Rész, Fejezet
1 1, 5 | meg errõl. Az aranyláncú órát is azért akasztotta ki kívülre,
2 1, 5 | nadrágzsebébõl az ominózus órát láncával együtt.~Hurrá!
3 1, 5 | istenre esküszöm, hogy azt az órát valaki más akasztotta a
4 1, 5 | pecsovicsok,~Hogy Makkfői órát lopott;~Most már meggyőződtek
5 1, 12 | lefeküdt.~Alig aludott egy órát, midõn egyszerre arra riadt
6 1, 13 | reszketõ, tompa hangon:~- Az órát minden reggel pont nyolckor
7 1, 18 | örömapától, ahol egy-két órát pihenhessen.~Kártony megsértõdött:
8 1, 23 | Prakovszkyt nézte, mint az órát, mikor megszûnik ketyegni.
9 1, 24 | dehogy.~Königgrätz apó minden órát megállíttatott, hogy ne
10 1, 27 | nézzük meg akkor az öreg órát. A fönséges égboltozatot.
11 1, 33 | úgy találták, mint egy vén órát, mely az apáiknak is ketyegett.
12 1, 33 | elhanyagolja.~Fili várt egy órát, míg az imádságát elvégzi,
13 1, 34 | még legalább huszonnégy órát hozzá, hiszen ennyit a gyilkos
14 1, 34 | és csöndesen aludt néhány órát. Pribil doktor, aki pénteken
15 1, 35 | keblére.~Így mentek majd egy órát, egészen összeösmerkedve.
16 II, 25 | halálfélelmek közt jó két órát, míg üldözõim, megunva a
17 II, 38 | Ezt a kegyelem-huszonnégy órát, amit a véletlen itt engedett
18 II, 45 | hadseregben, mert reggelenkint az órát jelenti kukorékolásával,
19 II, 45 | akasztófáravaló és nem akarta az órát kukorékolni.~A helyõrség
20 II, 51 | megadom azt.~- Csupán egy órát még éppen annyi idõm van
21 II, 56 | töltöttük ama háromnegyed órát, s barátom emlékében sokáig
22 II, 69 | vagy késõbb csengette el az órát. Ez aztán teljesen az õ
23 II, 71 | laktak, s hol annyi édes órát töltöttem el a csöndes,
24 II, 78 | kezdett, hirtelen bedobta az - órát s azt, hogy mikor telik
25 II, 78 | rántotta ki kiálló gombjával az órát. Így történhetett a dolog.
26 II, 78 | még a kabátja hátulján is órát hord, mintha csak azt akarná
27 II, 88 | Coburg fõherceg? S ezt az órát rangomhoz illõn csak azért
28 II, 97 | Igazítsd meg, Borcsa, a nagy órát a harangszóhoz, hadd tudjuk
29 II, 99 | Mentegetõdzöl ugye? Hogy egy órát magam is megengedtem? Millió
30 II, 99 | bevárni a délutáni három órát, melytõl sokat várt; addig
31 II, 109| hely nagyon. Egy-két jó órát én is szívesen töltöttem
32 II, 117| azonban semmi kedvem három órát várakozni. Legyen ön szíves,
33 II, 120| öreg csengettyû, de sok jó órát is mért ki nekünk, melyeknek
34 II, 120| magatartása?~Ezalatt a 12 órát is elütötte. A déli harangszó
35 II, 127| Mentegetõdzöl ugye? Hogy egy órát magam is megengedtem? Millió
36 II, 127| bevárni a délutáni három órát, melytõl sokat remélt, addig
37 II, 135| üterét tapogatta... Nem, egy órát sem lehetett várni...~Hanem
38 II, 137| hogy:~- Hüm! Ühüm! Hatvanöt órát utazik gyorsvonaton! - Fiúk,
39 III, 64 | akarta megigazítani a vasúti órát, s azok az oktalan konduktorok
40 III, 83 | Száldobosi Papp Miklósnak, hogy órát, napot nem mulasztván, haza
41 III, 91 | feleltem:~- Ezt a csont órát?~- Igen, ezt.~- Hát tudja
42 III, 92 | kocsmahelyiségekbe, ahol annyi kedélyes órát töltöttünk. Bolond ifjúság!
43 III, 144| rendtartás engedi, ütötte az egy órát bent a messze kollégium
44 III, 148| parókián.~Alighogy aludt egy jó órát, fölriad álmából, kopogtat
45 III, 148| addig élek is«.~Azt az egy órát pedig igen különösen használta
46 IV, 1 | bemenni megkérdezni, melyik órát rajzoljam föl legelõbb?
47 IV, 13 | Tessék már most bácsi az órát elküldeni.«~Mire én megdicsértem,
48 IV, 13 | szóra igaz volt.~Elmentem az órát kiváltani. Ott egy elegáns
49 IV, 20 | kitûzött egy napot és egy órát, s az öreg Ebers megjelent
50 IV, 57 | utazott, egy egész tarisznya órát bíztak rá, hogy vigye el,
51 IV, 57 | Az óramutató tizenkét órát futott be hatvan perc alatt,
52 IV, 85 | kollégium tornyán az egy órát éjfél után s ördögök, kísértetek
53 IV, 101| karácsonyi szünetekre ezüst órát vett nekik ajándékba: fogta
54 IV, 131| vakmerõen súgtam: »Óráért órát csont-óráért pásztorórát.«…~
55 IV, 147| szenderedhettem egy rövid órát, midőn egy árny suhanását
56 IV, 152| óriás denevér lenne, a hét órát ütötte. A »Sárkány« még
|