Rész, Fejezet

 1   1,  13 |         mert minden percben valami grófné hívathatja, aki elájul a
 2   1,  13 |          perc se volt, hogy valami grófné hívatta volna. A harmadik
 3   1,  14 |     figyelmét egy leányával belépõ grófné csipkéi és ékszerei villámhirtelen
 4   1,  19 |         bizonyos sírtól.~A szomorú grófné eleinte minden héten két
 5   1,  19 |        sûrûbb lett az érintkezés a grófné és az ezredes közt. Jól
 6   1,  19 |            fel:~- Mit szól ahhoz a grófné, te szerencsétlen!~- Semmit.
 7   1,  19 |         nap óta õ a gvargyián.~- A grófné a gvardián? - csodálkozék
 8   1,  19 |          jelentem alássan, mikor a grófné észreveszi, hogy a cselédszobában
 9   1,  19 |           akartál mondani. Tehát a grófné is veletek van?~- Én tartom
10   1,  19 |            és hogy tetszik neked a grófné?~- Majdnem olyan szép, mint
11   1,  19 |     emberünk.~II. MIBEN FOGADTAK A GRÓFNÉ ÉS AZ EZREDES?~Ebben az
12   1,  19 |       Brunszvik János.~Maga a szép grófné a táncoló Mucin vonult ki
13   1,  19 |           reggelt!«~- Itt a kezem, grófné. Áll a fogadás!~A grófné
14   1,  19 |           grófné. Áll a fogadás!~A grófné is odanyújtotta lóhátról
15   1,  19 |         virágindák a karók közé, a grófné odaszólt tréfásan a pozsonyi
16   1,  19 | tisztelgett vele hódolatteljesen a grófné felé s aztán a lapjával
17   1,  19 |            A versenytérhez érve, a grófné leszállt a lováról és átadta
18   1,  19 |        tizennégyen szám szerint.~A grófné, kinek számára hadias sátor
19   1,  19 |            ördögök küldték most.~A grófné mosolyogva fordult Waldeckhez:~-
20   1,  19 |           kételyt, mert a szép kis grófné odapattant hozzá, meghajlott
21   1,  19 |          gróf közbeszólt:~- Téved, grófné, csak öt kívánság van már
22   1,  19 |      kihúznád az ember szájából.~A grófné mosolygott:~- Lehetséges,
23   1,  19 |            A MEGHÁMOZOTT ASSZONY~A grófné nagy udvart vitt, tömérdek
24   1,  19 |      elõkelõ dámák. A szép Johanna grófné például soha életében nem
25   1,  19 |           háromból mi lett volna a grófné elsõ kívánsága?~Mélységes
26   1,  19 | szabályokat - folytatá nyugodtan a grófné -, de más inháber más ezredbe
27   1,  19 |        pontot! Halljuk, halljuk!~A grófné mosolyogva nézett Waldeckre:~-
28   1,  19 |            az lett volna - szólt a grófné a templomi csöndben, bátor,
29   1,  19 |        olyat, mint az elsõ volt, a grófné kívánságaiból összetéve.~-
30   1,  19 |     Tromfra csak tromf jöhet. Ha a grófné három kívánsága ilyen különös
31   1,  19 |            rá elbûvölõ mosollyal a grófné. - Hiszen lássa, én olyan
32   1,  19 |            hirdették, hogy Johanna grófné tökéletes bolond. Mária
33   1,  24 |            szegény Larisch-Moenich grófné. Istenem, istenem, hogy
34   1,  25 |           szót se beszélt többet a grófné, csak beszaladt a kalapjáért,
35   1,  25 |         aranyozni a kezét), mert a grófné szemét, mikor elolvasta,
36   1,  25 |       borsi ház jelenleg Széchényi grófné birtoka, igen elhanyagolt
37   1,  32 |      csinált. A mámika egy spanyol grófné volt: Alcantez di Malvosa.
38  II,  11 |         várkastélyba, hová az öreg grófné hozta unokáját a nevelõbõl.~
39  II,  24 |         fülke ajtaja és Clementine grófné lépett ki rajta.~- Mindent
40  II,  24 |            De, uram - jegyzé meg a grófné némi gúnnyal -, háromszázezer
41  II,  38 |       nagyapánk?~- Igaz bizony. És grófné a nagyanyánk. Az egész nemzetségünk
42  II,  60 |        szegények utcájába lakni. A grófné csekély nyugdíjt rendelt
43  II,  60 |             hogy hátha õt keresi a grófné.~És valóban úgy volt. Kiléry
44  II,  60 |             gyermekem? - szólott a grófné az ámuló leányhoz lépve.~-
45  II,  60 |            pompás - kiáltott fel a grófné -, meg tud-e, gyermekem,
46  II,  60 |            Nem felel?~- Méltóságos grófné, az a virág nem az enyém -
47  II,  60 |       Odaadom, odaadom, méltóságos grófné - szólt most a leány hevesen,
48  II,  60 |            Nem ismernek? - szólt - grófné némi gúnnyal. - Íme itt
49  II,  60 |            kezdve a jószívû Kiléry grófné képviselt, de sõt kedves
50  II,  60 |          nagy boldogságtól, amit a grófné környezetében élvezett.
51 III,  63 |    rendkívüli dolog történt vala a grófné, született Brizló Borbálával,
52 III,  63 |          közelebb esõ volt, hogy a grófné asszonyom belenyúlt a selyemtafota
53 III,  63 |          hogy fölemelni segítse.~- Grófné! - szólt. - Nagyon meg vagyunk
54 III,  140|            szegény Larisch-Moenich grófné! Milyen gyász megint…~Leült,
55 III,  140|          És melyik Larisch-Moenich grófné az?~- Nem ösmertem, barátom…
56 III,  140|         udvarnál… Szegény, szegény grófné… Ha egy évig él még, hát
57  IV,  68 |         pajkos gondolatok…~Mikor a grófné hazautazott néhány napra