Rész, Fejezet
1 1, 1 | olyan kevélyen ficánkolt alatta, mintha tudná, hogy nem
2 1, 1 | lehanyatlott, lába megtört alatta, megüvegesedett szemei merõen
3 1, 3 | tovább. Nem káptalan az, ami alatta van, hogy benne lehessen
4 1, 4 | mintegy respektusból az alatta olvasható sorok iránt:~»
5 1, 8 | tiszteletére, respektusból az alatta olvasható sorok iránt:~»
6 1, 10 | mindég, hogy a faágy letörne alatta), midõn egyszerre csak felverte
7 1, 11 | Egy nagy teknõben feküdt, alatta puha alom kenderszöszbõl.
8 1, 12 | arról is, ami fölötte vagy alatta van. Bánták is azt az örmények.~
9 1, 13 | rettenetes nagy farkával, alatta ez a felirat: »Oltsó ételek,
10 1, 13 | hogy a Druzsba úr bal karja alatta maradt s nem lett volna
11 1, 13 | van. Sokszor le is törik alatta. De mikor csak egy van!
12 1, 15 | aminthogy le is törött alatta. A tûzre kellene tenni az
13 1, 20 | elsõ pillantásra látszott alatta valami oda nem való, fekete
14 1, 21 | kontykorona tornyosodott alatta.~- Sós Ferenc az uram, vincellér
15 1, 23 | slingelt, fehér terítõvel, alatta egy dohányvágó, fölötte
16 1, 25 | hintó, hogy szinte piheg alatta a föld.~- De hátha nem leveleki
17 1, 26 | délutánonként jóízûen szundikáltam alatta.~Az estszürkület leszáll,
18 1, 26 | hajára; fölötte is tûz, alatta is tûz, mintha lángokban
19 1, 27 | Azt hittem, összeroskadok alatta, pedig ennek, ha törik,
20 1, 27 | kõrisfám az akol elõtt, alatta szépen elfér két asztal,
21 1, 29 | voltam magam is.~- Talán alatta szolgált ön egykor?~- Sajnos -
22 1, 30 | jóízûen szundikálgattam alatta (mert plenus venter non
23 II, 4 | kiáltá mérgesen, értvén alatta hamarjában, hogy egy kis
24 II, 5 | hanem kárt nem csinálok.«~Alatta veres nagy betûkkel:~Ezt
25 II, 7 | a lába pedig reszketett alatta, mint a kocsonya - hogy
26 II, 9 | befödi a kis szemölcsöt, mely alatta van, s mely olyan jól illik
27 II, 13 | mint vérbe mártott sár.«~Alatta nagy divatba jött az árulkodás;
28 II, 13 | tekintett hátra. A ló kidõlt alatta, akkor nézett hátra. Holdvilágos
29 II, 15 | még a föld is reszketett alatta.~...És íme, a megütött kapu
30 II, 17 | a magyar és olasz címer, alatta pedig e négy szám: »1848«.
31 II, 20 | lapszerkesztõvé lettél is, alatta állasz az igézetnek, mert
32 II, 26 | egyszerre mélység támadt volna alatta - a szénatartóba nyíló padláslyukon
33 II, 33 | férjem!...~1829. febr. 17.«~Alatta ez áll:~»Íme, itt vagyok,
34 II, 55 | Alkalmasint el is szunnyadt alatta, a bõröndöt párnának helyezve
35 II, 66 | lefelé. A ködtengerbõl, mely alatta feküdt, lassanként nagy
36 II, 90 | hógörgeteg, mintha tüzelnének alatta. Dagadjanak meg csordultig
37 III, 1 | lábával a harasztot, hogy alatta jóízût torkoskodjék a titkon
38 III, 40 | horgolt polcról s ráesett az alatta ülõ budai ember cilinder-kalapjára,
39 III, 45 | tarisznyát, szinte nyögött alatta, s mind a hárman elindultunk
40 III, 56 | vaságyban hálatom… mert letörne alatta a faágy. Hiába a koszt,
41 III, 59 | neki, mintha mozgott volna alatta az a veszett padló.~- Hát
42 III, 69 | leül, a szék megreccsen alatta, mintha a nagy megtiszteltetést
43 III, 72 | elvennék. Pedig az apám is alatta halt meg. Ím hoztam belõle
44 III, 83 | kövezet, ropogott a padló alatta! (Mert nem lehetett vállon
45 III, 87 | abból ismét fokozatosan egy alatta levõbe egész addig, míg
46 III, 110| praktikus ötlete úgy, hogy alatta többnyire békességgel történtek
47 IV, 7 | férfihiúságok gyakran ott vesznek alatta, de az asszonyi kedvtelések
48 IV, 10 | zászlót kellett kibontani. Alatta volt mindjárt minden magyar.
49 IV, 45 | õszkor, s ott enyésznek el alatta, a talaját hízlalva, de
50 IV, 73 | eltûnt. Alkalmasint az alatta levõ páholyba esett alá.
51 IV, 97 | terhét, ropogott, csikorgott alatta, a kofaasszony kétszer-háromszor
52 IV, 101| gólyabegyek, mocsárvirágok alatta, nevetnének, kicsúfolnák: »
53 IV, 114| kardpengéket nem találni alatta, sem golyóbisok nem hullnak
54 IV, 127| ló meg báránnyá szelídült alatta.~Ekkor maga Simon úrfi ült
55 IV, 128| köpönyegét, egész pocsolya támadt alatta.~- Adj’ isten jó reggelt!~-
56 IV, 129| félénkek, - vagy fölötte, vagy alatta.~Nem a törvény, de a magasabb
57 IV, 142| lépésnyire a várostól, köddé vált alatta a ló s õ a puszta földön
|