Rész, Fejezet

 1   1,  3  |         farsangi dalidókon, ha Kati húgom után ott nem mászkálgatna
 2   1,  3  |         szép Kati felé, melyet Kati húgom, habár gyermek volt még,
 3   1,  3  |          mert amondója vagyok, édes húgom, hogy annak a kamasznak
 4   1,  3  |            Kerülj csak errébb, édes húgom! - kiáltott a lányra. -
 5   1,  4  |   öltönydarabokat.~- Jó estét, szép húgom, kell-e vendég?~- Hozta
 6   1,  10 |           szállj le a lovamról, kis húgom. Eluntam a dolgot!~- Micsoda? -
 7   1,  11 |        veres szín?)~- Ej, ej, Polka húgom - sóhajtott fel sértõdve -,
 8   1,  16 |        férje eltûnése meggyengíté a húgom eszét.~- Tegyen ítéletet
 9   1,  19 |       elmosolyodott.~- Hát jól van, húgom. Ha már megfogtál, isten
10   1,  23 |            az igaz, és ha a Piroska húgom szereti, hát minden jól
11   1,  24 |             pedig édesapám és a kis húgom.~Hirtelen kiugrottam tehát
12   1,  26 |              Derék lány vagy, Hanka húgom.~Én a professzor füléhez
13   1,  27 |           is fölvilágosítá:~- Ejnye húgom, húgom, hát már te is megjártad
14   1,  27 |       fölvilágosítá:~- Ejnye húgom, húgom, hát már te is megjártad
15   1,  27 |     fölszisszent.~- Mi bajod, Judit húgom?~- Jaj, a ló meg akart harapni.~
16   1,  29 |         valamit szeretnék kérdezni, húgom.~- Hallom, ha bekiáltja
17  II,  37 |           nagy szerencse, édes Kati húgom, hogy olyan korán felkeltél
18  II,  50 |      bátortalan hangon -, a Kati, a húgom azt mondja, eltévedtünk
19  II,  95 |             Szögediek vagyunk, édes húgom - szólt Ferenc bácsi -,
20  II,  95 |       kigyelmetek.~- Köszönöm, édes húgom. Kicsoda fekszik ott azon
21  II,  99 | bepecsételéséhez is bizonyosan Mari húgom tartotta a pecsétviaszokat;
22  II,  114|           levelet elküldtem, a Mari húgom jött erre keresztül, ki
23  II,  114|            voltam semmisülve. Midõn húgom tovább utazott, kétségbeesve
24 III,  2  |             úgy viseli a viganóját, húgom, hogy a színes oldala van
25 III,  2  |            od’adta-e?~- Oda bizony, húgom. A Boldogasszony megígérte,
26 III,  2  |            Honnan hoztátok?~- A kis húgom földjén egy nagy kõbõl törtem.
27 III,  12 |                               A KIS HÚGOM VIRÁGAI~1881~Mikor Teleki
28 III,  12 |            kapott egyszer az én kis húgom. Olyan ici-pici magok voltak,
29 III,  12 |        ünnepélyes aktusnál, mikor a húgom elültette három részre osztva
30 III,  12 |       elkezdett vele kaparni.~Mikor húgom reggel odajött, a virágszálacska
31 III,  12 |           nyitott, panaszkodó szem.~Húgom vigasztalhatlan volt, a
32 III,  12 |           szép, de gyönyörû - mondá húgom. - Csakhogy ez a talaj nem
33 III,  12 |     összeaszni kezdett.~Szegény kis húgom, ezt is megsiratta.~- Jaj,
34 III,  18 |            Adjon isten, szépasszony húgom!~- Jó napot, Gergely bácsi!
35 III,  18 |      keresheti azokat.~- Hogy-hogy, húgom?~- Hát úgy, hogy sohasem
36 III,  25 |           Márpedig bolond madár az, húgom, mely az akácfán ül, mikor
37 III,  25 |       Kátyik Jánosné. - Hallod ezt, húgom, nem adta ki. De már ebben
38 III,  38 |             észrevettem, hogy a kis húgom már egészen elcsukta a bábut
39 III,  38 |              azalatt meg is kérte a húgom kezét. Atyám lehetõleg rezervált
40 III,  38 |          hehehe.~(Hm! Éppen ennyi a húgom osztályrésze Csallóközben.)~
41 III,  38 |    Fölfedeztem benne a betörõt, aki húgom szívébe galádul behatolt.~
42 III,  63 |     megmutatom, majd kikeresem én a húgom becsületét, megálljatok -
43 III,  63 |       Valami gyönyörûség az, Borcsa húgom, ahogy ezek a kakasok veszekesznek.
44 III,  65 |            már járt erre egyszer, a húgom pedig nagyon szomorú volt,
45 III,  108|             piros bõrvödrökbõl.~- A húgom a kegyelmed feleségével
46 III,  110|       lehetséges az is, hogy csak a húgom szerelmes valamelyikbe,
47 III,  116|               Szögedére.~- Jól van, húgom. Mivel eszik nálatok a levest?~-
48 III,  148|           mióta olvasod te is, szép húgom, a vezércikkeket, hogy elhiszesz
49 III,  148|             a nagy szerencse.~- Oh, húgom, húgom, milyen nagy kitüntetés
50 III,  148|             szerencse.~- Oh, húgom, húgom, milyen nagy kitüntetés
51 III,  148|              mi lesz? Oh, jaj, édes húgom, soha, de soha ne menjen
52 III,  148|            Itthon. Mit akarsz vele, húgom?~- Levelet hoztam neki.~-
53 III,  148|            itt volna! No, eredj be, húgom, végezd el a dolgodat az
54 III,  148|         miatyánkban benne van, édes húgom, hogy bocsáss meg a miellenünk
55  IV,  97 |       lihegve egy gyermekleány.~- A húgom - hüledezik Gábel professzor
56  IV,  127|          Botházi. - Hát, te, kedves húgom? - tudakolá aztán Nemere
57  IV,  137|            nini: Hol van az én Mari húgom?~- Hát nem hallottad, rossz