupipõke?
10 1, 18 | búbján, amit az elröpített kõ okozott.~- Hideg víz neki! -
11 1, 20 | Moronyi lelkérõl egy nagy kõ látszott leesni.~- Azt hiszitek? -
12 1, 23 | végre rájött a bajra, mintha kõ esett volna le a szívérõl.~-
13 1, 23 | éppen haragszol, hát üsse kõ, inkább neked hagyom s én
14 1, 25 | Azt a katufrékját!~Nagy kõ esett le hõsünk szívérõl,
15 1, 26 | ezt nem tudtam.~- Minden kõ érdekes itt nekem, minden
16 1, 27 | malomkövet hajt. Az a kutya kõ engedelmeskedik neki, mint
17 1, 29 | darabkán. Matykó szívérõl nagy kõ esett le. Tehát az asszonyságnál
18 1, 33 | érzékenyen beszélt, hogy a kõ is megszánta volna, csak
19 1, 35 | ha már vályog van, vagy a kõ fölösleges vagy a vályog.
20 1, 35 | mohok. Egy helyütt nagy kõ alól pompás savanyúvíz-forrás
21 II, 1 | punktum«, ott olyan nagy kõ fekszik, amit egy ármádia
22 II, 6 | szavalta el e szavakat, hogy a kõ is megindult volna rajtok.
23 II, 6 | hallotta volna!...~Ha már a kõ is megindult volna rajtok,
24 II, 18 | kemény állapotban, mint a kõ.~Mikor a földhöz vágtam,
25 II, 99 | szent, hogy föltalálja, ha kõ kövön nem marad is, - csak
26 II, 140| keserûség... nem tudom, mi a kõ ütött hozzám! Ideges voltam;
27 III, 2 | ment szó nélkül. Bizony kõ van annak az öregembernek
28 III, 2 | megkerülése miatt. Csakugyan kõ van ennek az embernek a
29 III, 2 | érzékenyen, szépen, hogy a kõ is meghasadna tõle. De ‘
30 III, 2 | Hát az egyik, a fekete kõ éppen odagurult a hutás
31 III, 3 | délceg úri ember. Bizony kõ van annak az embernek a
32 III, 3 | ment szó nélkül.~Bizony kõ van annak az öreg embernek
33 III, 3 | konok embernek csakugyan kõ van a szíve helyén!~Még
34 III, 10 | van a vén takarítónõ. Mi a kõ ütött bele, hogy olyan korán
35 III, 45 | saraglyában. A bankópénz, amit a kõ árában mi vittünk, Suskánál
36 III, 45 | vásárolni, mi pedig Suskával a kõ után néztünk.~Még nem készült
37 III, 45 | megátkozván egész Pestet, hogy kõ kövön benne ne maradjon,
38 III, 62 | meg, János bácsi.~- Mi a kõ? No, hát akkor az »Ellenõr«-
39 III, 77 | bolt-firmán nagyot kong a kõ, mintha egy ágyú volna.~-
40 III, 130| volt, fölszakadt egy-egy kõ, az öreg legott észrevette: »
41 IV, 23 | nyugodtan -, ámbátor üsse kõ, nem bánom a kisebbiket
42 IV, 24 | meglátszik az mindenen. Minden kõ, minden tárgy mutatja, mint
43 IV, 45 | gallyat, cserjét a guruló kõ elõtalált, letörte, összezúzta,
44 IV, 45 | hol már sok száz ilyen kõ fehérlett a hímes réten,
45 IV, 50 | gazosabb helyeken.~- Itt egy kõ, itt egy feküfa - figyelmeztetett
46 IV, 54 | percben a kerék alá támasztott kõ elgurulván, a hintó magától
47 IV, 70 | fõbírói székérõl.~- Mi a kõ? - nevetett a fõbíró, Tóth
48 IV, 95 | érzéketlen maradt, mint a kõ. Gyakran járt fel Pestre
49 IV, 112| Késõbb észre veszi, hogy a kõ világít éjjel.~- Hm, ez
50 IV, 126| messzirõl a fõbíróra dobta. A kõ éppen a halántékát érte,
51 IV, 127| ellen, meghagyva annak:~- Kõ kövön ne maradjon. A vár
52 IV, 127| akarat elõtt meglágyult a kõ is, és víz buggyant fel
53 IV, 127| szikrákat, mint a legnemesebb kõ a színeket. Mindenki bámulta.
54 IV, 127| lobbant székelység úgy, hogy kõ kövön alig maradt.~Az udvarhelyi
55 IV, 152| abcug«, s néha egy-egy kõ koppantotta meg a jármû
56 IV, 152| magyarul:~- Ülj le koma, itt a kõ!~Káprázat ez vagy álom?
57 IV, 152| ország.~Ha búza nincs, van jó kõ (bõven pedig), egészséges
|