Rész, Fejezet
1 1, 1 | fülbemászó történeteket Bogár Imre haláláról, Zöld Marci kalandjairól,
2 1, 1 | lenni, mint aminő Bogár Imre. Pedig milyen szelíd, szófogadó
3 1, 12 | érkezett hozzám Thököly Imre uram képében egy híres tudós
4 1, 12 | szólítsd ide a Thököly Imre követét.~A kupákat töltögetõ
5 1, 12 | elõttünk bölcs judiciuma; Imre öcsénk levelébõl is sok
6 1, 12 | különb urat is: Thököly Imre uram õnagyságát. Még a leányait
7 1, 24 | feküdtek itt egykor a Thököly Imre gránátosai.~Alig tudtunk
8 1, 31 | Kuponyi József, Értelmes Imre és Pataky Pál. Persze itt
9 1, 31 | huszártisztnek, Értelmes Imre a takarékból vett fel kölcsönt.
10 II, 47 | Már megint? - mondja Imre urabátyja, aki a kasznári
11 II, 47 | a kávéházakban - ingyen.~Imre bátya pedig írja szakadatlanul
12 II, 49 | szereztek magoknak. A jó Thököly Imre egy félakó bort ivott meg
13 II, 54 | Maga a hatalmas Balassa Imre is, ki akkoriban Putnokon
14 II, 54 | hova beszélek, hogy Balassa Imre a neje kastélyában lakott;
15 II, 54 | úrnõjük, haldoklik. Balassa Imre nagy bánata ott tükrözõdött
16 II, 54 | dolgokban.~A derék Pajkos Imre igen elbúsult a huszonöt
17 II, 54 | ha addig élek is - mondá Imre lovász. - Belopózom este
18 II, 54 | vigyázzák. Nem kívánom, Imre szolgám, hogy ifjú életedet
19 II, 54 | halálát, nem is fogom soha.~Imre egész nap gondolkodva járkált
20 II, 54 | cseresznyének, - itt van a zsák is, Imre pajtás!~- Kár gúnyolódni -
21 II, 54 | csavarodott faragó béres -, az Imre bátor fiú, isten segítse!~
22 II, 54 | török katona járt fel s alá.~Imre szíve nagyot dobbant, de
23 II, 54 | basa e téli paradicsomát.~Imre villámhirtelen húzódik egy
24 II, 54 | fürkészõleg nézve körül.~Imre fogai vacogtak a félelemtõl.~
25 II, 54 | kiáltásra, hogy nini, itt van az Imre elevenen még a gróf is kinézett,
26 II, 54 | cseresznyét?~- Hoztam ám - mondá Imre, kiürítve a tarisznya tartalmát. -
27 II, 54 | Attól fogva Putnoki Pajkos Imre lett a neve.~Borbála is
28 II, 54 | év múlva Putnoki Pajkos Imre uram gróf Balassa oldalán
29 II, 54 | emlékezetes napon, mikor Imre Balassához hozta, Balassa
30 II, 54 | neki - szólalt meg most Imre, és azzal a mellékszobába
31 II, 54 | hasonlónak láttatol.~A basa Imre segédkezése mellett nagy
32 II, 126| hévvel deklamált; Pásztor Imre, becsületes szûcsmester
33 III, 2 | ne forduljon a sírjában!~Imre a Bogát-hegyet kapta. Éppen
34 III, 2 | annál szomorúbban Gyócsi Imre a városból, hol a tekintetes
35 III, 2 | tetszetõs kavicsokat hány ki.~Imre lehajolt és tele szedte
36 III, 2 | tudod, kié ez a hegyhát?~Imre elmosolyodott. Egészen egyenesen
37 III, 2 | hát veled alkuszom meg.~Imre nem bírta elgondolni: mire,
38 III, 2 | Megbolondult az úr? Hallod-e, Imre, meg akarja tõled venni
39 III, 2 | Ugyan mit adna érte az úr?~Imre maga is nagy szemeket meresztett
40 III, 2 | csak belefér talán, amit Imre bácsi hozott.~Kirakta a
41 III, 2 | az irigységtõl s Gyócsi Imre pirult ki az örömtõl. Hiszen
