Rész, Fejezet

 1   1,  4  |      lehetetlen! - kiáltá Miklós kétségbeesetten. - Én tiltakozom az ellen.
 2   1,  5  |          tõlem? - kiáltá Makkfõi kétségbeesetten.~Laci öcsénk kihúzott a
 3   1,  11 |     hozzon a halála után!~Sótony kétségbeesetten kurjantott a bíróékra, de
 4   1,  12 |       mit csináljunk? - tördelte kétségbeesetten a kezeit Laci.~- Én még
 5   1,  14 |       tribünhez egy úri ember és kétségbeesetten kiáltá:~- Megálljatok! Ez
 6   1,  17 |     elõbbeni hang.~Amire a páter kétségbeesetten ütött a homlokára (kicsi
 7   1,  18 |          csipogtak. Az anyaveréb kétségbeesetten rebbent fel, éji nyugalmából
 8   1,  20 |         de az ajtó nem engedett, kétségbeesetten próbálta a másikat a túlsó
 9   1,  35 |         kapott levelet Trimócra.~Kétségbeesetten sürgönyzött az asszonynak
10  II,  1  |      hogy nem láthatta, kirohant kétségbeesetten az udvarra, s megragadván
11  II,  2  |         nagyapa is, és küzdöttek kétségbeesetten, utolsó csepp vérig, rongyosan,
12  II,  3  |           Jól van - szólt Aladár kétségbeesetten. - Kend is olyan mint a
13  II,  3  |           kikelt, vonagló arccal kétségbeesetten kiáltva:~- Gyilkos! gyilkos!~
14  II,  7  |       szent Isten!« kiáltott fel kétségbeesetten. »Éppen köztük volt a békeokmány,
15  II,  7  |   verejtékétõl csurgó homlokát s kétségbeesetten markolt hajába:~- Megõrültem!
16  II,  7  |      minden hazai lapra!~Melanie kétségbeesetten hajolt le hozzá, de amint
17  II,  33 | pillanatban elõtört a sûrûbõl és kétségbeesetten a király lábai elé vetette
18  II,  38 |          nem volt ideje felelni, kétségbeesetten nyargalt egyenesen a parknak,
19  II,  39 |        anyám, édesanyám!~És a nõ kétségbeesetten felugrik.~- Nem hagylak,
20  II,  39 |          és nézte folyton, nézte kétségbeesetten, mint változik át annak
21  II,  45 |      melyek egy széken hevertek.~Kétségbeesetten ordítottam fel, mint egy
22  II,  46 |    tördelé kezeit a szegény anya kétségbeesetten jajveszékelve. - Meghal
23  II,  60 |         zokogott ott keservesen, kétségbeesetten. Különben is a szegény ember
24  II,  63 |       sem adjuk.~Kranzer kezdett kétségbeesetten licitálni, mindig följebb
25  II,  83 |           Maga ügyetlen!~Mariska kétségbeesetten simítja végig ujjaival (
26  II,  123|        fel többé senkit.~Az öreg kétségbeesetten nézett fel az égre, szemeibõl
27  II,  128|      kapom, dehogy - mondja Muki kétségbeesetten -, hiszen már ezelõtt is
28 III,  1  |     körül és elkezdett kiáltozni kétségbeesetten:~- Anika! Anika!~Tudta pedig,
29 III,  2  |     rajtam! - verte mellét Panna kétségbeesetten s leborult a földre. - Bûnös
30 III,  10 |     hóban, dühösen káromkodva és kétségbeesetten kiabálva a szekér után,
31 III,  35 |      igaz! - ordított az uzsorás kétségbeesetten. - Nem ön írta ezt alá!~-
32 III,  58 |      Három!…~- Halt! - ordít fel kétségbeesetten a Dóri ellenfele. - Kiesett
33 III,  77 |         lakni, hogy is tudtatok?~Kétségbeesetten tördelte kezeit.~- Csukjátok
34 III,  96 |    szégyen! Már most mit tegyek?~Kétségbeesetten roskadt le egy karosszékbe.~-
35 III,  97 |      való az már! Ejnye, ejnye!…~Kétségbeesetten nézett rám, alig bírtam
36 III,  114|             kiáltá az asszonyság kétségbeesetten. - Hogyan kerülhetett kutyájára
37 III,  118|       vádlott csak a fejét rázta kétségbeesetten.~- Hát nincsenek önnek jó
38 III,  144|  megfúlunk - kiáltozá a fõbíróné kétségbeesetten, s valóban már térdén felül
39 III,  146|        az átellenes kapu felé, s kétségbeesetten ragadta meg a felmenni készülõ
40 III,  148|       Rémület festekezett arcán. Kétségbeesetten hányt összevissza mindent,
41  IV,  30 |      pallost!~De ebben a percben kétségbeesetten kiáltott fel Aróta:~- Nem,
42  IV,  33 |         kiáltott fel most Szomor kétségbeesetten.~- Mi történt?~- Egy kutya
43  IV,  33 |       csak ez kellett Rigónak, s kétségbeesetten ugrott le a szekérrõl, s
44  IV,  37 |  Szapperlot! - kiáltozá a doktor kétségbeesetten - de hát nem törõdött azzal
45  IV,  38 |     feküdt. Csak a felesége élt.~Kétségbeesetten, jajveszékelve borult reájok.~-
46  IV,  49 |     árvereztessek? - kiálték fel kétségbeesetten.~- Nos, a bõröket és a búzaszalmát.~
47  IV,  54 |          indulatosan, s kivettem kétségbeesetten a pisztolyomat. - Róza meghalsz!
48  IV,  61 |          mi lesz belõlem - hörgé kétségbeesetten kezeit tördelve, és a könnyei
49  IV,  85 | megfúlunk - kiáltozta a fõbíróné kétségbeesetten, s valóban már térden felül
50  IV,  103|          Az ördög ámult-bámult s kétségbeesetten rohant… azaz csak rohant
51  IV,  107|       felelte a várparancsnok, s kétségbeesetten tördelte a kezeit.~- Mennyi
52  IV,  122|    tördelték elgyöngült kezeiket kétségbeesetten.~Már olyanok is akadtak,
53  IV,  127|          Az ördög ámult-bámult s kétségbeesetten rohant… azaz csak rohant
54  IV,  127|          tehát meghalt! - kiáltá kétségbeesetten.~- Kicsoda?~- Az én jegyesem,
55  IV,  127|          varga: a torony, melyet kétségbeesetten védelmeztek Szondy katonái,
56  IV,  145|        lókötõ messzirõl.~Az öreg kétségbeesetten futott utána.~- Megállj!