Rész, Fejezet
1 1, 1 | láthatók. Ember ember ellen, vad, kétségbeesett tusában.
2 1, 1 | alakokat, kiknek testét egy vad társa dömöcköli, egy öreg,
3 1, 3 | Azután, mint a megsebzett vad, mely véres sebével a rengetegbe
4 1, 5 | egészen fel volt izgatva azon vad eszme iránt, mely az urat
5 1, 14 | sokból: hozattak velem egy vad bankót a trafikos boltból
6 1, 15 | alak volt, barátságtalan, vad tekintetû.~- Kend akarja
7 1, 15 | kurjongatás! Az elesett vad két gidája ottmaradt, fájdalmasan
8 1, 15 | hallatszott kívülrõl; kusza lárma, vad kiáltások verték föl azt
9 1, 16 | völgyben, mely szép, de vad. Mihályi ügyelt fel mindenre.
10 1, 20 | ordította Kozsibrovszky olyan vad hangon, mint egy bölény. -
11 1, 22 | egy fölpiszkált szelindek, vad morgással, s kinyújtván
12 1, 26 | mehetnek haza. Mint a kipörkölt vad, kibúvik a nádas valamelyik
13 1, 27 | annak.~Petrás felmordult vad keserûséggel:~- Mintha nem
14 1, 27 | hajlítva hordta, mint ahogy a vad szegfû nõ, az arca is csupa
15 1, 31 | Fölugrott, mint egy megsebzett vad, hogy a bányához rohanjon,
16 1, 32 | teremtést! - és szemeiben vad láng lobbant föl.~- Gyûlölöd?
17 1, 32 | a rettenet és az õrület vad hangján.~Hirkó rohant oda
18 1, 34 | Talán nem igaz, mi?~És vad tekintetét szinte belevágta
19 1, 34 | pénztári helyiségben, s utána vad lárma harsant föl, minõ
20 1, 35 | kérdés, hogy van-e benne vad? Mert lássa, kedves gróf
21 1, 35 | vélte a porosz. - És milyen vad van az erdõben?~- Azt hiszem,
22 1, 35 | részébe, lesz ott még egyéb vad is.~A báró ránézett, hitt
23 II, 3 | nem hallott kellemetlen vad hangokat, amik a velõt rázzák
24 II, 8 | lekefélte róla a szél...~Vad mosoly jelent meg arcán,
25 II, 13 | párduc büszkén lépett a vad harcosok elé... A zaj csillapodni
26 II, 15 | kiabálásra fakadt: a kétségbeesés vad ordítása volt az, majd olyan,
27 II, 35 | iszonyú fegyver van ezen vad állatnál, mely azt oly ügyesen
28 II, 35 | áldozat meghalt.~Tévedezõ, vad pillantása ekkor az ablakra
29 II, 52 | muszkákkal: minden jól megy. A vad leánykából szelíd bárányka
30 II, 77 | elkeseredés sötétre festé arcomat, vad tekintetet vetettem a falatozó
31 II, 91 | Miklóstól kezdve a város vad mérnökén, a druszán keresztül
32 II, 120| de még tartotta magát s vad erõvel harapott ajkaiba,
33 III, 1 | honol, betölti még azt a vad lelket is és beszél hozzá,
34 III, 1 | elkezdett mosolyogni, a vad csõsz úgy érezte, hogy õt
35 III, 1 | aludt el, szegényke!~És a vad ember ellökte az asszonyt
36 III, 1 | sírni s szorosan odasimult a vad ember kebléhez. Tán tudta,
37 III, 27 | volt ott, akár az üldözött vad, szeretett volna elillanni,
38 III, 49 | gyereket.~Elõvezették. Olyan vad volt, mint egy medvebocs.
39 III, 75 | három hónapig azok közt a vad emberek közt? Lehetetlen
40 III, 77 | mert lövünk!~A publikum vad futásnak ered.~Egy ácslegény
41 III, 96 | vezércikkeket, hogy valóságos vad embereknek képzelsz bennünket,
42 III, 116| mi erdeinkben a temérdek vad?~- Bolondság! Nálunk terem
43 III, 119| fenyvesekben sok volt a vad, s a híres király szerette
44 IV, 1 | hozták.~- Vétek azokért a vad helyekért. Úgy szerettem,
45 IV, 1 | nem! - tört ki belõlem a vad indulat. - Szeretlek, Kún
46 IV, 37 | négy zöldzsalus ablakával vad venyigével befuttatva nagyon
47 IV, 50 | hasították át a levegõt, s éles vad bõgés némítá el a szarvasüszõk
48 IV, 81 | felugrott, mint a megsebzett vad.~- Uram - kiáltá hevesen -,
49 IV, 81 | járjak én már? Üldözött vad legyek, bujdossam önök miatt
50 IV, 101| Balics uramnak úgy, hogy az vad futásban keresett menedéket.~
51 IV, 106| egyenes, mint a gyertya, és vad mint egy medve.~- Nézd meg
52 IV, 119| nagyon. Búza terem bõven, vad és népmese. - A búzát megveszik
53 IV, 127| csöppet sem kisebb, sírját vad méhek döngik körül s nevét
54 IV, 133| az utcán kusza kiáltások, vad riongások verték fel a falucska
55 IV, 140| impresszáriót, aki a megszökött vad indiánjait kereste, és aki
56 IV, 152| minden városban akad egy vad zseni, az is bizonyos, hogy
|