42 III, 2 | ilyen kinézésû emberekrõl.~Imre pedig behunyta a szemeit
43 III, 49 | zökkenõnél.~- Hopp, hó! Állj meg, Imre! Te pedig, Ambrus fiam,
44 III, 49 | pedig eredj és jól végezz. Imre, hajts.~- Hát a negyedik
45 III, 63 | maga a mi urunk, Thököly Imre uram is, amikor erre járt
46 III, 63 | szerethetett meg rajta Thököly Imre uram õnagysága, hogy divatba
47 III, 63 | nagyobb úrral is, Thököly Imre kegyelmes urammal Besztercén…
48 III, 64 | hideg bizonyos Fátyoly Imre iránt. Hát, mert hihetõleg
49 III, 64 | kivált ha a pamutot Fátyoly Imre tartja, amint gombolyítják.
50 III, 64 | lábát a házból, Fátyoly Imre, aki átellenben lakott,
51 III, 64 | az aratókhoz.~S miután az Imre ideje mindég a Pereszié
52 III, 64 | a másik szobába.~- Pszt, Imre… pszt! Rögtön utánam jöjjön
53 III, 64 | hamiskás biztató csókot vetett Imre úr felé.~Szeme nevetett,
54 III, 83 | Nagy Márton, Kerekpály Imre, a földhöz ragadt bocskorosok
55 III, 83 | tizenhárom sebbel, Kerekpály Imre jött meg Gyõr alul, az is
56 III, 83 | bizony - ellenveté Kerekpály Imre. - Hát megcsalta a feleségét,
57 III, 96 | tûz szemeikben.~Igali Bory Imre remegõ hangon szólott közbe:~-
58 III, 115| tizenkét kéménnyel.~Halápi Imre Keszibõl imígy szólt:~-
59 III, 115| kocsisnak s mint hajdan Imre király, megfenyegette ujjaival
60 III, 115| Tökéletesen igaz - felelte Halápi Imre, és ó is hazament fejcsóválva.~
61 III, 119| várnak aztán, a híres Thököly Imre; de ettõl elvette a királyi
62 III, 144| húzatván a testöket. Ambrus Imre és Kózsay István szenátorok
63 III, 148| kigyúlt a tûz szemeikben.~Bory Imre lelkes hangon kiáltott közbe:~-
64 IV, 14 | dolgozzék.~Ikertestvérek voltak, Imre és Gábor (a családi nevüket
65 IV, 14 | lett volna a legendának, ha Imre vitéz nem sajnálja vala
66 IV, 14 | férjeiket a kísértetbe jövéstõl.~Imre Kassán vette a meggyalázó
67 IV, 14 | híres Koncz Márton izgatott Imre ellen, nem gyõzte leveleiben
68 IV, 14 | figyelmeztetni a fejedelmet, hogy Imre is árulásra készül.~A fejedelem
69 IV, 14 | mert nincs a kezeim közt.~Imre már tudta, mit jelenthet
70 IV, 14 | múltán a semmit nem gyanító Imre is Sárospatakra érkezett,
71 IV, 14 | Mihály azt vallotta, hogy Imre csak játékot ûzött a fejedelemmel,
72 IV, 14 | miféle céljai voltak ellene?~Imre mindent tagadott, de a hangulat
73 IV, 14 | a zsibongókat, kiásatta Imre holttestét, mely közszemlére
74 IV, 14 | szabadon bocsátásáért, és az Imre fejéért hiánytalanul fölvett.~
75 IV, 57 | volna neki, ha Késmûves Imre szenátor uram fel nem szólal:~-
76 IV, 57 | furcsát sejtve Késmûves Imre uram.~»Hadd szaladjon le
77 IV, 57 | lészen - mondá Késmûves Imre uram.~- Engedjünk! - indítványozta
78 IV, 59 | az a hír rázta meg, hogy Imre fiát elfogták a csendõrök
79 IV, 59 | süvítette - Az én fiam? Egy Bíró Imre! Huh, huh! Meggondoltam
80 IV, 85 | húzatván testöket.~Ambrus Imre és Kocsay István városi
81 IV, 127| fölösleges mondani, hogy Thököly Imre is nótába jutott, s a vár
|