Rész, Fejezet
1 1, 11 | fordult Tereskey:~- Miért sír, anyóka, olyan nagyon?~- Hogyne
2 1, 12 | tarka ágyon összetöpörödött anyóka haldokolt.~Õsz volt a haja
3 1, 12 | fésülködjem meg elõbb.~A beteg anyóka arca úgyszólván derült lett,
4 1, 15 | szekerek egyikén ül egy anyóka és mintegy megijedve ennyi
5 1, 17 | ajtóban az öreg ráncos képű anyóka, felgyűrt ingű, sovány karokkal,
6 1, 17 | hökkent meg Hertely uram.~Az anyóka arcán az a sok ezer ránc
7 1, 17 | terem a határban - mondá az anyóka rejtélyesen. - »Folt hátán
8 1, 18 | másik tornyos ágyán egy öreg anyóka aludt édesdeden, száraz,
9 1, 22 | Rebék néni!~A szikár, magas anyóka, akinek arca valóban hasonlatos
10 1, 23 | férj lehajtotta fejét az anyóka ölébe és bóbiskált, az anyóka
11 1, 23 | anyóka ölébe és bóbiskált, az anyóka pedig a haja között keresett.
12 1, 27 | egy kazal mozogna. Paraszt anyóka malacot hajt, szegény ember
13 1, 31 | mint egy gombolyag, az anyóka a fekete fejkötõben, a nyájas
14 1, 31 | ellenveté Kupolyiné.~- Semmi az, anyóka, semmi az. Fölvágjuk neki
15 1, 31 | föl volt villanyozva, az anyóka sütött-fõzött, segítségül
16 1, 31 | verejték ráncos nyakán. Az anyóka kalácsot dagasztott s uram
17 1, 31 | volt aztán a lakoma! Az anyóka ült az asztalfõn. Mellette
18 1, 31 | lenni. Intett is már neki az anyóka a szemével, hogy elég lesz,
19 1, 31 | No, ez most kipattant. Az anyóka búsan bólongatott a fejével,
20 1, 31 | kurjant, egyet bokázik, az anyóka sikongat, nevet is, szidja
21 1, 31 | lett a vén kúria, és az anyóka majd kisírta a szemeit,
22 1, 31 | jól meg vannak trágyázva, anyóka, de csodákat ne várjatok
23 1, 31 | reménység, azért az sokat ért az anyóka jó szívének és mindnyájuknak.
24 1, 31 | Ej, hogy csillogtak az anyóka szemei, mikor az a sok zsák
25 1, 31 | nemzetes uram.~Pedig bizony az anyóka se feledkezett meg róla (
26 1, 31 | gyerekek - zsörtölt az anyóka egy csomó suhancra, mert
27 1, 31 | De még mennyi! - szólt az anyóka és szinte csepegett hangjáról
28 1, 31 | például a szekérrõl, és az anyóka így szólana: Csakhogy megjöttél,
29 1, 31 | Mennyivel jobb volna otthon, az anyóka közelében, ha szidná is,
30 1, 31 | kocsi a portára, maga az anyóka ült benne, és még le se
31 1, 31 | parancsolgatni az anyókának. Az anyóka szíve pedig mindettõl repesett
32 1, 31 | a teljes tétlenségre. Az anyóka haragszik, de a gazda pártját
33 1, 31 | sokat eszik - dicsekedett az anyóka -, isten panaszképp ne vegye.~
34 1, 31 | elereszteni.~- Nem, ne menj el, az anyóka miatt. Én nem tudom gyámolítani.
35 1, 31 | meri megtörni? Végre az anyóka kérdé reszketõ, félénk hangon:~-
36 1, 31 | estét, apóka, jó estét, anyóka!~- A Pali, a Pali!~No, lett
37 1, 31 | Ugrott az apóka, ugrott az anyóka. Gyertyát, Vince, gyertyát!
38 1, 31 | bajod?~- Csak éhes vagyok, anyóka, és szomorú a társaim miatt.~
39 1, 31 | Hát ki volt? - kérdé az anyóka türelmetlenül.~- Csakugyan
40 1, 31 | babonás csodálattal.~Az anyóka harmadszor is összenézett
41 1, 31 | szólalt meg odakünn. Vagy az anyóka kakasa volt, mely azt hirdeti,
42 1, 34 | lenne, ki lehetett venni az anyóka alakját: csúf volt, töpörödött
43 II, 3 | magában.~A két házi öreg anyóka (a háziúr neje és testvére)
44 II, 129| bolondos az öreg, mint a vén anyóka, aki picike bögrécskéket,
45 III, 1 | megnézni kirándul.~A töpörödött anyóka, a falu bábája, már messzirõl
46 III, 1 | fölkelteni? - sipított az anyóka, egyetlen kiülõ agyarát
47 III, 75 | való volt. Most már vén anyóka.~- Hallatlan! De hát a fiú?
48 III, 81 | kezén fogta nyájasan, a vén anyóka pedig ráncos kezeit dörzsölte
49 III, 81 | az annak nem tetszett.~Az anyóka, aki szinte felkelt megnézni
50 III, 81 | Reggel, mikor az atyus és az anyóka beléptek, hogy a vendégnek
51 III, 81 | gödölyét agyon kell ütni.~Az anyóka behozta a szekercét, s a
52 III, 102| kedves formájából.~Egy öreg anyóka kéztördelve fut az ér mentében.~-
53 IV, 27 | hátha valami élemedett anyóka…~Kíváncsiságom hatalmasan
54 IV, 97 | veszi a dohányt. A szegény anyóka azt hiszi, ezüst hatosok.
55 IV, 97 | mellett, nénike.~A becsületes anyóka lekapcsolta a kosarát, beletette
56 IV, 142| mire nyöszörögve felelte az anyóka: »Útban vagyok, fiam, a
57 IV, 149| kinevette.~- Eszembe sincs, anyóka. Inkább járok mezítláb.
|